"És én, mint népem mestere azt mondom: óvakodj, óvakodj attól ami jönni fog, óvakodjatok a feltámadt néptől, akiknek nincs veszíteni valójuk. 
Azt gondolod, hogy meghódíthatod a népet, hogy a jog erősebb,
mint az élet, ha a nép vágya az, hogy szabad legyen?"

Sötét, vészjósló felhők hömpölyögnek a most még nyugodt táj felett, hogy pár hang után az ír Primordial belekezdjen talán legbánatosabb albumába a Redemption At The Puritan's Hand-be. A földkerekség egyik legegyedibb bandája a maga black metálos, kelta világával és Alan Averill "Nemtheanga" szinte földöntúli énekével utoljára négy éve jelentkezett albummal To The Nameless Dead címmel, mely – talán nem túlzás azt állítani -, hogy minden idők legjobb albumai között fog helyet foglalni.

Ezt kellene túlszárnyalni, ha egyáltalán ez lehetséges. Szerintem eleve halálra ítélt a vállalkozás és a végeredmény fényében azt mondom, az is. Viszont, nem azért az, mert  Redemption At The Puritan's Hand rossz lemez, hanem azért mert az előző azt gondolom felülmúlhatatlan. Más a zenei koncepció is: míg a 2007-es korong eltiport mindent, ami az útjába került, addig ez az új album, amolyan mesélősre veszi a figurát.

Nyolc dal, átlag nyolc percben, nem vette tehát egyszerűre a dolgot az öttagú ír brigád, de amíg korábban pusztított a Ciáran MacUiliam és Micheál O'Floinn gitáros duó, itt sokszor komplett harmóniákat játszik, nem egyszer inkább az északi metál zenékre emlékeztető stílusban. Többször beugrott Katatonia és az Opeth neve is, de természetesen erről az albumról is kilométerekről megmondható, hogy a Primordial játszik.

Gyenge dalt nem írtak, de azt gondolom, talán nem kellett volna ilyen bő lére engedni a dolgot. Nemteheanga most is elviszi a hátán a produkciót, ha kell szinte károg, mint a Bloodied Yet Unbowed-ban vagy olyan erős dallamokat hoz, mint a The Black Hundredben. Három dal így is kiemelkedik a mezőnyből. Az egyik Gods Olds Snake címet kapta és talán az album leglendületesebb dala. Hasonló elmondható a címadóként funkcionáló The Puritan's Hand-re, mely úgy épül fel és úgy fokozzák benne a feszültséget, ahogy csak a legnagyobbak képesek, mindezt olyan témákkal, hogy az áll leesik. Az igazi eposzi darabot azonban a végére hagyták. A Death Of The Gods úgy kúszik be a szívbe, hogy szinte észre sem veszed máris feltüzelt harcra kész katonának képzeled magad, a vezér pedig aki a háborúba hív, maga Nemtheanga.

Primordial - Death Of The Gods
 

Máshogy kiváló album a Redemption At The Puritan's Hand, mint az előző lemez, de az igaz, hogy annyira mégsem kiváló, egy paraszthajszállal elmarad mögötte. De még egyszer mondom, azt a szintet másodszorra megugorni baromi nehéz feladat.