RockStation

Egy alapbanda nem alap lemeze: Anvil – Juggernaut Of Justice

2011. május 12. - sunthatneversets

Vannak a metál zenének mérföldkövei és olyan biztos alapot szolgáltató bandái, akik nélkül ez a stílus ma közel sem létezne, akiknek sokan, nagyon sokat köszönhetnek. Vannak akik ma is jól élnek ebből, nevüket sokan emlegetik és vannak olyanok akik – ahogy szokás mondani – méltatlanul alulértékeltek, még akkor is, ha olyan zenekarokra gyakoroltak hatást, mint a Metallica, a Slayer és a Megadeth. A kanadai Anvil pont ez a zenekar.

A Steve "Lips" Kudlow (ének, gitár), Robb Reiner (dob), és Glenn Five (Gyorffy) (basszusgitár, vokál) felállásban zenélő banda eddig 14 albumot adott ki a keze közül és igazán 2008-ban kerültek újra reflektorfénybe, amikor is a volt roadie Sacha Gervasi által rendezett dokumentumfilm az Anvil! A Story of Anvil számos kritikai elismerést gyűjtött be.

A Juggernaut Of Justice Dave Grohl Studio 606-jában lett felvéve, a producer pedig a legendás Bob Marlette volt. Ezek után minimum jó lemeznek kell lennie a Juggernaut Of Justice-nak, de igazából eléggé vegyes felvágott lett ez az album.  

A kezdés baromi kiváló. A címadó dal, és különösen When Hell Breaks Loose úgy robog át az emberen, mint egy elszabadult tehervonat. Utána picit megnyugszik a lemez. A New Orleans Voodoo egy vontatott és sajnos nem is túl izgalmas szerzemény. Ezt követően a punkos felhanggal bíró On Fire nyújt felüdülést. A Fuckin' Eh keményebb, de lerágott csont témákkal operál, amely után újra egy minőségibb dal a húzós Turn It Up következik. A The Ride-dal furcsa módon nem esik a színvonal és itt még egy hammondot is bevet a trió a jó szóló mellett. A Not Affraid újból egy punkosan lendületes darab egy Maiden rokon gitártémával, amit a málházós Conspiracy követ. A Running-ot a Mötörhead is írhatta  volna, úgy zakatol. A Paranormal gyorsan vissza is vesz a lendületből, olyan mint egy kísérteties doom nyüglődés, mindez ráadásul 7 percben. A zárás a Swing Thing című  trombitás boogie-val jön el, ami mókának elmegy, de sok értelme nincs.

Változó minőségű album lett az Anvil új korongja, mely erős dalokat kábé ugyanolyan számban rejt, mint gyengéket. Az érezhető, hogy valaha az Anvil egy igen erős tényező lehetett, de itt ennek sajnos csak a jelei vannak meg. Kérdés, hogy ebből 2011-ben hogyan lehet megélni?

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr202897365

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum