Nem írom le részletesen a mester eddigi pályafutását, ezt szinte minden weboldal megtette a koncert kapcsán,csak röviden azoknak akik mégsem hallottak/olvastak volna róla:
Joseph "Joe" Satriani (1956) gitáros és gitároktató. 14 éves korában határozta el, hogy gitározni fog. Billy Bauertől és Lennie Tristano-tól kezdett zenét tanulni. Tanítványai közé tartozott  többek közt a Kirk Hammett a Metallica, a Les Claypaol a Primus és Alex Skolnick a Testament gitárosa valamint Steve Vai. Több mint 10 millió eladott lemez és 15 Grammy-jelölés fűződik a nevéhez. A G3 formáció alapítója és a Chickenfoot gitárosa.

Az első találkozásom a zenéjével valamikor '90-ben volt amikor kölcsönkaptam a "Flying In A Blue Dream" albumát kazettán ("Ezt mindenképpen hallanod kell!"), majd végre a Nova Rock fesztiválon láthattam élőben a Chickenfoot formációval fellépni, ahol zenésztársaival együtt fantasztikus bulit adtak. Szólóban még sosem láttam pedig nem először lépett fel nálunk, így ez volt az első igazi "gitárhős-koncertem"! Világos volt, hogy ez a buli egészen más lesz, mint az általam megszokott és preferált thrash-hangorkánok:i tt nem lesz circle-pit és stagediving, sem nyaktörő tempó és arcletépés.

De hogyan lehet élőben előadni olyan instrumentális szerzeményeket, amelyeket sokszor még CD-ről  hallgatva sem egyszerű befogadni? Hogyan lehet elkerülni,hogy unalmassá vagy öncélúvá váljon a koncert? Lazán és könnyedén!

Onnatól kezdve,hogy Joe Satriani felsétált a színpadra és elkezdte a koncertet, mindvégig olyan lazasággal és könnyedén zenélt, amit mástól még nem láttam! Instumentális zenét hosszabb távon fárasztó hallgatni, de itt ez fel sem merült, néha annyira belefeletkeztem a zenébe,hogy fényképezni is elfelejtettem. A műsor jól volt felépítve, egymást váltották a rockosabb-húzósabb a bluesrockos és az elszállós nóták, sőt a koncert vége felé Satriani még a hangját is kieresztette! Az élményt és a hangulatot fokozta a zenéhez kombinált világítás és háttérvetítés, ráadásul a hangzás is rendben volt mindvégig és az általam megszokottnál talán szerényebb hangerő egyátalán nem vált a koncert hátrányára.

Joe Satriani nem beszélt sokat, csak a legszükségesebbekre korlátozta a mondanivalóját, de ez nem is volt baj, beszélt helyette a gitárja és a közönséget sem kellett nagyon bíztatni: az általam vártnál nagyobb számú közönség (kb 5-6000 ember) mindig hatalmas tapssal jutalmazta az elhangzott nótákat. A mester gitárjátéka zseniális, technikailag tökéletes és kidolgozott, de nem maradtak el mögötte a zenészei sem, a turnén Satriani zenekarában Jeff Campitelli dobol, Allen Whitman játszik basszusgitáron és Galen Henson gitározik, a legjobban Jeff Campitelli dobos játéka tetszett.

Joe Satriani mindent bemutatott a tegnapi este folyamán, amit elektromos és akusztikus gitáron elő lehet adni, minden ott van a két kezében (és a fejében) amit a gitározásról tudni kell.

Setlist:
Ice 9
Hordes of Locusts
Flying in a Blue Dream
Light Years Away
Memories
War
Premonition
Satch Boogie
Revelation
Pyrrhic Victoria
Crystal Planet
The Mystical Potato Head Groove Thing
Dream Song
God Is Crying
Andalusia
Littleworth Lane
Why
Wind in the Trees
Always With Me, Always With You
Big Bad Moon

Crowd Chant
Summer Song

Szöveg: Frogfoot, Fotó: Réti Zsolt. További képek a galériában.