Az őrület határán: Die Apokalyptischen Reiter – Moral & Wahnsinn

2011. március 01. - sunthatneversets

A német Die Apokalyptischen Reiter 2008-as Licht című lemezét az év albumának választottuk abban az évben. Volk-Man a zenekar basszusgitárosa oldalunknak adott interjújában elmondta, hogy az a lemez sok ajtót kinyitott előttük. Három év elteltével itt az új lemez, borítóján géppisztolyt markoló Jézussal és pásztorbotot tartó katonával, köztük a zöldre festett tébolyult énekessel Fuchs-szal. Nos a lemez sem rejt egyszerűbb zenét.

A mondanivaló igazából egyértelmű: nem lehet eldönteni ebben a világban mi is számít erkölcsönösnek, helyén valónak és mik is az őrültség határai. A Die Apokalyptischen Reiter ráadásul ezt a bonyolult képletet legalább ennyire bonyolult és sokszínű, néhol nagyon eklektikus zenével írja le. Talán a Licht óta még erre is rátettek egy lapáttal. Van itt minden, mint a búcsúban. Power metál, thrashes döngölés, lírai ballada, filmzenei megoldások, flamengo gitárfutamok, mexikói fúvósok, funky gitárbetét, hisztérikus technós díszítés, keleties dallamok és hátborzongató zongorafutamok. És ez csak egy része annak amit ez a banda tud, mert a lényeg, hogy ennyi mindennel is egy kerek egészet kapunk. 
 


A lemezt gondolom azért, hogy jobban fogyjon úgy reklámozzák, ha a Rammsteint szeretni ezt is fogod. Van benne igazság, de erre ráerősít a német nyelv és hogy Fuchs is tud ráspolyosan énekelni, mint Till Lindemann és a lassú dalokban ugyanolyan hanglejtéssel nyomja meg a szavak végét. Két dalban zeneileg is sikerült közel kerülni a sztárcsapathoz. Az egyik a kísérteties Dr. Pest, a másik pedig a korai Rammstein legjobb pillanatait felelevenítő Hört Auf.

 


Igazából a Moral & Wahnsinn a Licht vonalát viszi tovább, talán csak több idő kell az elfogadásához, de minimum 5 akkora koncert- vagy akár valós sláger van az albumon, amellyel az írás elején említett nyitott ajtókon simán be is lehetne lépni. A Hammer Oder Amboss egy igazi arénarock darab, a Dir Gehört Nichts olyan talpalávaló, trombitás mexikóiakkal, hogy egy üveg tequilát meg lehet vedelni közben. Az Erwache kőkemény, nagyívű, mégis lemez legnagyobb slágere, mert olyan refrént írtak hozzá, ami kitörölhetetlen a fejből. A már említett Hört Auf horzsol és sárba tipor, míg a lemezt záró pozitív kicsengésű Ein Liebes Leid egy szépséges eposz. A többi dal egy fikarcnyival sem gyengébb, talán csak nehezebben adja meg magát a hallgatónak. 
 



Die Apokalyptischen Reiter – Erwache
 


37 percben lerendeznek mindent, hiányérzetem még sincs. Sokszínű, ötletes és görcsmentes album ez, ahogy Volk-Man mondta az interjúban, egy csiszolatlan gyémánt. Aki szereti a különleges zenei csemegéket és nem riasztja vissza az sem, ha németül énekelnek, tegyen egy próbát a csapattal. Higgyétek el megéri! Aki a Die Apokalyptischen Reiter-t élőben is megnézni az április 3-án, Budapesten a Club 202-ben lép fel.

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr832700245

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

irasalgor · http://irasalgor.blog.hu/ 2011.03.02. 19:54:57

Nekem a Dir boten meg a Wir reiten tetszett nagyon...amúgy a Dr. Pest-nek mért az lett a címe?
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum