RockStation

Dallamok végtelen folyamán - Nevergreen : Új birodalom

2010. január 25. - SAABI

A Nevergreen pályafutása kezdetén kiadott két olyan albumot (Game Over - 1994, Az éj szeme - 1996), amik annyira betaláltak nálam, hogy rongyá-szarrá hallgattam a kazettákat. Matlári Miklós és Bob Macura sajátos zenei látásukkal a Nevergreen életre hívásával olyan stílust alapítottak, amelyre akkoriban itthon egyszerűen nem volt példa. A Nevergreen azóta is a "one and only" hazai banda, akinek életemben rajongói levelet írtam, annyira tetszett, amit csináltak. Félelmetes, hogy mennyire értettük egymást akkoriban.

Azután a kapcsolat valahogy megszakadt, nem is tudom, miért, pedig jó héhány lemezt legyártottak időközben. Most pedig hirtelen arra eszmélek, hogy újra tőlük hangos az év végi szaksajtó az Új Birodalom kapcsán, amely ugyan nekem a régi szép emlékek okán kicsit csalódás, de tulajdonképpen érteni vélem a szándékot a változások mögött és nem kárhoztatom érte őket. Az új anyag amúgy kétségtelenül a zenekar legminőségibb albuma - már ami a hangzást illeti. A minden hangot magabiztosan uraló nyugodt erőt, a komótosan gördülő, mázsás riffeket, a a tiszteletet parancsoló már-már természetfeletti méltóságot az Új Birodalom gyors, dallamos, könnyen emészthető gótikus metállal váltja fel. A Nevergreen sajátos íze, ősi zenei világa kissé elveszni látszik a mainstream vonallal való kacérkodás közben, bár az anyag így is kellemes hallgatnivaló.

A Matlári - Macura szerzőpáros zsenijében azért még mindig lehet bízni. Nem mondhatom, hogy sok üresjárat vagy unalmas dal volna a lemezen, bár több egyedi megoldást vártam. A nyitó Most és mindörökké című dalban a stílus kedvelői számára semmilyen újdonságot nem hozó, gyors dallamok sorjáznak Macura szigorú orgánuma, lebegős női háttérvokál alatt Matlári domináns billentyűs játékának támogatásával, mely utóbbi azért még mindig nagyon jó kis hangulatot képes varázsolni egy-egy Nevergreen dal köré. A következő A végtelen folyamon már egy kicsit színesebb. Szólókkal, mélyre hangolt ritmusgitárral, súúúúúlyos belassulásokkal, melyeket Macura gyomortájéki hangokkal erősít, de a gyomor nem csak itt jön képbe, hanem a bika lábdobbal kapcsolatban is, a refrén pedig slágeresebb már aligha lehetne.

Nevergreen - Matlári, MacuraMadonna Frozen című dalának feldolgozása is nagyon korrektre sikeredett, kihoztak belőle mindent, ami kihozható volt. Nagyon ül benne a vezetőriff - ha másért nem, már ezért érdemes volt. A Fehér Orosz sajnos megint egy kicsit "egyszerűbb" dalocska, egy nem túl eredeti dallammal és abszolút konzerv-ízű refrénnel. Az elveszett világ kicsit a 80-as évek gallopozós-seggigérőhajú metálbandáit idézi meg főként a lábdobfutamaival, de a gitártémákat, vagy Macura énekét is hozhattam volna példának. Nekem elsőre Paksi Endréék ugrottak be róla...  Hogy ez pozitív, vagy negatív dícséretnek számít manapság, azt ki-ki döntse el maga.

A címadó Új Birodalom komótos középtempója az első mozzanat a lemezen, amitől igazán kivert a libabőr. Na végre! Néha-néha azért csak kibújik a szög a zsákból! Ez egy nagyon király szám. Az ősprincípiumok, a lehangolt, mégis, hihetetlen erővel bíró, mély gitártémák, Macura súlyos, búvalbélelt orgánuma és Matlári fantasztikus supportja a háttérben ebben a dalban végre ismét tökéletes egységben működnek - számomra ez az igazi Nevergreen és ha a világ tökéletes volna, ennek így is kellene maradnia. Kár, hogy ezen a dalon kívül már csak egyet találtam a lemezen, ami ugyanígy hatott.

A szerelmed vágya vér az első Game Over (1994) című lemez egy régi nagy klasszikus slágerének immár másodszori leporolása, tovább modernizálása. Kicsit gyorsítottak rajta, rátettek egy unásig koptatott dallamot, egy csipetnyi popos samplert. A szöveg viszont még mindig üt. Még így is, hogy a gyors tempó nem is igazán támogatja az összhatást. Nagyon erős dal (volt annak idején). 

A Még él a vágy egy gyors metáltétel, idegesítő samplerrel a háttérben. Itt már a gótika is el-eltűnik, a refrén kórusvokálja pedig hiján van minden emelkedettségnek. Úgy érdektelen, ahogy van, intellektuális értelemben nem hiszem, hogy megmozgatni képes bárkit is. Sajnos.
Érdekes módon az album végén a tempó egyre lassul: az utolsó előtti Életünk és vérünk is a már megszokott gyors dallamfutamokat néha-néha megszakító fenséges riffekkel megpakolt belassulások és a hangulatos női kórusok miatt tetszik. A lemezt záró A holtak nemzete pedig talán a legjobb dal a lemezen (a címadó mellett); ez egy lassú ballada, melyben szintén elég erősen visszaköszön a Nevergreen korai szellemisége; mázsás súlyú riffek és mázsás súlyú(!) szintifutamok, mérhetetlen szomorúság, nagyon kifejező szöveg, és még szomúsága ellenére is egyfajta magasztos hangulat. Még él a vágy (a remény), hogy a Nevergreen egyszer teljes pompájában visszatér...

 


Nevergreen : A holtak nemzete


Mint említettem a dalok hangzása professzionális, bár a lábdobok nincsenek tökéletesre belőve; lejátszótól függően hol tompán puffannak, hol meg egész jól szólnak. Szerencsére a jobbik megszólalás jön elő a minőségibb cuccokon, igazából lehet, hogy csak a telefonom vagy a fülesem nem bírja rendesen visszaadni a dobhangzást. Amint azt Matlári Miklós egy interjúban elmondta, volt elegendő idejük a felvételekre, sok időt tudtak a hangzással foglalkozni. A felvételek a zentai Chain Room stúdióban zajlottak Nicola Mijich vezetésével.  
 
Én szívből kívánom a Nevergreennek, hogy ezzel a lemezzel sikerüljön egy jóval szélesebb réteget elérnie a rockzene kedvelőinek táborából, és az Új Birodalom könnyített befogadhatósága révén erre minden esélyük meg is van. A külföldi karriert egy már megszokottnak számító angol nyelvű anyag támogatja. Ugyanakkor szomorú is vagyok mert nehezen találom már ebben a zenében a Nevergreen eredeti esszenciáját; már ritkán jelennek meg a szemem előtt hatalmas kőkatedrálisok, monumentális, gótikus boltívek és lovát nyergelő barbár - de ez legyen az én bajom. Azért, ha objektíve nézem és a mai mezőnyhöz mérem, akkor azt mondom ez a banda még mindig erős. Egy erős nyolcas.

Az Új Birodalom magyar és angol nyelvű korongjainak első kiadásához tartozik még egy DVD lemez is, amely a 2007-es PeCsa-beli Ghotica Farsangon készült koncertet tartalmazza, azon kívül 5 videoklipet, egy 20 perces interjút és egy rejtett bónusztracket. Szóval, aki hajlandó anyagiakat is áldozni, nem keveset kap cserébe. A kiadvány többek közt a  Hammer World online webshopjában vásárolható meg.  

A lemezhez eddig egy videoklip készült a frozen című dalra, amit korábban már bemutattunk: Nevergreen : Frozen video.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr261699701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum