RockStation

Inkább szép, mint szörnyű: Stormwitch - The Beauty And The Beast (1987)

2011. május 16. - sunthatneversets

Alapművek rovatunkat – bár gyakorta több évtizedet is visszautazunk az időben – igyekszünk mégis aktualizálni. Most abból  az alkalomból írunk egy 1987-ben kiadott Stormwitch-albumról, hogy eme német heavy metal-zenekar ellátogat hozzánk a 2011-es csillebérci Metalfest keretében. Ráadásul övék a „főműsoridő”: június 4-én szombaton este háromnegyed nyolctól fognak egy órát muzsikálni. Érdemes tehát kicsit megismerkedni velük annak, aki még ezt nem tette volna.

A zenekar csillaga a nyolcvanas évek második felében tartózkodott delelőjén. Ez időtájt két kiváló (bakelit)lemezt is készítettek, mindkettő esélyes volt az alapművek rovatba való kerülésre. Sajnos azonban sikerük regionális maradt, ami első gondolatra kicsit érthetetlen Andy Aldrian (polgári nevén: Andreas Mück) énekes fantasztikus orgánumát - mely a világ minden zenei műfajában megállná a helyét -, és a két gitáros – Lee Tarot és Steve Merchant -  dalszerzői tehetségét tekintve. A relatív sikertelenség magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy a zenekar képtelen volt saját, egyéni stílus kialakítására.

Első két albumuk, a Walpurgis Night (1984) és a Tales of Terror (1985) igencsak erőteljes iron maideni behatásokról tanúskodott. 1986-ban a Stronger Than Heaven még mindig egy az egyben kiemelt Maiden-riffektől díszlik, de itt legalább már jópofára vették a figurát, szinte kiparodizálták saját okkultista mivoltukat. Nem véletlen, hogy erről az albumról választotta ki feldolgozásra a Hammerfall a Ravenlord című nótát.

A magyarországi rajongói oldalon ez a korong fej fej mellett halad a „melyik a kedvenc Stormwitch-albumod”-szavazáson utódjával, ami nem más, mint vesézésünk tárgya. Itt már a zenekar kezd elrugaszkodni a maideni partoktól, talán éppen azért, hogy rátaláljon egy szigetre, ami csakis az övé. A végén a Glam Rock Beachen landol, de szerencsére útközben még kiköt egy kincsekkel teli földdarabon. A The Beauty And The Beast idején volt a Stormwitch relatíve a legközelebb saját egyéni hangjához.

A magyarul Szépség és a szörnyeteg címre hallgató lemez borítója inkább szépség, mint szörnyeteg (minden valószínűséggel itt található a cikk mellett). Tipikus nyolcvanas évekbeli HM lemez borító.

Miután a kigyönyörködtük magunkat a borítóban – kerüljünk beljebb! A Call of the Wicked három perces rock and rolljával indítunk, ez egyenlőre egy tipikus Stormwitch-szám; mind kezdésnek, mind ráadásnak remekül beválik a koncerteken. De ami ezután jön...el tudom képzelni, hogy a nyolcvanas évek rockereinek az ereiben megáll a vér! Nem elég, hogy egy szinti-futammal kezdünk, még néhány sor elejéig női ének is előfordul a dalban! Szentségtörés, kifejezetten pop-szám. Ez a címadó dal egyébként. Lehetetlen, hogy a lehalkulás után a refrén ne maradjon még a füledben!

A Just for one Night címe dacára még nem a glam-korszak kezdete, hanem egy kísértet-történet rock and rollban elbeszélve. Ilyesmire gondoltam, mikor írtam, hogy jól áll a zenekarnak, ha nem veszi magát túlságosan komolyan. A dal a Call of the Wicked „kistesója”. Írhatnám: az első oldal legrosszabb dala, de – erős albumról lévén szó – csínyán kell bánni a negatív jelzőkkel.

A lemez további részében több olyan dal is található, mely megmagyarázza, miért nem vitték a „fekete romantika mesterei” (ahogy magukat nevezik) még többre. Az Emerald Eye és a Tigers of the Sea simán felkerülhettek volna egy Running Wild-lemezre, anélkül, hogy bárki is azt hinné, nem oda valóak. Persze, vita tárgyát képezheti, hogy a kalózok viselt dolgait ki kezdte el megénekelni, mivel fent nevezett banda Under Jolly Roger (Kalóz-zászló alatt) című lemeze is éppen ’87-ben jelent meg. Viszont amire nem nagyon van mentség, az a Cheyenne (where the Eagles Retreat). Egyértelmű Iron Maiden-plágium; leánykori neve: Run to the hills. (Főként a dalszöveg, de a szerkezet is, illetve nagyon picit a dallam is hasonló.)

Ha önmagában nézzük, mindhárom felsorolt dal elég erős, a leírtakat leszámítva nem lehet bajunk velük. De akkor most a csodáról, amely ezen album felé billentette a mérleg serpenyőjét, mikor gondolkoztunk, melyikről írjunk. A csoda neve: Tears by the Firelight. A furulya-szót mímelő szinti-szólókat ma már megmosolyogjuk, de ha sikerül mindezeket lehámoznunk a dalról, akkor a rocktörténelem egyik, ha nem első számú legszebb balladáját kapjuk.

Két felvételt nem említettünk még: a Russia’s on Fire (még egy „tüzes” szám) jó kis középtempós metál szépen kidolgozva, igazi Stormwitch-klasszikussá nemesedett az idők folyamán. A záró Welcome to Bedlem viszont olyan felejthető, mint a címe is mutatja. A kor HM-divatját követve a bolondok házába kalauzol bennünket.

Stormwitch - The Beauty And The Beast

Mindent egybe vetve nagyon jópofa kis szerethető album lett a The Beauty and the Beast. Olyannyira, hogy „stormwitchéknak” soha többé nem sikerült már meg sem közelíteni ezt a színvonalat. Az ezt követő Eye of the Storm már túlontúl slágeres lehet a rockhoz-metálhoz szokott füleknek, és a csapat sem mozog túl magabiztosan e közegben. A 90-es években kaptunk még tőlük két feledhető albumot: a Gyűrük ura-témát meglovagoló War of the Wizzardsot, majd a Shogunt. Az együttes ’94-ben szét is széled, majd legközelebb 2002-ben jelenik meg Stormwitch logó alatt új cd. Jobban mondva itt már csak Andy énekes ránt össze egy fiatal tehetségekből álló zenekart, egyedül képviselve az „aranycsapatot”. Két középszerű album után a dalnok megint egyedül marad, hogy azután 2011-re új zenésztársakat és lemezt jelentsen be. Az előzetesen kiszivárogtatott Runescape című lírikus szerzemény nem rossz, de nem képviseli a legjellegzetesebb Stormwitch-hagyományokat.

A Metalfesten adandó műsor gerincét is minden bizonnyal a nyolcvanas évek”slágerei” fogják adni.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr742907235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kennyking 2011.11.08. 20:50:24

Ez az egyetlen Stormwitch album, amit megvettem anno, bakeliten.Bár a tales of terror is tettszett.Nekem a leggyengébb szám a címadó dal, a lassú valóban fenomenális.Speciel lassúban nálam az Anthrax Black lodge-je és az Accept Winter Dreams-ja megelőzi, de nagy kedvenc !
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum