Koncertzenei szempontból ennek az évnek kétségtelenül az egyik legnagyobb durranása a thrash metál négy nagyjának (The Big 4: Metallica, Slayer, Megadeth, Anthrax) a Sonisphere Fesztiválokon történő fellépés-sorozata volt, melyet nekünk is sikerült elcsípnünk Csehországban. A fesztivál Szófiába is eljutott, ahol a csapatok fellépését teljes, több operatőrből álló komplett stáb követte végig, ráadásul a világon rengeteg moziban lehetett élőben nyomon követni a június 22-ei koncertet. Aki lemaradt a mozis előadásról, annak itt a november elején kiadott dupla dvd, pár extrával megspékelve. Hogy egy ilyen kiadványról egyáltalán kell-e bővebben írni, vagy egyszerűen csak mindenki vegye meg látatlanban az persze kérdés lehet. Mi az előbbi verziót választottuk.
A négy zenekar teljes koncertje mellett a dvd extrái közé tartozik egy 45 perces filmecske, amolyan színfalak mögött jelleggel, melyben backstage jelenetek vannak, Frank Bello (Anthrax basszer) a farmergatyáját varrja, David Ellefson (Megadeth basszer) idegenvezetést tart, míg Lars Ulrich és Dave Mustaine arról beszélgetnek, hogy Lars egyik gyereke mindig Megadeth-et akar hallgatni az iskolába menet. És természetesen vannak rövid interjúk a négy zenekar tagjaival, valamint az Am I Evil? tuning room-os próbájának felvételei.
A rajongókat a valószínűleg azonban jobban fogja érdekelni a négy banda koncertje, amely szinte vágás nélkül található meg itt, ráadásul a Metallica előtt fellépő Anthrax, Megadeth és Slayer is tisztességes, 60 perc körüli programot nyomott.
ANTHRAX
Számomra az Anthrax - különösen az utóbbi időben - igen felemás képet mutat. Nem titkolom: én az Anthrax John Bush-sal elkövetett lemezeit többre tartom, mint a Joey Belladonna-val készült, az igazi elismertséget hozó albumokat. Nos ebben az évben az Anthrax berkein belül ment a keverés rendesen, ki és mikor, hol énekeljen, míg aztán Joey Belladonna visszakerült a bandába és az újrakezdés első erőpróbája pont a Sonisphere Fesztiválokra esett.
Az viszont kétségtelen, hogy az Anthrax 80-as évekbeli, a punk lendületével azért erősen átitatott munkássága nem lett volna az ami Belladonna nélkül. Áriázósabb hangja jól is illik az olyan klasszikusokhoz, mint Caught In A Mosh, a Madhouse az Indians, a Metal Thrashing Mad vagy az I'm The Law. Éppen ezért az Only-t nem kellene vele annyira erőltetni koncerten, mert azt Bush jobban énekelte. Ettől eltekintve a fickó ki***ott nagy showman és az együttesnek kellett a hangulatot a többiek előtt megteremteni, ami maximálisan sikerült is nekik, ráadásul a Heaven And Hell egy részletével megboldogult Ronnie James Dio-ra is emlékeztek. Scott Ian és koncerten is hibátlanul ütő Charlie Benante pedig zseniális. Ezért a kezdéséért csillagos ötös jár az Anthraxnek.
Setlist: 1. Caught In A Mosh, 2. Got The Time, 3. Madhouse, 4. Be All, End All, 5. Antisocial, 6. Indians/Heaven & Hell, 7. Medusa, 8. Only, 9. Metal Thrashing Mad, 10. I Am The Law
MEGADETH
Dave Mustaine Megadeth-je játssza a négy fellépő közül talán a legtechnikásabb thrash-t. Az időjárás nem volt túl kegyes a koncertjükhöz, mert mindjárt a kezdő Holy Wars....The Punishment Due alatt jókora felhőszakadás áztatta a szépszámú nézősereget. A csapat igazi best of programot tolt azon az estén, melyben a Megadeth igazi thrash-sikerkorszakának gyöngyszemei (Holy Wars, Hangar 18, Peace Sells) éppúgy megtalálhatóak voltak, mint az idézőjelbe tett mainstream éra dalai (Skin O' My Teeth, Symphony Of Destruction, Sweating Bullets, A Tout Le Monde).
Itt már a régi-új bőgős David Ellefson van az öthúros mögött. Az eső csillapodásával a közönség kedve is magasabbra hágott. Mustaine hangja ugyan lemezen sem túl acélos, de a kellő színvonalat mégis tudja hozni koncerten és Chris Broederick-kel az egyik legerősebb gitáros párost alkotják a mezőnyben, ráadásul ezekkel a dalokkal nem lehet hibázni.
Setlist: 1. Holy Wars... The Punishment Due, 2. Hangar 18, 3. Wake Up Dead, 4. Head Crusher, 5. In My Darkest Hour, 6. Skin O' My Teeth, 7. A Tout Le Monde, 8. Hook In Mouth, 9. Trust, 10. Sweating Bullets, 1. Symphony Of Destruction, 12. "Peace Sells/Holy Wars Reprise
SLAYER
A legutóbbi lemez címadójával nyitó Slayer valószínűleg a legkonstansabb fellépő az összes többi közül. Az ő pályájukat élés vonallal elválasztható korszakok nem igazán jellemezték. A Slayer mindig Slayer maradt, nem igazán mozdultak sem erre, se arra. Büszkék is rá nagyon. Egy ilyen eseményen mást nem illik játszani, mint a legjobb dalokat, főleg ha csak egy óra áll rendelkezésre. Ennek megfelelően a Slayer is olyan klasszikusokkal hozakodik elő, mint a War Ensemble, a Seasons Of The Abyss, a South Of Heaven, vagy az elmaradhatatlan Raining Blood. Kerry King 200-as szögekkel kivert csuklószorítója és a minimum egy tigrisre köthető, az oldalán hordott láncai alapvetések, mint ahogy az is, hogy Dave Lombardo a legjobb metáldobosok között van a világon.
A Slayer nem kispályázik, azt csinálja amihez a legjobban ért: gyalul. Eszement gyorsasággal (pl. Angel Of Death) riffel a Hanneman-King páros. A közönség valahogy nem is bírja követni, viszont a lassabb részekre, mint a Seasons eleje vagy a Raining Blood azért van bemozdulás rendesen. Az új lemezről csak a címadó és a Beauty Through Order hangzik el, de ebben az egy órában is megkapjuk a Slayer esszenciáját.
Setlist: 1. World Painted Blood, 2. Jihad, 3. War Ensemble, 4. Hate Worldwide, 5. Seasons In The Abyss, 6. Angel Of Death, 7. Beauty Through Order, 8. Disciple, 9. Mandatory Suicide, 10. Chemical Warfare, 11. South Of Heaven, 12. Raining Blood
METALLICA
James Hetfield-ék műsora sokban nem különbözött a májusban Budapesten is látottaktól. A Metallica profi koncertgépezet, itt minden a helyén van, még tűzijátékok is másodpercre ugyanakkor robbantak. A Metallica a Death Magnetic világkörüli koncertkörútja során 186 koncertet (!) adott. Aki azt mondja ez a szám kispiskóta, az jól gondoljon bele. Nem egyszerű estéről estére ugyanazt, ugyanolyan minőségben produkálni. Hakninak sem Budapesten, sem itt nem látni jelét, halálos profizmusnak igen.
A szófiai koncert abból a szempontból pedig mindenképpen rocktörténelmi esemény lesz, hogy az Am I Evil? című Diamond Head klasszikust az összes banda a színpadon játssza el, a Slayer felének kivételével.
Setlist: 1. Creeping Death, 2. For Whom The Bell Tolls, 3. Fuel, 4. Harvester Of Sorrow, 5. Fade To Black, 6. That Was Just Your Life, 7. Cyanide, 8. Sad But True, 9. Welcome Home (Sanitarium), 10. All Nightmare Long, 11. One, 12. "Master Of Puppets, 13. Blackened, 14. Nothing Else Matters, 15. Enter Sandman, 16. Am I Evil? w/ Dave Lombardo, Megadeth, Anthrax, 17. Hit The Lights, 18. Seek & Destroy
A koncertsorozat óriási sikernek bizonyult, csakúgy mint a dvd, amely több országban arany és platina státuszt ér tel. Már most vannak ötletek a folytatást illetően. Lars Ulrich azt sem tartja kizártnak, hogy a zenekarok számát kicsit megemelik, mert mint mondta egy Exodus-nak vagy egy Testament-nek itt volna a helye. Addig pedig aki rajong a metálzenékért kötelezően be kell szereznie ezt a kiadványt.
