Ebben az évben rengeteg hazai rock formáció jelentette meg bemutatkozó lemezét, ami mindenképpen azt jelzi, hogy tehetségből nincs hiány. A Mafia esete annyiban viszont mindenképpen más, hogy itt kipróbált zenészek álltak össze egy kis örömzenélésre.
A zenekar 2006 januárjában alakult Sidlovics Gábor a Zanzibar egyik gitárosának és fő dalszerzőjének közreműködésével. Nyilván Sidi rengeteg olyan témát ír, mely a pop és a rock határvizén evező Zanzibár számára kicsit erős így itt pont felhasználható. Csatlakozott hozzá a The Cult tribute zenekarból, a Cultusból ismert Tóth Levente aki nem mellesleg öt évig a Zanzibár hangtechnikusa volt, így ők ketten kezdték a zenekart működtetni. Ha már itt tartottak akkor a Zanzibar basszusgitárosának, Steklács Miklósnak is megtetszett az ötlet, így ő is csatlakozott. Dobosként aztán az a Markó Ádám szállt be, aki a kortárs jazz egyik legjobb magyar ütőse. Már csak énekes kellett, ő Hamza Gábor lett aki a Red Hot Chili Peppers tribute zenekar a Coffe Shop énekese.
Eleinte csak saját örömükre írták a kemény, zúzós dalokat, nagy hangsúlyt fektetve a dalszövegekre is, de sokak biztatására úgy döntöttek, legyen ebből lemez is. A felvételek a Bakery Stúdióban Varga Zoltán vezetésével készültek.
Tény és való, hogy ha a Zanzibár ilyen zenével próbálkozna koncepciózusan, akkor sűrűn nem találkoznánk velük a zenei tévékben. Kemény, a modern metál és HC határán húzódó, néhol falat bontó riffek, szavalós, dallamos ének néhol egy kicsit agresszívebb hangszínnel megvadítva. Ez a Mafia. Nekem néhol beugrott az anno a Sex Action-ből lett Action, viszont Sidi amolyan színezésként több olyan hangulati elemet dob be, amelyek változatosabbá teszik az amúgy elég morcona zenét. Az ének alapvetően rendben van. Ez főleg az üvöltősebb részekre igaz, viszont a dallamosabb részeknél több a súlytalan téma, ami nem is igazán ragad meg a fejben. Súlyosak viszont a szövegek, melyek nem célozgatnak, hanem a képedbe ordítják nem kevés politikai töltettel bíró mondanivalójukat.
Már a kezdés húzósra sikerült a Csótány című dallal. Ahhoz képest, hogy tipikus szakítós nóta szövegileg kicsit erős, de abszolút a jó ízlés határain belül. A kettes címadó masszív betonozással kezd, agresszív szóköpködés a verze, dallamos, de nem túl emlékezetes ének a refrén alatt. A következő Gépnek Pont Jó pont jó. Bólogatós riffek, jó refrén. A direkt politikai felhanggal bíró Hősök nekem zeneileg teljesen rendben van, viszont a szövegvilág nem az enyém, sosem bírtam az ilyesmit, de ez az én bajom. Az ötös Még Egy Nap sötét hangulata viszont nagyon eltalált, jó énektémák kiváló gitárjáték, a lemez legjobb dala. Az ezt követő Az, Aki Lehetsz akusztikus lassú kezdése, többször visszatérő motívum a dalban és a refrén itt is igen erős. A torzított énekkel operáló, lassan őrlő Válság újból sötét szövegvilágú, de alapvetően ez is kiváló darab. Ezt a tempósabb Keleti Nyugati követi: jó dal kicsit sablonos refrénnel. A következő Fáj füstös, szaggatott, lassú riffjei kicsit fárasztó dalt eredményeznek a végén. Az akusztikus Az Otthonom jól eltalált darab, még hangulatilag is passzol a kemény riff-hegyek után. A lemezt a Roots-szal fémjelzett Sepultura-t idéző Töltény (És Rajta A Neved) zárja, amely tulajdonképpen a Nonpoint nevű brigád Bulleth With The Name című dalának feldolgozása szinte egy az egyben.
Összességében kellemes hallgatni való a Mafia debütáló lemeze. Sok új dolgot nem hoz, de azt minőségien hozza. Aki szereti a kemény riffekre épülő agresszív ám mégis dallamos zenét egy próbát nyugodtan tehet velük.
/köszönet a zene.hu -nak a promo CD-ért/
