RockStation

Sziget fesztivál 2008 fellépők | 4. rész : Mass Hysteria

2008. május 25. - SAABI
[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  19:00 | Mass Hysteria]

Érzésem szerint a francia zenei életet a normálisnál is jobban átszőtték a gépi alapokra épített rap és hip-hop jellegzetességei; az ész nélküli effektezés, a komputerizálás, a rapelés nagyon trendi dolog lett náluk-  már amennyire az utóbbi években bele láttam az ottani zenei trendekbe. Minden esetre minden másfeledik francia versenyző, akivel az utóbbi években találkoztam, olyan gyorsan és olyan csúnya franciául mondta a szövegeket, hogy esélyem sem volt megkedvelni őket. Szerencsére ezek többsége nem kifejezetten rockbanda volt, így nem törtem össze nagyon emiatt. Bár tény, hogy a francia elektronika-hip-hop-r'n'b-és-rap ipar a rockműfajt sem hagyta érintetlenül. Legjobb élő bizonyíték erre a Mass Hysteria nevű elhíresült francia rockcsapat, amely 13 éves működése során a franciák egyik nemzeti büszkeségévé vált, szép sikereket érve el a húzós riffeket groove-os, elektronikus effektekkel, hip-hop elemekkel vegyítő zenéjükkel és inkább elreppelt, mint énekelt szövegeikkel.


A 1995-ben alakult csapatot 1997-től említi a rocktörténelem, amikor is kiadták „Le Bien Etre et la Paix” című lemezüket, amelyre sokan felkapták a fejüket, az akkori sablonokat messze túlszárnyaló, groove-os szólamok, a sampler-ek és az effektezett gitár keverékének újszerű, friss hangzása miatt. Mondjuk, erről lehetne vitát nyitni, hogy mennyire volt újszerű, hiszen, ha megnézitek az alábbi videót, akkor ti is hallhatjátok, hogy a korai Die Krupps hangzásához nagyon hasonló hangzást kell elképzelni. Erről az első lemezről a két legismertebb és leginkább istenített felvétel a diszkósított hardrocknak hangzó "Respect to the dance floor" és "Donnez-vous la peine" voltak. Ezután az intenzív koncertezés és fesztiválokon való számos megjelenés révén gyorsan ismertté váltak Európa szerte, majd Kanadában illetve Észak-Amerikában is.


Mass Hysteria: Donnez-vous la peine

Egy sikeres koncertlemezt követően, az első lemez után két évvel jelenik meg a következő stúdiómunka, amelyet már Londonban készítenek a neves producer, Colin Richardson irányításával. Ezzel a „Contraddiction” című lemezzel gyakorlatilag belépnek a rockműfaj legismertebb és legelismertebb arcai közé.  Ekkor, 1999-ben már inkább a neo-metal akkori neves képviselői, a Korn és a RATM számítanak követendő példaképnek a zenekar számára.

A kétezres év azután komoly változásokat hoz a Mass Hysteria életében: két tag is elhagyja a hajót és beszáll Olivier Coursier, egy hardcore irányból érkező, igazi gitáros, aki előképzettsége, tapasztalata és személyes zsenialitása révén nagy szerepet vállal abban, hogy a rockzenei alapok még húzósabbak, dögösebbek, ütősebbek legyenek, ami meg is hozza a kíván eredményt: a Mass Hysteria igazi rockbandává fejlődik, sok korábbi rajongót elveszítenek, de egyre többen figyelnek fel rájuk a keményebb hangzást kultiváló rockfanok közül. A 2001-ben megjelenő „De Cercle En Cercle” című lemez egy megújult, új vizeken evező, de karakteres rockcsapat munkája és a korábbi lemezekhez hasonlóan nagy siker. A lemezt egy hosszú turné, a hosszú turnét pedig hosszú szünet követi.



A csapat a hosszú szünet alatt sokat gondolkodik és úgy dönt, hogy bizonyos értelemben elhagyja a mainstream vonalat: szakítanak a SONY kiadóval és egy kisebb kiadóhoz szerződnek. Negyedik lemezük, a "Mass Hysteria" 2005-ben jelenik meg, amely szintén egy angol producer, Matt Hyde felügyeletével készül és amelyet a francia csapat addigi legszemélyesebb és legjobb munkájaként emlegetnek azóta is.

Legutóbbi lemezük tavaly, 2007-ben jelent meg „Une Somme De Details” címmel és továbbra sem okoznak csalódást rajongóiknak: komputeres samplerekkel ugyan rendesen megtámogatott, de tisztességes, gitárokkal és igazi dobcuccal előállított, riffközpontú, tökös hardcore-t prezentálnak magyar fülnek kicsit talán furán hangzó francia szövegekkel. Időközben újabb tagcserék is történtek; a társaságból igazi rockbandát faragó, korábban már említett Olivier is távozik és kialakul a jelenlegi felállás: Moustapha "Mouss" Kelai : vokál | Nicolas Sarrouy : gitár | Yann Heurtaux : gitár | Stephan Jaquet : basszus és Raphael Mercier : dobok.

A csapat kiváló koncertbanda hírében áll, tudományukat az idei Sziget feszt keretében a HammerWorld színpadon mutatják be nekünk augusztus 16.-án.

A tavalyi, új lemezről nincs hivatalos videónk, ezért csak egy rajongó által montázsolt klipet tudunk mutatni, de végül is úgyis a zene a lényeg. Fel a hangerőt, ez itt az 'Echec' a Mass Hysteria-tól.


[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  19:00 | Mass Hysteria]

Falat bontani kiskanállal…. : King's X - XV

Vannak zsigeri zenék, meg vannak okosak. Az egyikkel falakat lehet bontani, a másikkal is lehet, csak ott néha kiskanállal állnak neki. Tudom, hogy ez így elég hülyén hangzik, mégis a texasi King's X zenéjére valahogy igaz. Hihetetlen okos zenét játszanak, mégis, ha többször meghallgatod és ráérzel az ízére, megvan benne az az erő amivel az előbb említett falak áttörhetők.

25 éve zenélnek, számtalan hatásból merítettek és számtalan együttesre, sőt talán még stílusokra is hatással voltak. Zenéjük szinte bekategorizálhatatlan. Éppúgy elfér benne   Beatles-re emlékeztető harmónia, a grunge, a laza funky, vagy a blues. Én a a 90-es évek közepén előszeretettel hallgattam Dogman és Ear Candy című lemezeiket. Mindkettő igazi klasszikus, de aztán más zenék után fordultam. Az XV természetesen a 15-ik nagylemezük és nem kisebb producerrel dolgoztak most, mint Michael Wagener, aki olyan előadókkal dolgozott korábban, mint Ozzy Osbourne, Alice Cooper, vagy a Dokken.

Érdekes kettősség jellemzi a lemezt. A visszafogott harmóniákból, most több jutott, mint vastagabb gitártémákból, de a védjegy a több szólamú ének most is megvan. Mindegyik tag (Ty Tabor-gitár,ének, Jerry Gaskill-dob,ének, Doug Pinnick-ének,basszus) kimondottan jól énekel.   

Először a direktebb, több és keményebb gitárral operáló dalok fogtak meg a lemezen, de később a lebegős, elszállós nóták is egyre jobban tetszettek. Nem könnyíti meg az ember dolgát, hogy 14 tételt írtak a lemezre, de a 2005-os Ogre Tones óta 3 hosszú év telt el.

A kezdő Pray gyomrozós riffjei után jó kis együtt éneklős nótává válik Kezdésnek nem rossz. Az ezt követő Blue visszavesz a keménykedésből kellemes harmóniáival. A hármas Repeating Myself, ha lehet még melódikusabb, mint a Blue, olyan mintha valami modernkori Beatles szólna, kiváló nóta. Az ezt követő Rocket Ship súlyos, zakatóló riffjei jól esnek a kitisztult fülnek. A Julie megint egy aranyos, melenkólikus tétel, kiváló énektémákkal. Ezután jön szerintem a lemez legjobbja az Alright. Jó adag grunge-al átitatott középtempós zakatolás, tökéletes refrénnel. A hetes Broke lassan lépdel, komótos basszus és gitárfutamaival, de a refrén itt is az a jó kis együtt éneklős, Pinnick zseniálisat alakít benne.
Az ezután következő I Just Wan't To Live kicsit bugyutácska darab, amolyan Galactic Cowboys-os, de szerethető. A Move újra karcosabb vonal, morcona riffekkel, megakirály refrénnel, amolyan második csúcspont. Az I Don't Know-ban azonban újra a harmóniáké a főszerep, még ha a gitár egy kicsit karcosabban is szól. A szólóbetét a közepén gyönyörű, csakúgy mint a dal emelkedő ívű befejezése. A tizenegyes Stuck-ot groovos riffjei és gitárfirkái teszik zseniálissá, míg az azt követő Go Tell Somebody egy kicsit kapkodósabb és döngölősebb darab. A következő málházós, mély, gyomrozós riffeket elővezető Love And Rockets (Hell's Screaming) jó kis bólogatós szerzemény, lágyabb refrénnel. Az ötvennégy perces lemezt pedig a No Lie zárja bluesos döngölésével, kocsmai hangulatával.
       
Nincs mese: három zseni játszik itt, akik a jó teljesítmény érdekében a bennük rejlő potenciált, már egy kis rutinnal is helyettesítik, de ettől még a végeredmény színvonala egy percig nem lehet kérdéses.    

9.5/10

Official klip nincs még az új albumhoz. Az alábbi egy rajongói videó, amin emberünk az Alright dobtémáit gyakorolja. A lényeg, hogy hallgatható.



A lemezről három felvétel (Blue, Move és Alright) a zenekar MySpace oldalán is meghallgatható.

Sziget fesztivál 2008 fellépők | 3. rész : Iced Earth

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 14.,  csütörtök,  21:30 | Iced Earth]

Az Iced Earth zenekar története 1984-ben kezdődött Indianában. Jon Schaffer gitáros megalapítja az akkor még teljesen ismeretlen Purgatory-t, s ezen a néven megközelítőleg három éven keresztül tevékenykedik, számos demót kiadva. Az együttes ezután Floridába költözött valamikor az 1988-as év vége felé, és nevet változtatva megszületett az Iced Earth. A sikereken felbuzdulva a zenekar elkészítette legelső fontosabb referenciáját, a szimplán csak Iced Earth névre keresztelt nagylemezt. A debüt albumon többek között olyan számokat hallhatunk, melyeket mind a mai napig előszeretettel kapkodnak elő a srácok koncerteken.

Az albumot követő turnémagáért beszél, Európában már a Blind Guardian vendégeként járták az öreg kontinens színpadait, klubjait, többek között megfordulva a Csepeli Művelődési házban is.

Kerek egy évvel az Iced Earth megjelenése után, az amerikai bőrnadrágosok újabb alkotásra szánták el magukat: kiadásra került a Night of the Stormrider, melyben már Jon Schaffer vette át egy az egyben az éneket is. Ezt követően 3 évig csönd volt, album nix, majd a Burnt Offerings-szel tértek vissza, ahol már Matt Barlow a csapat régi és jelenlegi énekese látta el a frontember teendőket. Innentől fogva az Iced Earth csillaga egyre magasabbra és magasabbra emelkedett. 1986-ban megjelenik az együttes kultikus lemeze a The Dark Saga.

Két évvel később a varázslat tovább szárnyalt; a Something Wicked This Way Comes albummal, ha lehet így fogalmazni, még nagyobbat taroltak.

Az ezredforduló után Jon Schaffer barátunk a misztikus világot kapta elő, és a zenekar 2001-ben előrukkolt a Horror Show albummal, mely ezúttal halványabban tündökölt elődjeihez képest.

2003 júniusában nem kis meghökkenést előidézve, váratlanul elhagyta a zenekart Matthew Barlow énekes, aki addigra már az Iced Earth egyik védjegyét képezte. A választás ezután Tim "Ripper" Owens-re énekesre esett, akit a Judas Priestből azért dobtak, mert Rob Halford visszatért. Ha valakiben kétely, merült fel, hogy jó választás volt-e, azok megnyugodhattak: jó volt. Bizonyítják ezt a 2004-es The Glorious Burden és a Framing Armageddon - Something Wicked Part I lemezek. Aztán Barlow újból bejelentkezett a frontemberi állásért és Schaffer vissza is vette, Ripper meg mehetett amerre látott. Hiába a zeneiparban ez már csak így működik.

Igaz, hogy komoly sikereket a 90-es években értek el, de zenélni nem felejtettek el és ezt az idei Sziget fesztivál HammerWorld színpadán is bizonyítani fogják az tuti.

A biográfia egy része a metalnews.hu segítségével készült.

 

Iced Earth: Melancholy

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 14.,  csütörtök,  21:30 | Iced Earth]

Ha ez kortárs művészet, akkor szóljatok! : Nine Inch Nails – The Slip

Ha már ingyen osztogatták, letöltöttem. Ha már letöltöttem, meghallgattam. Ha már meghallgattam, nem értettem. Ha már nem értettem, meghallgattam még egyszer. Ha már meghallgattam még egyszer, legalább azt mondhattam magamnak, hogy ez nem nekem való.

 

Trent Reznor csak úgy önti magából a lemezeket. Egy év, három lemez. Ilyen termékenységre csak a rég elmúlt 70-es években volt példa, vagy még ott sem. De Reznor bácsinak van mondanivalója, ráadásul legújabb művét ingyen tette letölthetővé. Akinek pedig annyira bejön a dolog, hogy nahát, az júliusban meg is veheti fizikai valójában. Én nem leszek köztük az biztos.

Pedig becsületszavamra mondom én próbálkoztam nagyon. Már majdnem mondtam magamnak, hogy Uri Geller vadzsok, meghogy mukodj, de nem mukodott.

Merthogy is, ez nem metal, de még csak nem is rock, meg még csak nem is indusztriál, hanem valami elektro vagy mittudomén mi. Na most annyira nem vagyok én szűk látókörű, de valahogy ezek a zenék annyira nem jönnek be nekem. A NIN sem tartozott a szanaszét hallgatott együtteseim közé, ezt el kell ismernem. Utoljára a With Teeth-et hallgattam tőlük, de ott még néha megszólalt a gitár.

Itt sem ennek a hiánya zavar igazán, hanem az, hogy milyen egyszerűen, minimalistán, minden izgalom nélkül szól ez az egész. Tudom, hogy fut a szekér, de hát akkor is. Az Echoplex például már annyira egyszerű, hogy nekem az fáj, ráadásul egy csomó zenei és vokális megoldást már korábban is hallottam Reznortól. Pár emlékezetesebb darabot írt azért, mint a Letting You, a Head Down, vagy a záró Demon Seed, de nekem nagyon kevésnek tűnik a kiemelkedő pillanat. Ha a Corona Radiata kortárs zenei művészet akkor szóljatok, hátha én nem maradtam le valahol.

Szóval ezt nem nekem találták ki és csak a korábbi szép emlékek miatt nyomkodom a klaviatúrát. Mivel egy korábbi Meshuggah kritika nyomán egy kommentezőnk azt mondta, hogy ez nem nekem való, kénytelen vagyok meghajolni emberi nagysága előtt és igazat adni neki azzal, hogy ez erre az albumra is igaz. És mint ilyet nem is pontozom, mert ez épp úgy lehet kövér nulla, mint kerek tízes. Csak nézőpont kérdése az egész. 

 

Alice In Chains : új lemez készül

A hírek szerint még az idén hallhatunk egy vadonatúj lemezt a két éve ismét aktívan működő  csapattól. Ének fronton Layne Staley utódja, William DuVall nyomul majd és ha valaki még nem találkozott volna vele, az alábbi felvételen megbizonyosodhat felőle, hogy egyáltalán nem rossz a fickó, úgyhogy fanyalgásra semmi okunk (és remélhetőleg ez a lemez meghallgatása után is így lesz). Én máris nagyon kíváncsi vagyok.


Man In The Box - Rock Am Ring 2006

Metallica : új lemez megjelenés szeptemberben

A külföldi metál híroldalak azt csiripelik, hogy az új Metallica lemez idén szeptemberben fog megjelenni. Vicces, hogy forrásként a Metallica-menedzsment helyett főként az alábbi sportszergyártó cég reklámjára hivatkoznak, de állítólag már Lars is megerősítette a hírt és ő is szeptemberre ígérte az új lemezt. Elmondta, hogy a stúdiómunkákkal majdnem kész vannak, az albumnak címe még nincs, borítótervük sincs, a daloknak is csak munkacímei vannak és még azt sem döntötték el, hogy melyik dalok kerüljenek fel a korongra. A megjelenést várhatóan egy turné is követi majd. A lemezt Greg Fidelman fogja keverni.

süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum