A jászberényi gőzös : Magor - Túl mindenen (demó 2008)

2009. április 24. - SAABI

A Magor zenekar még januárban keresett meg minket a tavalyi demó kiadványuk anyagával. Pont akkortájt, amikor a csapat a Wackor budapesti, Ráday klub-béli lemezbemutatóján lépett fel élőben, úgyhogy akkor meg is néztem őket és pár bíztató szót a koncertbeszámolóban is elkönyvelhettek már tőlünk. (Egész estés zúzás: Wackor Uncommon Ground lemezbemutató a Rádayban) Annak, hogy most ismét szerepelnek sajnos semmi aktualitása nincs azon kívül, hogy adós vagyok még a tavaly januárban elkészített Túl mindenen című háromszámos demóanyag recenziójával. Pedig szívesebben írtam volna már inkább az elkészült nagylemezről.

A tavalyi bemutatkozó anyag ettől függetlenül mindenképpen megérdemel egy kis figyelmet, mivel nem gyermeteg játszadozás hallható itt; a Magor zenéje húz, mint az állat. Bizonyára azért, mivel nemrég AC/DC koncerten voltam, most akaratlanul is csak az elcsépelt gőzmozdonyos hasonlat jutott eszembe, de a lényeg, hogy a ritmusszekció által elővezetett feszes, dallamos és sodró riffek elemi erővel ragadják el a gyanútlan hallgatót.

2007-ben áll össze a Speck Roland (ének), Inges Zoltán (basszus), Antal Gábor (ritmus gitár), Kátai Roland (szóló gitár), Csatai Zoltán (dob) alkotta klasszikus ötös formáció és 2008 elején már meg is volt az első demó Túl mindenen címmel saját rögzítéssel és a MIX MAX Stúdió utómunkálataival.  
 


Az anyag három felvételt tartalmaz (Arccal a fény felé, Túlélő vagyok, nem áldozat, Rejts el magadban), mindegyik ízig-vérig pörgős, húzós metál-darab. Ahogy már fentebb is írtam, a basszus, dob, ritmusgitár triumvirátus munkáját nem lehet eléggé megdícsérni; eszetlen feelinget raknak bele a nótákba a zakatolós, betonszilárd alapok és az összefüggő riffszőnyeg prezentálásával. Kátai Roland szólógitározása szinte észrevehetetlen a mindent elsodró ritmusozás alatt, pedig ő sem tétlenkedik. Speck Roland változatos énekstílusával segíti a dalok dinamikus megszólalását, a verzéknél dallamos ének, a refréneknél, váltásoknál üvöltős, néhol már-már hörgésbe fulladó énektémáira sokmindent lehet mondani, de hogy unalmas, egysíkú volna, azt nem. Az üvöltős részeknél hangtónusa kicsit hasonlít a Moby Dick Smicijének tónusára. Pl. a Túlélő vagyok, nem áldozat elején, mintha egy klasszikus Moby Dick intrót hallana az ember. A demólemez három dala olyan szempontból hasonlít egymásra, hogy mindegyik azonos recept alapján készült, mindegyik igazi, dinamikus, heves hajlóbálásra késztető heavy-metal darab.

A hallottak alapján reménykedem, hogy a készülő nagylemezhez a csapatnak sikerül annyi erőforrást összegyűjtögetnie, hogy profi stúdiómunkát tudjanak csinálni. Amennyiben ez megvalósul, a Magor egy brutálisan jó, elsöprő erejű heavy-power albumot fog letenni az asztalra.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr631082984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum