RockStation

A Sötétség Hercege tombolt az Arénában - Ozzy Osbourne, ROTMR @ Budapest Sportaréna, 2010.10.04.

2010. október 05. - sunthatneversets

Bár az egykori Black Sabbath énekes nem az Ozzfesttel érkezett tegnap Budapestre, Ozzy Osbourne magyarországi fellépéseit így is nagy becsben kell tartani, mert erre eddig egyszer került sor, még a 2001-es Black Sabbath újjáalakulás idején a Kisstadionban. Lett volna egy teltházas koncertje a budapesti Arénában is 2004-ben, de az sajnos elmaradt, mert akkor állt fejre a quad-jával és csigolyatörést szenvedett, ami miatt több mint 40 koncertjét kellett lemondania, köztük a budapestit is.

A heavy metál fekete bárányának csúfolt mester kész csoda, hogy egyáltalán elért idáig. Nem, ezen a turnén, illetve azt megelőzően nem érte újabb baleset a 61 éves énekest, viszont az hogy ezt a kort egyáltalán megérte, már egy orvosi csodának számít, hiszen az hogy nem drogozta és itta széjjel magát a 70-es 80-as években tényleg valami isteni beavatkozásnak köszönhető. Ozzy ma már nem él ezekkel a dolgokkal, ami eléggé nehezére is esik neki, de valahogy csak kibírja, igaz az emlékezetéből komplett évtizedek törlődtek.

Ozzy még mindig imád lemezt kiadni, ha nem így lenne most a Scream világkörüli turnéjával sem ért volna ide. A meiszter mellett kicsit lecserélődött a tagság, hiszen Zakk Wylde helyett a görög Firewind gitárosa Gus G. penget, Mike Bordin sem ül már a dobok mögött, őt Tommy Clufetos váltotta. Állandóságot csak Rob "Blasko" Nicholson basszer jelent. 

Meglehetősen vegyes érzéseim vannak Ozzyval kapcsolatban. Egyrészről ott van Ozzy az élő, két lábon járó (na jó ez túlzás, közlekedő) rocklegenda, akinek a karrierje és teljesítménye megkérdőjelezhetetlen, a Sötétség Hercege, "A" Rocksztár, akinek botrányait és életmódját csak a Mötley Crüe tudta megközelíteni, de ők ugye négyen vannak. Másrészről pedig ott van a magából bohócot csináló Ozzy feleségestől, gyerekestől, kutyástól egy reality-ben, és akkor a kis kalandját a republikánusokkal még nem is említettem. Szóval vegyes érzésekkel indultam el a koncertre melyik Ozzy felé felé lendül a mérleg nyelve? Örömmel írhatom le, hogy A Rocksztár Ozzy felé lendült.

De először a Room Of The Mad Robots. A 2009-es Hegyalja Fesztiválon már láttam/hallottam a zenekart, azóta már kiadták első lemezüket a különleges hangzású zenéjükkel, tehát nagyot léptek előre. Más esetben azt írnám, hogy megalázó egy zenekarra nézve az ilyen kevés idő, de ez esetben a ROTMR hatalmas lehetőséget kapott (valamint korrekt hangosítást és világítást!), amellyel többé-kevésbé élni is tudtak. Nem túl magabiztosan szerepeltek a színpadon, pedig a zenével szerintem nem volt semmi gond és kimondottan illett a zenekar Ozzyék elé nem úgy mint anno az Inspector Cluzo a Suicidal Tendencies elé...

A rövid átszerelés és hangolás alatt nézelődve szellős félházat láttam a Papp László Sportarénában és egy puritán színpadot amely mögött még egy "Ozzy" felirat sem volt. Nem tudom mi zajlik a színfalak mögött, hogyan tartják karban Ozzyt, de nem is érdekel, amikor Ozzy a színpadra lép, mintha beindulna benne valami, nem emlékeztet a TV-ben látott motyogó-totyogó emberre: headbangelt, énekelt, ugrált a mikrofonállványba kapaszkodva és azonnal átvette az irányítást. Persze ez nem StevenTyler-féle szaltókat és pörgést jelent, de nem is valami erőtlen ripacskodás, amit megpróbálnak elfedni a showelemekkel.

Nem csak a zenekar és Ozzy hajtották magukat a színpadon a közönség sem pihenhetett vagy álldogálhatott! Ozzy hol tapsra, hol integetésre biztatta a közönséget, de a leggyakrabban az "I can't hear you!" hangzott el. Közben sorban jöttek a klasszikus Ozzy nóták megtoldva néhány Black Sabbath halhatatlannal, mindez elfogadható hangosítással, talán lehetett volna hangosabb, de a botrányosan rossz Iron Maidenhez képest ez maga volt a CD minőség. És persze az első sorok megkapták az elmaradhatatlan vödör vizeket és nem kevés habot egy nagynyomású fecskendőből. (Jut eszembe: a kiemelt állóhelyen senkinek nem jutott eszébe egy magyar zászlót bevinni és feldobni a színpadra? Semmi bajom a lengyel vagy más vendégekkel, de ez nem a varsói koncert volt...)

Az egész koncerten egyedül a hosszúra nyúlt dob- és gitárszólót éreztem feleslegesnek. Ok, kell egy kis pihenés Ozzynak és a zenészek is megmutathatják mit tudnak. Gus G.-t nem véletlenül választhatta ki Ozzy, elképesztően jó, de nem Randy Rhoads, Jake E. Lee vagy Zakk Wylde, hiányzik belőle "az a bizonyos valami", ami az elődeit már a kezdetektől legendává emelte. Biztosan sokan lehúzzák majd ezt a koncertet. Kegyetlen, szürreális, meglepő show-ígérték. Ebből én nem láttam semmit és a család sem tűnt fel a színpadon és nincs Zakk, nem játszották a No More Tears-t, stb.

Ez egy korrekt koncert volt, nem távoztam csalódottan. Ha más lett volna a főszereplő akkor azt írnám, hogy a zenekarnak rutinbuli, korrekt iparosmunka. Mégsem teszem. Mert láttam egy idősebb őszülő hajú férfit aki könnyes szemmel énekelte a Mama I'm Comin' Home-ot, a Black Sabbath dalok alatt csápolt, ha Ozzy azt mondta és mosolyogva énekelte együtt Ozzyval a Crazy Traint (mint annyian mások).



Setlist
1. Bark at the Moon
2. Let Me Hear You Scream
3. Mr. Crowley
4. I Don't Know
5. Fairies Wear Boots (Black Sabbath cover)
6. Suicide Solution
7. Road to Nowhere
8. Shot in the Dark
9. Rat Salad
10. Iron Man (Black Sabbath cover)
11. Killer of Giants
12. I Don't Want to Change the World
13. Crazy Train
Encore       
14. Mama, I'm Coming Home
15. Paranoid (Black Sabbath cover) 

Szöveg: Frogfoot

Fotók: Réti Zsolt

További képek a Galériában. Köszönet a Multimédianak a rugalmasságért!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr942346769

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum