RockStation

Szeresselek vagy utáljalak? - Turn Of Mind: After A Long Road (2010)

2010. december 14. - Norbert K

Van nekem egy listám, amiken albumcímek szerepelnek, és mindegyikről írok egy kritikát. A Turn Of Mind új, ingyenesen letölthető, After A Long Road című lemeze a következő, ami górcső alá kerül. Ahogy a cím is árulkodik, nem tudom eldönteni, hogy tulajdonképpen rajongó lettem vagy kiábrándultam attól, milyen utak járhatóak egy fiatal zenekar számára ma Magyarországon. Még több kétség, dicséret és elmarasztalás olvasható a továbbiakban, és még a zenéről is lesz szó. Megígérem.

Szóval itt van nekünk ez a (pofátlanul) fiatal zenekar, akiknek minden létező netes oldalon metalcore (néhol kiegészítésként screamo) szerepel zenei stílusnak, ami, visszakutatva a világhálón található anyagokban, a kezdetekre még csak-csak megállta a helyét, de mára ez már semmiképpen nem érvényes. A kezdeti őszintébb keménységet és lázadást mára egy vérprofi, nagyon is tudatos, „tutista” attitűd váltotta fel.
Az új album minden hangja jól megkomponált, biztosra megy, a szükséges sablonok, zenei megoldások a megfelelő helyen és időközönként csendülnek fel. Gyakorlatilag minden szám a szerelmi csalódásról, a barátnő elvesztéséről és hiányáról (legalábbis remélhetőleg, lévén, hogy urakról beszélünk) szól, I Just Died In Your Arms Tonight feldolgozás, a végén egy gyönyörűen éneklő hölggyel (update: Besnyő Gabriella a Nova Prospectből) megspékelt akusztikus verzió: nyilvánvaló, nem a 40-es Pokolgépen felnőtt, szakállas férfiak a célközönség.

És mégis… Illetve mégsem. Mégsem tudom azt mondani, hogy rossz lenne, amit csinálnak. Fülbemászó dallamok, amik tényleg egész nap a fejemben ragadtak, valamint mindenféle íráskényszer terhe nélkül, többször is végighallgattam kétszer egymás után. Azért ez nem sok friss hanganyaggal van így, elárulom. És persze nem tudok elmenni amellett sem, hogy tudatos zenehallgatási pályafutásom elején (2000-es évek eleje) nagyjából ilyesmi zenékkel kerültem egyre közelebb a rockzene sötét ösvényéhez.

Kicsit részletesebben. Két számhoz készült klipp: New Surrender, In Search Of You. Ez a két szám jellemzi is tökéletesen az albumot, jó választás mindkettő. Túlságosan sokat nem tudok mondani róluk, irtózatosan nagy extrát egyikben sem fedezünk fel. Ha az előbbit végighallgatjuk: pakolják a torzítást, okosan összerakott gitárriffek váltakoznak, a díszítések is szépek, és amikor már majdnem elhinném nekik, akkor átváltunk egy tucatpopszámba. Ez a váltás oda-vissza működik végig az egész albumon lényegében végig, az Intro és a már említett akusztik dal (Coming Home) kivételével. A Tell Me első pár másodpercénél elvigyorodtam, hogy navégre, ez a banda tetszeni fog. Aztán az első verse-nél jól elszomorodtam, hogy a refrénnél ismét bizakodjak. Nem sorolom így végig, a végtelenségig, dalonként. Összességében ez a szám nagyon tetszett, az album egyik legjobb darabja. A One Day az, amit tudok úgy is dicsérni, hogy a másik kezemmel ne vegyek el egyből. Itt éreztem (a Tell Me-n kívül) a tényleges dühösséget, őszinteséget, és elsöprő energiát, ami, ezek szerint, megvan a srácokban. Ebben van szóló is, és igen, erre még a metalcore szót is ráakaszthatjuk.


Az említett, I Just Died In Your Arms Tonight feldolgozását inkább hagyjuk. A Coming Home kellemes szerzemény, itt érezhető, hogy abszolút ez is volt a cél, a bónuszverzió pedig igazi zenei csemege.
A Belong To You is egy ballada, zongora-introval. Az eddig nem említett számok pedig (Show Me Your Ways, Without You) a felsorolni nem kívánt, jobb és rosszabb részek váltakozásából álló számok halmazában találhatóak.
Zeneileg nem lehet belekötni, néha egy-két hamis hang az énekestől, de tényleg elenyésző.

Pontosan ebből is ered a kritika: hallható, hogy a srácok ennél többet tudnak, illetve mást is tudnak. Nem technikásabb zenére vágyom én, inkább legyen egyszerűbb, de őszintébb. Kevesebb sablon, több kockázat. A One Day és egy kicsit a Tell Me lehet az irányvonal. Biztos vagyok benne, hogy rockzenei fórumokon ennél csak több hideget fognak kapni a fiúk. Nem vagyok piackutatási szakértő, de most még eldönthetik: továbbmennek a biztosabb, de valljuk be, kissé műanyag úton, vagy visszatérnek a gyökerekhez.
 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr22514561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dorita 2011.01.14. 20:51:55

A "gyönyörűen éneklő hölgy" a Coming Home akusztikus verziójában egyébként Besnyő Gabriella a Nova Prospectből. :)

Norbert K 2011.01.14. 22:20:34

@Dorita: Köszönöm szépen! Próbáltam kideríteni, de nem sikerült. Lehet, hogy csak én voltam béna:) Mindenesetre beírom a cikkbe a hölgy nevét.

Dorita 2011.01.14. 22:53:36

@Norbert K: A szám címében lévő "feat. Gabi"-ból nehéz is kitalálni. A lemezbemutató koncerten viszont élőben is lehetett hallani a dalt, akkor derült ki pontosan, hogy ki is ő.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum