RockStation

Auf Wiedersehen: Nova Rock 2011, Ausztria-Nickelsdorf, 2011.06.11-13. - Harmadik nap

2011. június 18. - Frogfoot

Nova Rock 2011, három nap, négy headliner, teltház. A fesztivál oldalára már napokkal korábban kikerült a sold out felirat, vagyis az összes jegy elkelt és, hogy mely zenekarok késztették az embereket arra, hogy három napot a Nován töltsenek? Linkin  Park, Volbeat, Iron Maiden és a System Of A Down!

 

3. nap

Escape The Fate
A programfüzet szerint ez metalcore, a Wiki szerint poszt-HC, de igazából mindegy is mert felejtős volt. Metalcore-light lányoknak, ráadásul a nagyon fiatal srácok úgy néznek ki, mint a Tokyo Hotel a rosszabb napjain. Minek fárasztottam volna magam velük, amikor már nem kell sokat várni a legnagyobb fellépőkig? Azt a kis időt csak kibírom.

Boysetsfire
Ha Réti Zsolti nem ajánlja a figyelmembe kihagytam volna ezt a zenekart. Úgy álltam hozzá, hogy 3-4 számot megnézek, de ott ragadtam a koncert végéig! Dallamos hc punk és dallamos agresszió, így váltogatták egymást a számok, Nathan Grey frontember azt mondta a r'n'r marhaság nem megy neki (make some noise,stb), ha tetszik a zene ugráljunk ,tapsoljuk meg őket és érezzük jól magunkat. Tapsban nem is volt hiány, szép sikert arattak, ráadásul a koncert után Nathan és Josh Latshaw gitáros vették a fáradtságot, hogy kimenjenek az autogramsátorba aláírást osztani és fényképezkedni a rajongókkal. Nem sokan tették ezt meg a sztárok közül (kiv. In Flames) és ezzel a Times Of Grace után a másik kimondottan szimpatikus zenekarrá váltak a szememben.

Nathan kiváló énekes és frontember, a buli remek volt, én pedig nagyon jól éreztem magam. Nagyon nem ragoznám ,tessék elolvasni a "A hácé punk tovább él!" bejegyzést RaczUr tollából, ott minden le van írva amit csak ismételni tudnék.

Motörhead
Mintha a balszerencse üldözné a zenekart, amikor a Nova Rockon lépnek fel. Legutóbb is kifogott rajtuk a technika és most is, akkor is levonultak a színpadról, akárcsak most. Ezúttal alig lehetett hallani Lemmy énekét és a helyzet csak a 3. szám alatt javult. De erről nem a zenekar tehet.

"We are Motörhead, we play rock and roll". Elsőnek Mikkey Dee sétált be a színpadra és ült a dobok mögé, majd követték a többiek. Nyitásnak tökéletes lenne az Iron Fist -ha hallottuk volna Lemmy énekét, ez egy kicsit megtörte a lelkesedést, de gyorsan javítottak és az új lemezről a Get Back In Line már élvezhető volt, ha nem is tökéletes. Mikkey Dee-t nem véletlenül tartják az egyik legjobb és legenergikusabb dobosnak, szinte eltűnik a hatalmas dobfelszerelése mögött, de hol álltam pont beláttam mögé és csak a szőke haját láttam röpködni játék közben. Az elmaradhatatlan dobszóló, ha nem is volt olyan látványos, mint amikor dobverők repülnek, de ismét lenyűgözve figyeltem a játékát, félelmetes.

Az In the Name of Tragedy után ismét az új lemezről következett egy szám (I Know How to Die), majd irány Brazília! Lemmy viccelődött, hogy amikor az "oldie but goldie"-ként felkonferált Ace Of Spades-t írták és rögzítették a közönség nagy része még nem is élt. Zárásként az egyik személyes kedvencemet az Overkillt játszották. Hihetetlen de a The Wörld is Yours a 20. lemezük és jelenleg a legjobb eladásokat produkáló cd, vagyis a népszerűségük töretlen 35 év után is. Aki teheti nézze meg őket a magyarországi koncertjükön, nem fog csalódni! Még valami: Phil Campbell kalapban és körszakállal csak szerintem hasonlít Al Pacinora???

Iron Maiden
2011-ben folytatódik a The Final Frontier World Tour. Még a 2010-es Szigetes koncertet igyekszem elfelejteni addig itt egy szavam sem lehetett a hangosításra. Csakúgy mint a látványra. Az utolsó napra a reflektorok és lámpák száma kb. megkétszereződött, ami előrevetítette a nem mindennapi showműsort és látványt. De a Maiden ezek nélkül is az egyik legjobb koncertbanda és idén nem követték el a tavalyi hibát és sokkal kiegyensúlyozottabban állították össze a setlistet. Az újabb számok közé mindig beillesztettek egy klasszikust (rögtön harmadiknak a 2 Minutes to Midnight-ot), így sosem ült le a hangulat, a koncert végig megőrizte a lendületét. Sajnos a közönségnek ez nem sikerült, a bulit végigrohangáló Bruce Dickinson énekes (pilóta,műsorvezető, író, heavy metal félisten,stb.) minden tudománya is kevés volt ahhoz, hogy az osztrákokat beindítsa (ugye-ugye ,nem kellett volna szombaton annyit inni).

Most, hogy végre rendesen hallottam őket kiderült, hogy a háromgitáros felállás  Dave Murray, Janick Gers (aki végigtornázta/rohangálta/gitározta az egész koncertet) és Adrian Smith egyszerűen elképesztő és lenyűgöző! Mindenki csúcsformában, Nicko Mcbrain pedig a dobfelszeerelés mögött láthatatlanul szolgáltatta az alapokat. Még valami amit csak Dickinson tud és senki más: ha a közönséghez beszél, ez esetben ahogyan Bruce mondta "fünfcigtázend" rajongóhoz, képes elérni, hogy azt érezzem személyesen hozzám beszél, csak nekem.

A The Evil That Men Do alatt Eddie is feltűnt a színpadon és beszállt negyedik gitárosnak, a közönségénekeltetős Fear of the Dark, amitől még sokadszorra is libabőrös voltam és még a közönség is feléledt, majd az Iron Maiden és micsoda ,már vége is? Nem lehet! Természetesen kaptunk ráadást: The Number of the Beast, ami nélkül nincs Maiden buli, Hallowed Be Thy Name és a másik közönségénekeltetős szám a Running Free. És levezetésnek a szokásos Monty Python dal. Még sok ilyent kívánok magamnak és minden rajongónak!

System Of A Down
Mióta hazajöttem szinte kivétel nélkül így kezdik a faggatásomat: Na és milyen volt a System? (Hé,azért fellépett még néhány zenekar a 3 nap alatt!) Én pedig vállat vonok és azt válaszolom: jó volt. Ugyanis van egy nagy hibám: nem szeretem a System zenéjét. Tényleg. Kicsit sem.

Amikor megjelent az első lemezük meghallgattam, de nem fogott meg és akár a nu metal lázból, a System őrületből is kimaradtam. De a koncertet végignéztem és most minden irónia nélkül állíthatom mégis le voltam nyűgözve! Ez a koncert tökéletes volt, sőt HIBÁTLAN! Már rögtön a kezdésnél mielőtt lehullott volna a színpad elől a hatalmas lepel már éreztem, hogy nem mindennapi koncertet fogok látni. Az egyszerű de hatásos látvány és világítás, a hangzás, a zenészek és az énekes kicsit mulatós-jellegű mozdulatai (szerintem mindenki mást kinevettem volna érte és otthagyom) együtt olyan koncertet adtak, ami nekem kívülállónak is felejthetetlen.

A hangulat leírhatatlan volt, sokezer ember egyszerre ugrált, énekelt, kár, hogy a videók a töredékét sem adják vissza amikor ennyi ember egyszerre énekli a Chop Suey! refrénjét a Suite-Pee és a Cigaro zúzását, vagy a teljesen őrült második frontemberré előlépett gitáros egyik legjobb pillanatát a Dire Straits covert amiben még a hangja is emlékeztet az eredeti előadó Mark Knopflerére. Szóval jó koncert volt, minden elismerésem a zenekaré. Lehet, hogy csak a pénz miatt álltak össze, de ez nem látszott és kizárt, hogy ne élveznék a koncertezést, a teljesítményükből nem ez látszott.

Ilyen volt a Nova Rock 2011-ben, idén megúsztuk az esőt és a sárban csúszkálást, sok-sok jó zenekart láttam és ha a döntenem kell melyik zenekar volt a legjobb, akkor a Volbeat viszi el a pálmát a frissessége, jókedve és a zenészek közvetlensége miatt (vasárnap még nem tudtam,hogy ők adták a fesztivál legjobb buliját). Minden allűr nélküli sztárok.

Persze itt sem minden tökéletes. A nyitónap előtt még újra kellett építeni az egyik színpadot, kevés a wc, zuhanyzó és a vízvételi hely. És a sár helyett a por lep el mindent mert a színpadok előtt nincs burkolat.

Szöveg: Frogfoot, Fotók: Réti Zsolt. A lehetőségért óriási köszönet a Skalar Music Hungary-nek.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr862995872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum