A Magor zenekar nem elsőízben vendégszerepel itt nálunk. Aki olvasta a korábbi írásainkat a tavaly év eleji Wackor lemezbemutatón való szereplésről és a 2008-as, Túl mindenen című debüt kiadványukról, és a Magor MySpace oldalon belehallgattak a dalaikba, azok bizonyára értik, hogy miért adunk szívesen bemutatkozási lehetőséget nekik. Egyszerűen csak azért, mert kishazánk egyik legtehetségesebb kezdő power-metál bandájáról beszélünk.
A tavalyi év végén kiadott kislemez újabb 4 dalt tartalmaz, plusz a bemutatkozó anyagról már ismert Arccal a fény felé egy felújított változatát. Az új dalokkal a csapat továbbra sem okoz csalódást a feszes, lendületes, abszolút ritmus és riffközpontú heavy metal zenét kedvelőknek. A Magor továbbra is feelinges riffekkel, színes, változatos vokálozással, betonbiztos ritmusszekcióval operál; a zenei tartalomra nem lehet panasza senkinek. Le kell szögezni, hogy nincs a zenéjükben igazából semmi forradalmi újítás, de kétségtelen, hogy zsigeri módon érzik ezt a heavy-power-metal irányt és ennek megfelelően roppant mód élvezhetően és hitelesen képviseik. Ahogy 'ars poetica'-juk is mondja: "Metál halálig!". És ebben minden benne van.
Már korábban is feltűnt, hogy a Magor nem csak a zenére, de az általa átadandó értékekre is igényes. Szerencsére ezen a téren sem történt visszalépés, sőt! Galli Kriszta kiváló, verses formába öntött szövegeit továbbra is többnyire az alapvető keresztény etikai normák és a tapasztalati valóság között feszülő súlyos ellentétek ihletik. Speck Roland pedig nagy átéléssel - hol hörögve, hol "normálisan", ügyesen váltogatva a hangszíneket - képes ezeket előadni. Úgy tűnik, egyelőre eléggé nyerő páros ők ketten.
Már az előző anyag után is egy átütő heavy-power albumot vártam - úgy tűnik, ez valamiért nem jött össze (mármint az album). A srácok inkább további négy dal publikálása mellett döntöttek, ezzel kell megelégedni. A Minden gyakorlatilag egy óriási riff-gyalu, pattogós, lendületes ritmusjátékkal, Speck Roland élvezetes performanszával. A dob-basszus szekció munkája betonszilárd még mindig és mint tudjuk, sok múlik az alapokon. A második Számíthatsz rám dörgő basszusfutamokkal indít, amikre azután jó kis zakatolós riffeket pakol a ritmusgitár, tehát léggitárt elő, nyakizmokat izzítani! A következő A próféta a zenekar egyik üdvöskéje (klip is készült hozzá) egy gyorsabb tempójú, trash-es felvezetéssel indító dal. Ez is húz, mint állat, változatos, sok-sok jó megoldással, bár mint említettem egyik sem olyan, amit ne hallottunk volna már ezerszer, de úgy látszik, ezt nem lehet elégszer hallani. A negyedik új dal, a Nézz szét az anyag legagyasabb tétele: nagyon jól felépített szerkezet, zakatoló ritmus szépen átvezetett, hol lassuló, hol gyorsba forduló tempóváltásokkal, dübörgő dobok, hasító basszusfutamok és kiváló vokálozás, amelybe (a többi dalban is) a basszusgitáros Inges Zoltán néha besegít a háttérből. A zenekar két "szürke" eminenciása a dobok mögött ülő Csatai Zoltán és a szólógitáros Kátai Roland, akik egyszerűen csak teszik a dolgukat szerényen, néha egy-egy jó szólóval, vagy ritmussal ki-kikukucskálva a domináns ritmusjáték és a figyelemre méltó frontemberi teljesítmény mögül.
A fentiekből remélem leszűrhető, hogy meglehetősen kellemes hallgatnivaló a Végig az úton zenei anyaga, amely egyébként Szolnoki Bertold hatvani stúdiójában kapta meg végső formáját és ezt az erőteljes, vaskos hangzást, ami amúgy kimondottan jól áll ennek a zenekarnak. A cucc ingyen és bérmentve lehúzható a Magor weboldaláról, így Ti is meggyőződhettek róla, hogy igazam van-e?
A csapat egyébként a közelmúltban egy tagcserén is átesett: a zenekar a tavalyi év végén megvált a korábbi ritmusgitáros Antal Gábor-tól. A helyét mostantól hivatalosan Hoffman György veszi át. Reméljük, Ő is olyan király riffeket penget majd, mint elődje.
És jöjjön már végre az az odab***ós album!
