Címszavakban: két éve egy igen jó album a Kényelmetlen Lemez képében, rajta néhány igazán íháemes nóta, régi számok újra felvétele, megbújva olyan furcsaságok, mint a slágerré növő Jósolni Bélből, meg rap (Élettér Elmélet), Bokros Csaba kiszáll, Palika akusztikus estekenLady Gagat, meg Depech Modeot játszik, jön Sándor Dániel az Esclin Syndoból, mínusz egy gitár, helyette szinti, villámtempóban megjelenik az Ű nevezetű album, kiszivárog egy Közkút című langyi diszkó sláger, ami nincs az Ű-n. Na de akkor mi van? Mivel az Isten Háta Mögöttről alapjáraton is képtelenség objektíven írni –jelen lemeznél ez hatványozottan igaz-, lehet választani, és az olvasó szelektálhat a hozzá közelebb álló megközelítések közül:
Az ortodox iháemes megközelítés:
Persze tudom én is, hogy az igazi Isten Háta Mögött album a Rosenkreutz Kémiai Mennyegzője volt. Esetleg a Szokásos Hátborzongató Kora Reggeli Ordítás, a Kényelmetlen Lemez már necces. Most, hogy Bokros Csabi kiszállt a zenekarból, már láthatjuk, hogy magával vitte azt a kaotikus, kiszámíthatatlanul szilaj zaj masszát, és disszonanciát, ami számomra az Isten Háta Mögöttnek a sava-borsát jelentette. Az Ű lett az eddigi legsterilebb albuma a zenekarnak, talán csak a Várj Míg Fel Kel Majd A Nép, vagy a Mindenki Áll azok a számok, amelyek valamelyest magukba foglalják az IHM értékeit - a Sakter-metszés például kifejezetten hallgathatatlan-. Mindössze negyven percesre (nyolc szám) sikeredett az album, de nyoma sincs az olyan játékosságnak és súlynak, mint amit például a Mária Dalában kilenc percen át élvezhettünk. Az Ű egy könnyen hallgatható albumra sikeredett, ami sok zenekar előny lenne, de ezen esetben ez inkább hátrány. Legalább az Amplifier kidobott egy remek albumot, és talán jövőre (értsd: kb. 2013-ban) jön új Tool, és A Perfect Circle lemez. (Hála.)
A sláger orientált megközelítés:
Az Isten Háta Mögött képes igazán jó számokat írni, ha akar, és úgy látszik Sándor Dani érkezésével tényleg akarnak is. A kiszámíthatatlan, néha öncélú dallamvezetés helyett viszonylag könnyen lekövethető, és befogadható számokkal kényeztet minket az Ű. Palika továbbra is a hátán viszi az Isten Háta Mögöttet, megint jönnek a remek szövegek, és a (most már) kidolgozottabb ének dallamok. Az elektronika bevezetésével tágultak a perspektívák, de sajnos hiányoznak nagyon az olyan maradandó momentumok, mint amiket hozott a Kanyarodási Ceremónia, vagy a legutóbbi albumról a Jósolni Bélből. A Hídavatás, A Leányzó Fekvése, vagy az Áttelelés azért totál beleillene a Petőfi Rádió műsorszórásába. (Sajnos.)
A zenei fejlődés fetisiszta megközelítés:
Az Isten Háta Mögöttet nem lehetett eddig sem skatulyába zárni, az Ű után pedig ez még inkább igaz. Lehet, hogy az IHM rajongók egy része (jelentős része) nem ért egyet azzal a stílusváltással, amit a Bokros Csabi, Sándor Dani csere eredményezett, de be kell látni a zenei fejlődés szempontjából igazi áttörés az Ű. Nincs nagyon példa arra Magyarországon, hogy kellemes elektronika egészítse ki a rockos zúzást, de legalább is nem ilyen igényesen tálalva. Az Isten Háta Mögött tehát megindult egy új egyedfejlődés útján. (Sajnos.)
Az elitista megközelítés:
Az Isten Háta Mögött már a Kényelmetlen Lemezzel megkezdte kitágítani a magyar underground szűk kereteit, az Űvel pedig betetőzni látszik zenei munkásságuk. Nem egy füstös kocsmába való zene ez már, hiszen remekül megkomponált, formabontó számokkal sikerült megtölteni a legújabb albumukat. Palika szövegei ismét nagy potenciállal vannak felvértezve, néhol a szexualitás témáit feszengetve (lásd: Szerető); mindenképpen jó hiánypótló a Kispál És A Borz idei feloszlása után. Az Űvel bebizonyosodott, hogy az IHM kinőtte az eddigi státuszát a földalatti rock szcénában, és valószínűleg szélesebb körben is ismertséget szerezhet magának. Bölcsész bulik kihagyhatatlan bandája lesz ezek után az Isten Háta Mögött. (Sajnos)
