Mielőtt belekezdünk az Apey And The Pea új kislemezének elemzésébe, talán nem felesleges egy kicsit részletesebben bemutatni a zenekart. Természetesen Apey (Neck Sprain, Remembering The Steel, Kelly Hits The Blue Sky) formációjáról van szó, ő tölti be a gitáros/énekes szerepkörét. A dobok mögött a(z) RTS dobos Makai László, a bőgös pedig a Superbuttos Prepelicza Zoltán. Supergroup, side-project, hívja mindenki, ahogy szeretné, mindenesetre kedvcsinálónak nem rossz névsor. Ha hozzávesszük mindehhez, hogy jó kis füstölős grunge/stoner/hard rock/jazz (!) keveréket hallhatunk a triótól, szerintem igazán érdemes meghallgatni. Nem árulok zsákbamacskát, elképesztően jó hanganyag.

Na, jó, a jazz-el picit azért mégis csaltam, mert csak egy számrészlet erejéig kalandozunk el a műfajban (Stone Cold True), de akkor is. Jó szám, vannak benne váltások bőven, mint ahogyan a többiben is, a végére meg kellemesen lelassul. Az I, Rope The Eater ezzel szemben pont a végére indul be, bár a kezdésben sem finomkodnak sokat. Ráérősen nyomják benne a srácok, remek lüktetése van. Verse rész alatt basszus-dob, gitárszólózgatásokkal, aztán a refrénben nagyon tökös, southernes masszát hallhatunk.

A 80-al indul az album, ez a „legrokkosabb” szám, a szó klasszikus értelmében. Dallamos riff, dallamos énekkel, ami a verse-ben lazább, a többi részén karcosabb. Jó kis rákendroll szerzemény. A Day Ends hangulatában engem nagyon emlékeztet a lassabb Alice In Chains nótákra, amiket én egyébként kifejezetten szeretek, úgyhogy már a szám elején kilóra megvettek. Lájtos, középtempós dal, a végére bekeményül, jön a szóló is, a 6 percet is meghaladjuk végül. Szövegeket nem találtam, úgyhogy csak hallás utáni szövegértésemre tudtam támaszkodni, de az alapján jónak tűntek, úgy általában mindenhol.
A Black Lamb-bel zárul az EP, és van benne ének ugyan, de alapvetően az instrumentális részek dominálnak a nótában. Nagyon súlyos riffek, megy benne a lassú szaggatás rendesen, elférne a 90-es évek Seatlle-jében. Sőt, az egész lemez olyan, mintha egy fénykorában lévő grunge banda kiegészülne egy coreytayloros orgánummal.

Az van, hogyha akarnék, se tudnék mibe belekötni. Ez az 5 szám úgy, ahogy van, tökéletes lett. Senkit sem akarok megbántani és nem is fair-dolog különböző stílusú zenekarokat összehasonlítani, úgyhogy nem mondom, hogy a legjobb, de hogy az egyik legjobb hanganyag, amivel idén eddig találkoztam, az biztos. Engem levettek a lábamról. Nem is ragozom tovább: mivel az album ingyenesen letölthető a banda honlapjáról, töltsétek és hallgassátok.

myspace
facebook