RockStation

Múltidéző jövőbemutatás - Corrosion Of Conformity, Chief Rebel Angel, Crippled Fox@ Dürer kert 2011.06.28.

2011. június 29. - RaczUr

Az egyik szemem sír, a másik kacag, mondhatnám. Az mindenképp egy felemelő érzés, már csak kimondani is, hogy Budapesten koncertezett a Corrosion Of Conformity, de ha az apró betűs részről is van tudomásunk (mégpedig, hogy Pepper Keenan hiányzik erről a turnéról), akkor a kép máris kissé borúsabb képet fest. Így talán senkinek sem volt olyan nagy meglepetés, hogy nem egy agysejt redukáló doom estről lesz szó, hanem bizony a crossover, hardcore, metál címszavakban jellemezhető buli várható. A kérdés persze az volt, hogy mennyire lesz ütőképes ez a felállás, és mennyire fogja (az amúgy igen gyér számú) közönség tolerálni.
 

A buli helyszíne végül is a Dürer kert kisterme lett, ami igazából adott egy pluszt az egész bulinak –már csak azért is mert a nagy teremben nem lett volna panasz az intim tér hiányára-, így egy klasszikus, testközelből átélhető élményre lehetett számítani.
 

Elsőként a Crippled Fox ragadott hangszert. Róluk semmit nem tudtam, de igazából már ezzel azélő koncert felvétellel levettek a lábamról (már csupán a hozzáállásukkal). Csúszással kezdtek, így kb. 20 perces szettet tudtak adni. Ráadásul a Corrosion Of Conformity (és a Skalarmusic) közvetlensége miatt már csak a végére estem be a koncertnek. Amennyit viszont láttam belőle, az meggyőző volt. Tuskó, gyors hácé volt, amit toltak, ami alapjáraton nem nagyon szokott meghatni, de így bemelegítésnek nem volt rossz.


 

A Chief Rebel Angelről nem is igazán tudtam, hogy manapság működnek e még. Jó ideje nem hallottam már róluk, pedig nagyon imádnivaló az a fajta death n’roll, amit tolnak. Új lemez is lesz talán, mindenesetre a trióból mindenkinek van más irányú zenei elfoglaltsága is, de reméljük a legjobbakat. Nem sokat pöcsöltek Chief Rebelék a beállással, és gyorsan belecsaptak a szélsebes, deathes rock and rollba. Vérprofin, és pontosan zenéltek a kissé bágyatag közönségnek, de az olyan számaik, mint a Double Speed Double Standards, a Belfi, vagy a Mad Dog Fever azért heveny bólogatásra késztették a jelenlévőket. Mondjuk számomra a Chief Rebel Angel mindig is az a zenekar marad, amelyik 2006-ban talán a legpunkabb bulit adta a Szigeten. Az a koncert űberelhetetlen volt, ez meg igen korrekt.


 

Ami a COC-t illeti. Egy híján harminc éves az észak- karolinai trió. Ez azért sok idő, és ez alatt az idő alatt gyakorlatilag olyan stílusváltásokon mentek keresztül, hogy nagyjából három, különböző COC-t tudunk megkülönböztetni. Woody Weatherman, gitáros/énekes a vele készített interjúban (amelyet hamarosan olvashattok a blogunkban) azt mondta a koncert előtt, hogy ez a felállás igyekszik egy nagy egésszé gyúrni ezeket a zenekari érákat. Megmondom őszintén, elég kamu szövegnek hangzott akkor, és ott, de a kételkedésemet igen gyorsan oszlatták el. Benne volt a koncertjükben az Animosity, Technocracy vonalas thrash crossover, néhol a Black Flaget idéző hardcore punk, de néhol olyan lassulásokat, és ízes riffeket is produkáltak COC-ék, mint ami a Deliverence, In The Arms Of God vonalas albumaikban voltak jelen.
 

Baromi közvetlen, és barátságos volt a trió, még úgy is, hogy nem volt túl sok átkötő szöveg, és gyakorlatilag olyan érzékkel kötöttek egybe számokat, hogy ez nem is hiányzott. Nagy fílinggel tolták mind a hárman, mind a hangszeres, mind az énekes részeket (a trió összes tagjánál ott figyelt a mikrofon, legfőképp Reed Mullin agitálta a népet, elősegítve ezzel a C-O-C-t skandálást). Jó volt látni azt, hogy még ők maguk is el vannak ragadtatva a gyors, és vehemens zenéjüktől, ami különösen jól állt a negyvenes évei közepén járó zenekarnak. 


 

Ahogy az várható volt a régebbi dolgaik kerültek terítékre, főleg az Animosity, Technocracy időszak adta a gerincét a műsornak, ennek megfelelően mindkét lemez címadóját eltolták, és a tömör, és velős Hungry Childdal búcsúztak. A ráadásban nyomtak még egy új számot is, ami tükrözte az új irányvonalat, ami a koncertet is jellemezte (sebes thrash, hardcore, de érezhető benne a doomos felhang).


 

Pepper Keenan, ha nagyon olcsó szóviccel élnék, mondhatnám, hogy a COC sava-BORSa, mert hogy a magamfajta, Deliverenceen szocializálódott iszap zene kedvelőnek azért elfért volna egy Clean My Wounds, Albatross páros a setlistbe. Persze ha ő is itt van, akkor biztos nincs Dürer kisterem, nincs ifjonti pörgés, és nincs az a kellemes, családias hangulat, ami egy ilyesféle régi vonalas hardcore bulihoz elengedhetetlen. Mert ez most az a Corrosion Of Conformity volt, amelyikhez ez a mentalitás illik. 

Fotók: Réti Zsolt. További képek a GALÉRIÁBAN.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr693024240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum