Milyen zenét játszhat egy olyan zenekar melyet Per Wiberg a Spiritual Beggars (meg Opeth) billentyűse és a Clutch dobosa Jean-Paul Gaster hoz létre? Hát nem északi black metált az biztos. Aki valamilyen pszihadelius ősrockra gondolt az nyert egy  hangszórót.

A King Hobo gyökerei egészen egy 2005-ben bonyolított Sounds Of The Underground névre keresztelt turné idejére gyúlnak vissza, ahol a fent említett két arc is játszott. Mivel egymás közt is jammeltek egy kicsit rájöttek, hogy ebből még valami jó is kisülhet. Bevették maguk közé Thomas Juneor Andersson énekes/gitárost és Ulf Rockis Ivarsson basszusgitárost és már meg is volt a King Hobo. A négy tagú formáció tavaly ősszel adta ki cím nélküli első lemezét.   

Seal lemezével új rovatot indítunk itt a Rock STATION blogon, amit azoknak az anyagoknak tartunk fenn, amiket figyelemre méltónak tartunk de nem sikerül bepaszírozni egyetlen rockzenei kategóriába sem. Az új rovat címe: RS Light.

------------

Seal-t mostanában kis túlzással többször lehetett látni híres modell feleségével Heidi Klum-mal, amint éppen valamilyen terepjárót reklámoz, mint abban a szerepkörben amihez a legjobban ért. A Soul című hatodik lemeze egy évvel az ötödik System után jelent meg és még akkor is jó, ha egyetlen saját dalt sem tartalmaz.

Mert kérem ez egy feldolgozás lemez, híres soul előadóktól. Hogy kinek az ötlete volt ez az egész nem tudom, de a többszörös platinalemezes énekes-dalszerző új albuma azoknak is kellemes perceket okoz, akik annyira nem rajonganak az ilyen zenéért. Tehát aki Killer-t, Crazy-t, meg Kiss From The Rose-t vár a legendás énekestől, az itt ezt nem fogja megkapni. 

Decemberben a Rolling Stone magazin munkatársai meglátogatták Bonoékat a stúdióban és belehallgattak tíz készülő felvételbe, amelyek a március 2.-án megjelenő új U2 albumon, a No Line On The Horizon című korongon fognak szerepelni. Benyomásaikat és az alkotók kommentárjait a lap frissen megjelent számában tették közzé:

Az előző Rock/metal himnuszunkról, a The Cult Fire Woman-jéről jutott eszembe, hogy ma egy éve, 2008. január 8.-án jelent meg az első lemezkritika itt a Rock STATION blogon Attis barátom "tollából", aki a The Cult 2007-es lemezét a  Born Into This-t vette nagyító alá. A cikket nosztalgiából elolvashatjátok itt : Hat év után új stúdióalbum a The Cult-tól

A Magna Carta Records 2009. február 10.-én dobja piacra a Guitars That Ate My Brain című instrumentális rockzenét tartalmazó CD-t amelyen neves gitárosok villantják fel tudásukat. 

A kiadó a különféle játéktechnikák szemléltetése mellett élvezhető metál zenét, igazi rifforgiát ígér. A kiadvány MySpace oldalán bele lehet hallgatni néhány számba. Mondjuk, engem az előzetesek nem igazán győztek meg arról, hogy itt valami hujj, de nagyszerű dolog készülne, de gondoltam a gitárosok, gitározni tanulók és a műkedvelők közül néhányan bizonyára értékelni tudják majd, nekik esetleg érdekes lehet.

Tracklista a közreműködő művészek neveivel:

Paul Waggoner (BETWEEN THE BURIED AND ME) - 'Boot Dagger Boogie'
Kris Norris (DARKEST HOUR) - 'The Life and Times Of Sir Walter Sickert'
Dave Martone - 'Hybrid Angels'
Ron 'Bumblefoot' Thal (GUNS N' ROSES) - 'Disengaged'
Eyal Levi and Emil Werstler (DAATH) - 'The Unwavering Collapse'
Shane Gibson (KORN) - 'Artichoke Samurai'
Devin Townsend (STRAPPING YOUNG LAD) - 'Nerd Alert'
Chris Poland (OHM, MEGADETH) - 'L.D.E.'
Ola Frenning and Christofer Malmström (SOILWORK / DARKANE) - 'Hydra'
Mike Orlando - 'Stomped'
James Murphy (TESTAMENT) - 'Six Shooter'
Hugues Lefebvre and Yann Mouhad (ANTHROPIA) - 'Schrödinger's Cat Paradox'

Kapcsolódó linkek:

• Guitar That Ate My Brain MySpace

Az angliai Bradford-ban Southern Death Cult-ként kezdő banda hamar The Cult-ra egyszerűsítette nevét és 1984-ben adta ki első lemezét Dreamtime címmel. A kezdetben alteros, kevésbé rockos hangzás aztán később karcosabbá vált. Két zseniális lemez után (Love, Electric) turnéra az akkor még nevesincs Guns 'N Roses-t vitték magukkal.

Bár az előbb említett két lemezről is számtalan nótát lehetne tenni ebbe a rovatba, én mégis az 1989-ben  Bob Rock producelte Sonic Temple című igazi klasszikusról választottam dalt, ami pedig nem más, mint a Fire Woman.

A Stuck Mojo évekkel ezelőtt majdnem beleállt a földbe, de valahogy csak túlélték és hat év után 2007-ben visszatértek a Southern Born Killers című lemezzel és Lord Nelson énekes-rapperrel a mikrofon mögött.  Hogy miért nem akkor, hanem most választották lemezcímnek „a nagy újjászületés”-t tudja a halál, de biztos van benne koncepció.

A Nadir nem ma kezdő gyerekek gyülekezete. A banda Dark Clouds néven kezdte valamikor a 90-es évek közepén. Ha szigorúan nézem, mindent egybevetve ez már a banda negyedik lemeze, Nadir néven azonban csak a második.

A Dark Clouds neve - szorgalmas Metal Hammer vasárlóként - nekem is mondott valamit, ám azt töredelmesen be kell vallanom, hogy sem az ezen név alatt megjelent 2000-es Nadir, sem a 2002-ben napvilágot látott Global Depressing System című nagylemezzel nem sikerült megismerkednem. Ugyanígy járt nálam a már Nadir néven működő csapat első Tenacity című korongja is, melyről több nóta is helyet kapott külföldi válogatáslemezeken.

A Nadir amolyan igazi csináld magad mozgalmú csapat. Már a harmadik lemezüket adják ki szerzői kiadásban, Az új album a szolnoki Denevérben került ismét rögzítésre, a hangmérnök Köves Hugó gitáros volt, míg a keverést Cserfalvi „Töfi” Zoltán végezte. A lemezborító szintén saját gyártású: Turbók Gergely basszer munkája.

A 2009. július 30. és 2009. augusztus 1. között megrendezendő, idén 20. születésnapját ünneplő fesztiválra már most mind a 70000 darab belépő elfogyott, tehát aki eddig nem biztosította a helyét a fesztiválon, az legközelebb 2010-es Wacken Open Air-rel próbálkozhat vagy vehet többszörös áron jegyet az eBay-en.
 

Az eddig nyilvánosságra hozott fellépők névsora az alábbi linken tekinthető meg: Wacken Open Air 2009 fesztivál fellépők.