Ha enba nem hívja fel rá a figyelmemet – utólag is köszönet érte -, valószínűleg elmegy mellettem a The Company Band azonos című első lemeze. Pedig már a Clutch Strange Cousins From The West című lemezénél előrejeleztem az érkezését, de a nagy év végi hajtásban valahogy lemaradt.

A The Company Band is afféle rock szupergrup, noha az itt szereplő nevek nagy részét tíz rockzene fanatikusból, jó esetben kettő vágja azt hiszem, eddig magamat is beleértve. Merthogy is a The Company Band a Clutch főnök/énekes Neil Fallon, a Fireball Ministry-s James Rota (itt csak gitár), a CKY dobosa Jess Margera, az idén ölég harmatos lemezzel jelentkező Fu Manchu basszusgitárosának Brad Davis-nek, valamint Dave Bone gitárosnak a projketje. A csapatot 2006-ban Margera, Rota és Bone alapította és 2007-ben már jelentkeztek egy Sign Here, Here And Here című négyszámos EP-vel, tavaly novemberben pedig megjelent az első teljes anyag is.

Ha valaki a fent említett nevek közül csak Neil Fallon-é, és ezáltal a Clutch-é  ismerős és tegyük fel ismeri az írás elején is megnevezett Strange Cousins From The West című albumot, akkor valami hasonlóra számítson, de ne teljesen. És itt most a mondat végén van a hangsúly. Mivel Fallon markáns éneke eleve meghatározza a hangzást, ezért elsőre nagy lehet a hasonlóság, de többször meghallgatva az albumot kiderül, hogy a TCB egy fokkal direktebb, urambocsá rockosabb, rakenrollosabb és ezáltal könnyebben emészthető, néhol szinte slágeres ősrockban utazik, ami baromi jól esik a hallójáratoknak.

Mindjárt elsőre elővezetik az elmúlt év egyik legnagyobb nótáját. A Zombie Barricades úgy tökéletes ahogy van. Ennél ütősebb, jó értelemben vett rock sláger nem sok született tavaly, ha egyáltalán született ilyen. A folytatás hasonlóan erős, még ha az It's Confusing World egy kicsit lassabb tempóra is vált, de a sodró refrén kárpótol mindenért. A hármas Djinn And Pentatonic blues-rockja aztán kicsit megidézi az utóbbi idők Clutch-át. Az ezt követő Inline Six füstös muzsikája, búgó basszus témái és fejből kitörölhetetlen refrénje megint csak óriási, és könnyen kapható csajokról szóló blues-zal vastagon átitatott Hot Topic Woman sem marad el mögötte. A nyugis tempójú All's Well In Milton Keys olyan nyugis, mint amilyen nyugis az élet Milton Keys-ben. A bugis hangvételű Who Else But Us? a kezdés alapján akár ZZ Top is lehetne, míg a CD&W egy elborultabb, tempósabb blues-rock darab jó adag délies beütéssel. A mindösszesen 38 perces album végére két hard rock darab került: a Love Means Never Having To Say You're Ugly eleje akár AC/DC-nek is elmenne, de aztán valamivel sötétebb tónusok is felütik a fejüket, míg az albumot záró bánatos Lethe Waters még feketébb színbe öltözik.  

A Clutch utóbbi két lemeze egy kicsit kopottasnak tűnt számomra, persze a zsenialitás még mindig megvan bennük, de a The Company Band annak ellenére frissebb muzsikának tűnik, hogy ugyanúgy 30-40 éves zenei világból táplálkozik. Basszus, át kell írnom az év végi listámat!           

A The Company Band albuma az Amazon.co.uk online webáruházból szerezhető be 7GBP (+2.5GBP ptkg), azaz átszámolva 3300 HUF ellenében.