A grandiózus március 20.-i Kyuss Lives! koncert előtt sikerült mikrofon végre kapnunk a zenekar dobosát, Brant Bjorkot, akivel beszélgettünk a múltról, jelenről, jövőről, a régi és új Kyussról, a többi zenekaráról, a generátor partikról, a sivatagról, és még sok mindenről.
RockStation- Az elmúlt években hányszor jött fel a kérdés az interjúk alatt, hogy valamikor össze fog-e állni újra a Kyuss?
Brant Björk- Rengetegszer, még az utóbbi években is jó pár alkalommal.
RS- Hogy jött az ötlet, hogy újra együtt zenéljetek?
BB- John (John Garcia, énekes) volt az, aki ezt az egészet összehozta. A fordulópont egy tavalyi francia koncert volt, amikor színpadra léptünk mi is. Nickkel (Nick Oliveri basszusgitáros) remekül éreztük magunkat, így hogy újra együtt zenélünk, és ahogy ezt már korábban is mondtam, kifogytunk az ötletekből, hogy miért is ne állnánk össze újra.
RS- A nosztalgia miatt, vagy más okokról van szó?
BB- Ez annyira természetes, annyira spontán volt, hogy adta magát. Szó sincs múltidézésről.
RS- Ez köszönhető Brunonak (Bruno Fevery gitáros)?
BB- Szerintem igen. Érdekes, hogy felhoztad, mert nekem Bruno egy fontos tényezője annak, hogy újra itt zenélek. Remek gitáros, és nagyon jó arc. Emellett John, Nick és Én mindig jó barátok voltunk, közel állunk egymáshoz zeneileg, és emberileg, és nagyon szerencsések vagyunk, hogy ebben a felállásban zenélhetünk, és érezhetjük magunkat boldognak. Ez egy nagyon jó közösség, olyannyira, hogy most ott tartunk, hogy saját zenét is fogunk csinálni.
RS- Jobb ez a felállás, mint Josh-sal?
BB- Azt mondanám inkább, hogy másabb, de jó értelemben másabb.
RS- Ez a harmadik alkalom, hogy Magyarországon vagy. Hogy tetszik?
BB- Kedvelem. A legutóbbi két alkalommal, amikor itt voltam nagyon jól éreztem magam, az emberek kedvesek voltak, és elmondhatom, hogy Budapestről remek tapasztalataim vannak, és tervezem, hogy még visszajövök ide.
RS- A Kyuss lives!-zal, vagy a szólózenekaroddal?
BB- Talán mindegyik zenekaros projektemmel, haha!
RS- A Brant Björkkel egyébként mi a helyzet, hogy most a Kyuss Lives! van előtérben?
BB- Ez az év a Kyussé, de igazából már befejeztem a felvételét egy másik projektemnek, a Jakuzzinak, ami ilyen experimentális, instrumentális zene. Ez nagyjából egy, vagy két hónap múlva lesz kiadva. Az új Brant Björk album pedig valószínűleg 2012 tavaszára jön ki.
RS- Hallani arról, hogy a Kyuss Lives!-zal is lesz lemez.
BB- Kollektívan megegyeztünk, hogy ezzel a zenével kezdünk majd valamit. Ez a felállás talán nyolcadjára, vagy tizedjére zenél együtt ma este, tehát még nem volt nagyon mód, és nem is akartunk új témákat összehozni. Nincs rohanás, mindent a maga idejében, ugye most még lesz jó pár koncert, de ha végeztünk a turnéval, újra összeverődünk, és csinálunk majd valami felvételt. Egyelőre még nem volt túl sok időnk jammelni se. Mostanság egy keveset Brunoval zenélgettünk, és érezni, hogy meg van az összhang. Nickkel meg ugye az életem folyamán rengetegszer jammeltünk. Egyébként a koncert műsorban is vannak olyan részek ahol improvizálunk, és úgy érzem, nagyon egybe vagyunk.
RS- És ez az új album mikorra van betervezve? A Jakuzzi, meg a Brant Björk mellett van még hely a noteszodban?
BB- Egyelőre még nincs előjegyzésben, túl korai lenne arról az albumról beszélni.
RS- A turnén eddig bármerre jártatok, mindenhol teltház volt. Gondoltál volna arra, hogy ekkora érdeklődés lesz a banda iránt, így tizenöt évvel a Kyuss feloszlása után?
BB- Ez érdekes, mert régen mondták, hogy szeretik a Kyusst, vagy kedvelik a Kyusst, de most tisztán látszódik, hogy nagy benyomást tett rájuk. Teltház van mindenhol, a közönség elképesztő, és érezni, hogy tényleg nagyon szeretik ezt a zenét. Ez pedig egy király dolog.
RS- Régen elég komoly különbség volt az amerikai, és az európai megítélésetek között.
BB- Én mondjuk már nem voltam a Kyussban amikor Európába jöttek, de koncerteztünk az USA-ban, Ausztráliában, és nem voltak túl sokan a bulijainkon, akkoriban fedezgették fel a zenénket. Az embereknek talán itt kellett egy kis idő, hogy megértsék amit csináljunk, de Európában a Kyussnak egy nagyobb, és odaadóbb tábora lett elég gyorsan.
RS- Ez minek köszönhető szerinted?
BB- Ez egy jó kérdés, én is filozofálok rajta, évek óta. Erről egy érdekes könyvet lehetne írni. Mert tényleg komoly különbségek vannak. Nem tudom, hogy ez valami kulturális különbség, vagy társadalmi, vagy közgazdasági, ezt nem tudom, de kell lennie valaminek, amitől ilyen csodás helynek tűnik egy amerikai zenész számára. De erre még nem jöttem rá.
RS- Nem rég láttam egy 1991-es felvételt egy los angeles-i bulitokról. Milyen volt akkoriban az a színtér?
BB- Ami akkoriban történt az…
Nick Oliveri- … pangás volt. (az imént betoppanó, opálos tekintetű Nick Oliveri így fejezte be a Brant által elkezdett gondolatot)
BB- Egyfajta születés, és halál kettőssége volt. Egyfelől a glam zenét játszó hajbandák már eléggé döglődtek, mint a például a Poison a rosszabbak közül, a jobbak közül a Guns N’ Roses, de ekkorra már a seattle-i szcéna egyre erősebb lett. De ez minket nem igazán érdekelt, mi csináltuk a magunk zenéjét.
RS- És milyenek voltak akkoriban a generátor partik?
BB- Ezek bulik voltak a sivatag közepén, mert nem volt semmi dolgunk, nem volt hova mennünk. Csak fogtunk egy generátort, meg egy rakat sört. Ez remek lehetőség volt a helyi bandáknak, hogy játszhassanak, mindenféle tizenhat és harminc év közötti embernek. Így visszanézve az volt a mi színterünk, anélkül, hogy tudtunk volna róla.
RS- Ezek a generátor partik is részük egyfajta legendának, ami körül leng titeket.
BB- Tudod nehéz erről a legenda dologról beszélni. Én csak úgy tekintek magamra, mint egy zenészre a sivatagból, aki teszi amit tennie kell, és része egy közösségnek, és a tudtunkon kívül kitenyésztettünk egy olyan zenét, ami világszerte követőkre talált. Nem gondoltuk, hogy ez valami forradalmi dolog lesz haha!
RS- Olvastam arról, hogy Josh Homme nem szereti a stoner rock kifejezést. Te hogy vagy vele?
BB- Engem nem igazán izgat. Nyugodtan hívhatják az emberek ezt a műfajt ahogy akarják. Talán egyesek szerint ez egy kicsit nyárspolgári, de hát mi nyárspolgárok voltunk, és csomót füveztünk, de ez igazából csak rock zene a sivatagból.
RS- Amúgy régen ki volt a parti állat a bandában?
BB- Mi mind azok voltunk hehe! Nem is lehetne egyikünket sem kiemelni ilyen téren.
RS- Valami izgalmas történet erről?
BB- Nem lenne elég idő arra, hogy meséljek, de mindig, mindenhol nagyon jól szórakoztunk.
RS- És manapság?
BB- Most már családosak vagyunk, meg minden, nem vagyunk olyan rebellisek.
RS- Egyébként szoktál stoner rockot hallgatni?
BB- Nem. Be kell vallanom, hogy nem jellemző. Inkább olyasmiket hallgatok, mint a jazz, régi rock and roll, meg régi punk dolgokat, mint a Ramones, a Mistfits, vagy a Black Flag, de többnyire jazzt hallgatok.
RS- A jazz, és a Mistfits között azért van különbség.
BB- Ez igaz, de tényleg mindent meghallgatok, lehet az akár jamaikai, vagy latin zene. Ilyen téren mindenevő vagyok.
A fotókat Réti Zsolt készítette
