RockStation

Szirupos la-la-lázás : HIM – Screamworks: Love In Theory And Practice

2010. február 09. - sunthatneversets

HIM - Screamworks: Love In Theory And Practice coverA finn HIM (His Infernal Majesty) 1991-es megalakulása óta betonbiztos helyet vert magának a mainstream rock-előadók sorában. Anno a buzis köntösbe öltöztetett Razorblade Romance című albummal ismerhette őket igazán meg a nagyérdemű. A sikert is ez az album generálta számukra, igaz a legjobb albumukat – Greatest Love Songs Vol. 666 - mindjárt elsőre ellőtték. Egyedüli finn csapatként elmondhatják magukról, hogy aranylemezük lett a tengerentúlon.

Az általánosságban a szerelem és halál témakörével foglalkozó karizmatikus frontember, Ville Valo az elmúlt majd két évtizedben az újkori rockzene Jim Morrison-jáva vált. Vékony, meztelen felsőtest, tinilányok millióinak ikonja. Egyébként pont ez a legnagyobb bajom ezzel a csapattal, hogy a 2000-es években úgy léptek tovább, hogy igazából nekem mindig is egy tinicsajokból álló rajongótábor pop-rock ikonjának tűntek, mint komolyan vehető rockzenekarnak.

A Screamworks: Love In Theory And Practice a csapat hetedik lemeze és sok minden most sem változott. Maradt a pop és a rock határmezsgyéjén egyensúlyozó dark-love muzsika, sötét énektémákkal és kevés igazán emlékezetes dallal. Igaz attól még nem lesz  sötét egy dal, ha a halál és temetés szavak sűrűn tűnnek fel a címekben. Persze a siker ezután sem fogja elkerülni a csapatot, mert az ami a rajongói szíveket megdobogtatja most is adott.

HIM - The band (2009)Nekem viszont ettől nem lesz kedvenc a Screamworks, mert ez a szirupos la-la-lázás rövidtávon az idegeimre tud menni, amire a legjobb példa a Scared To Death vagy a Dying Song. Szellős dalszerkezetek, ahol a gitár inkább színezésre szolgál, mintsem arra, hogy igazán megdörrenjen tőle a nóta. És sajnos ezekből van a legtöbb, aminek következtében az album elég rendesen meg is fárad a vége fele. Rengeteg billentyűt és effektet is használnak, ráadásul az In The Arms Of Rain-be olyan prüntyögős téma került, amilyet a  70-es évek diszkóiban nyomattak annak idején és már akkor is ciki volt, hogy a záró The Foreboding Sense Of Impending Happines Depeche Mode utánérzéséről már ne is beszéljünk.

Azért nem csak szart lapátolt Ville a lemezre, mert a Love, The Hardest Way, az Ode To Solitude, vagy a Like St. Valentine nyomokban valamire való riffet is tartalmaz. Amúgy Ville Valo még mindig nagyon jó énekes, de úgy látom a dalszerzői vénáján mély nyomott az idő.

Aki megveszekedett HIM rajongó, nem fog csalódni a lemezben, azon kívül inkább megy el háttérzenének a Screamworks: Love In Theory And Practice, mint bármi másnak. A hamarosan megjelenő lemez, most teljes egészében meghallgatható a HIM MySpace oldalán.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr211741261

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum