RockStation

Minek nevezzelek? - Sepultura: Kairos (2011)

2011. július 03. - Norbert K

Kicsit olyan ez a Cavalera-mentes Sepultura, mint a citromos sör. Nyáron, melegben kiváló, olyankor néha még jobban is esik, alkohol is van benne, de azért berúgni nem lehet tőle. És hosszútávon sosem cserélnénk le a rendes sörrel. Az újkori szepu albumok talán legjobb darabja a mostani, 28 fokban ülünk Balatonmáriafürdőn, a lélektani határon vagyunk, de eszünkbe jut a januári szabadtéri citromos Borsodi és inkább hozatunk magunknak egy Ászokat.

Így raktam be én is inkább a Roots-ot néhány Kairos-hallgatás után. Az van, hogy Andreas Kisser gitáros megpróbálta visszakanyarítani a bandát a gyökerekhez, az elemi őserő vezérelte darához, ami majdnem sikerült is nekik. Csak az a kicsi plusz, amitől igazán jó lesz, az hiányzik mindenhonnan. (Egyébként a konceptalbum elképzelés fennmaradt, ezúttal a görög Kairosz, vagyis az idő folyásában meghatározó történések időpontjait jelölő kifejezés áll a középpontban.) Nem találom fel a spanyolviaszt, ha azt mondom, hogy ez a plusz Max személyéhez volt köthető.

Derrick igyekszik, anno volt szerencsém őket élőben is látni Tokajban, folyamatosan mászkált a fesztiválozók között. Egy közvetlen, végtelenül szimpatikus, hihetetlen jelenség a csávó, de ettől függetlenül sajnos a hardcore áll neki jobban, ebben a zsigeri darában nem tudott meggyőzni. Ugyanez igaz Andreas Kisserre is; napjaink egyik legjobb metálgitárosa, de nem sikerült megoldania teljesen a feladatot. Túl sok sematikus riff van, az egyedi ötletek elvesznek az album hosszában.

Pedig az első három számnál még másképp éreztem. Vannak persze hibák bennük, de a Spectrum, Kairos, Relentless albumnyitás kétségtelenül a legjobb kezdés 1997 óta, amit hallottam. Ezek még a régi albumokra is beillenének. Aztán van egy Ministry átirat (Just One Fix), engem pedig innentől nem sikerült az album elején teremtett légkörbe visszavarázsolni. A Seethe és a No One Will Stand még egészen jó szerzemények, különösebben az utóbbi, akár beilleszthető minőségében az első három szám mellé is. A záró Structure Violence kisérletezősebb, de még erre is azt mondom, hogy jó lett. A többi dalban nem nagyon tudnék kiemelni, de leszólni sem semmit, átlagos töltelékek.
Az igazi problémáim nem is külön-külön a dalokkal vannak, hanem az album egészével. Ígéretes pillanatoktól eltekintve egy elég unalmas, középszerű lemez lett, hozzátéve folyamatosan, hogy az utóbbi évek messze legjobb hanganyagáról beszélünk. Persze, ez azokat a kiadványokat is tökéletesen jellemzi.

Sajnos egy ilyen legendás csapatnál elkerülhetetlen a régmúlttal való összehasonlítás. Nyilvánvalóan a Sepultura már sosem fog olyan lemezeket kiadni, mint annak idején, ezt reálisan még Cavalerástól sem lehetne várni. Ellenben, tudjuk, ezzel a márkanévvel garantált a teltház, bárhol is járjanak, úgyhogy egyúttal tessék vállalni a savat is. Mivel az utóbbi lemezekből kiindulva ennél sokkal rosszabbra számítottam, és az első három szám tényleg nagyon tetszett, nálam 4-es.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr613034470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum