A soproni Dalriada több, mint egy évtizedes pályafutása során lépésről lépésre jutott előbbre, rajongóbázisuk az évek előrehaladtával egyre terebélyesebb lett. A magyar népzenét a metállal ötvöző csapat hatodik albuma Ígéret címmel február 11-én jelent meg, már a német AFM Records gondozásában. Az idáig megtett útról, az új albumról és egy picit a jövőről is beszélgettünk Ficzek András gitáros/énekessel

RS: Gondoltad volna mondjuk a 2000-es évek elején, hogy 2011-ben egy Európa szerte elismert független metálkiadó gondozza majd a lemezeteket? Mennyi áldozattal járt ez a közel 10 év és mi a siker titka?

Nem, sosem hittem volna, de titkon azért reménykedtem valami hasonlóban, ha-ha!:) Az igazat megvallva, a Többiekkel mindig azt beszélgettük, hogy a magyar nyelv használata elég konkrétan kizárja egy komolyabb külföldi szerződtetés valószínűségét, viszont a külföldi esélyek növelése érdekében meg nem akartunk angolra váltani, mert szilárd meggyőződésünk, hogy a mi muzsikánk az anyanyelvünkön szólal meg igazán.  Ehhez képest magyarul jelent meg a lemez... A mi eddig elért eredményeink titka pedig a céltudatos, kitartó, következetes munka. Lépésről lépésre, fokról fokra küzdöttük magunkat egyre feljebb, és mindig ragaszkodtunk a kitűzött céljainkhoz, terveinkhez. Hittünk, és hiszünk is magunkban, a zenénkben, a csapat egységében.

RS: Hogy akadtatok össze a német kiadóval? Megnéztétek előtte kivel kerültök egy ligába?

Az AFM egyszerűen írt egy mailt, hogy ismernek minket, bejönnek nekik a dolgaink, és nem lenne- e kedvünk egy kis világszintű terjesztés- kiadáshoz, ha- ha :)! Most mit lehet erre mondani?:) A kiadónál levő csapatok láttán pedig körülbelül padlót fogtam, ezt elmesélhetem...

RS: A te személyedben nem csak a zenekar gitáros/énekesét azonosítják, hanem a banda vezetőjét is. Mennyi plusz teherrel jár ez?

A zenekar vezetőjének lenni időnként kellemes kötelesség, időnként viszont borzasztó nyűg, teher, amit pluszban viszek, de nem panaszkodom, mert én választottam, én vállaltam. Az igazat megvallva kontrollmániás vagyok, így hogy ha nem beszélhetnék bele mindenbe, valószínűleg bele is őrülnék:)!

RS: Az Arany-album után viszonylag hamar jött ki az Ígéret. Maradtak a tarsolyban korábbról dalok, vagy az Ígéreten új ötletek öltöttek testet? Egyáltalán milyen módszerrel dolgoztok?

Az összes, az új albumon szereplő dal teljesen új szerzemény, ezek a dalok még csírájukban sem léteztek az Arany kiadásakor. Magam szeretek szoros határidőkkel dolgozni, mert inspirálóan hat rám, és úgy veszem észre, jobb teljesítményre tud ösztönözni. A dalszerzés nálunk alapvetően két fázisból áll. Az első fázis az alapötletek összeszedése, szövegi koncepció kitalálása, és a témák, dalok vázának elkészítése. Ezt magam végzem otthon, felgitározott, felénekelt, nagyjából meghangszerelt demókat csinálok, amit megkapnak a Többiek.

Ilyenkor indul be a munka második fázisa, amikor ezeket a dalvázlatokat átfuttatjuk a zenekari szűrőn, és a mindenkinek bejövős tételeket összerakjuk a próbateremben, illetve ki- ki otthon kidolgozza a saját részeit. Ebben a próbatermi fázisban még nagyon sokat szokott alakulni az aktuális anyag, és ez rendszerint nagyon jót is tesz a daloknak.

RS: Már az előző  lemezen is nagy szerepet kapott a Fajkusz Banda, az Ígéreten talán még többet. Tudatos lépésez? Az összes koncerteteken közösen léptek fel? 

Valamennyire nyilván tudatos lépés, Attiláék mind hangulatban, mind zeneileg, de akár még vizuálisan is olyan sokkal járulnak hozzá a közös produkcióhoz, hogy nélkülük már- már üres a színpad, ha esetleg nem jönnek velünk egy bulira. Azt gondolom, nagyon jól megtalálták a helyüket ebben a történetben, sőt, az igazi közös munka még csak most fog elkezdődni, hiszen az összecsiszolódási fázis lezárultával mindenki bátrabban dobja be a közösbe az ötleteit, hozakodik elő egy akár szokatlannak tűnő megoldással. A már készülő új albumtól nagyon sokat várok e tekintetben is!

RS: Mennyiben érzel előrelépést az Arany-album és az Ígéret között. Röviden, hogyan jellemeznéd az új dalokat?  

Az Arany, és az Ígéret között annyi a kapocs, hogy ugyanaz a csapat készítette, egyebekben nem nagyon tudnék a két anyag között összehasonlítást tenni. Az alapvető stíluselemek nyilván megegyeznek, de hangulatában, koncepciójában, felfogásában teljesen más a két lemez. Az Aranyon Arany János költeményeire próbáltunk a magunk stílusában zenei hangulatokat felvázolni, és ez nyilván adta a koncepciót is, amitől nem nagyon akartunk eltérni, nehogy méltatlan zenei köntösben jelenítsük meg ezeket a gyönyörű balladákat. Az új albumon ezzel szemben teljesen szabadon kísérletezgettünk, sőt, kimondott törekvés is volt, hogy helyenként tőlünk szokatlan zenei elemeket, váratlan húzásokat építsünk bele a dalokba, épp ezért az anyag megírását, elkészültét nagyon élveztük, és koncerten is nagyon jó érzés tolni az Ígéret nótáit.

RS: Az Ígéret megjelenését követően, a rockzenével foglalkozó hazai internetes portálok egy része elég keményen fogalmazott a lemezzel kapcsolatban. Minek tudható ez be szerinted, egyáltalán számítottatok-e erre?

Nyilván mindenkinek megvan a saját véleménye, amivel alapvetően vagy egyetértesz, vagy nem, ezzel semmi baj. Amíg az objektív tényeket írják le a csapatról, addig semmi gond a kritikával, még ha esetleg totál lehúzó is. A legnegatívabb véleményből is ki lehet csipegetni olyan meglátásokat, amelyek a zenekar fejlődése szempontjából hasznosak lehetnek.

RS: Az Ígéret további kapukat nyithat meg előttetek a nemzetközi színtéren. Milyen eredményekkel lennél elégedett az idei évet illetően? Nem okvetlenül eladási adatokra gondoltam.

Szeretnénk alapszinten legalább ismertté tenni a nevümket Európa, és a világ rockerei számára, felkerülni a világ metalzenei térképére, és nyomni néhány jó kis bulit Nyugat- Európában, jelenleg ennyi a cél erre az évre. A kritikáink okésak, a kiadó szerint rendben van az Ígéret fogadtatása, koncertmeghívásunk is van néhány, jellemzően fesztiválok, mí magunk is bizakodva nézünk az elkövetkezendő időszak elé!