Az év egyik legfílingesebb buliját adta az A38 tetőteraszán a Karma To Burn a múlthéten. A koncert után pedig William Mecumot is sikerült egy gyors interjú erejéig diktafon végre kapni két feles között, hogy beszélgethessünk a zenekarról, a hét évnyi szünetükről, az új klipjükről, az Unikumról, és egyéb mély filozófiai dolgokról, amire készséggel válaszolt is alanyunk, első magyarországi látogatása során.
Rock Station- Először is gratulálok a koncerthez! Hatalmas buli volt!
William Mecum- Köszi szépen, mi is remekül éreztük magunkat!
RS- Játszottatok már valaha egy hajón?
WM- Egyszer már igen, Portugáliában. Remek buli volt, csak az volt a baj, hogy a hajó gyomrában játszottunk, nyár volt, és pokoli volt a hőség. Ahol a zenekarok zenéltek, ott voltak a kémlelő nyílások, és ha oda tekintettél, láthattad, hogy pár centivel a víz alatt vagy. Ha ott bár mi történik, durván megszívjuk, hahaha.
RS- És mi a véleményed az Unikumról? (Ezzel itatták Williamet koncert után.)
WM- Óh, csak a felét tudtam meg inni, a másik felét odébb is raktam. Nekem egy kicsit keserű.
RS- Szokták mondani, hogy ez a magyar Jägermeister.
WM- Igen ezt mondták nekem is, de megkóstoltam, és … inkább kihagyom. Én inkább sörös-boros arc vagyok. Szívesebben iszok meg inkább egy üveg finom vörös bort.
RS- És kóstoltál már magyar bort?
WM- Nem. Tudod ez az első alkalom, hogy bármit is csinálunk itt; először vagyunk Magyarországon. 
RS- Az első benyomások?
WM- Egy rakás szar, hahaha. Csak hülyültem. De komolyra fordítva, nagyon bejött nekünk ez a hely, és úgy döntöttünk, hogy még itt maradunk, van két szabad napunk, a következő buli tizenkét órányira van innen, és azt beszéltük, hogy minek kocsikázzunk annyit. Egyikünk sem volt még itt, és inkább megnézzük a várost, nagyon kellemes helynek látszik. Szóval én majd megyek kocsmázni, a többiek meg a múzeumokba hahaha.
RS- Gyakran megesik veletek, hogy így spontán ott maradtok egy-egy helyszínen, ha tehetitek?
WM- Nem jellemző, ezt ma beszéltünk meg. Két nap szünet, és tizenkét óra vezetés, és van két opció: ma elindulunk, kocsikázunk hat órát, ott éjszakázunk valami fura, és unalmas helyen, hogy utána még hat órát vezessünk, ami szintén unalmas, hahaha. Vagy itt maradhatunk, városnézhetünk, pihenhetünk, és akkor egyben letudjuk majd az utat.
RS- A Karma To Burn szétment 2002-ben. Mit csináltál abban a hét évben, ameddig szünetelt a zenekar?
WM- Csapos voltam úgy öt évig, egy nyugat- virginia-i szeszfőzdénél, a szülővárosomban. Szóval ott dolgoztam elég sokat, és csináltam egy másik bandát, a Treasure Catet. Főleg ilyen helyi bulikon zenéltünk. Nagyjából ez a két dolog volt, amivel elfoglaltam magam, amíg nem volt Karma To Burn.
RS- És minek köszönhető azóta ez a gyors tempó? Ha a Cat Get Our Tongue-ot (válogatás lemezük, ami az Appalachian Incantation-nel jelent meg egy időben) is beleszámoljuk, három lemezt adtatok ki két év alatt.
WM- Én sem igazán tudom. Egy rakás őrült ember van, aki szeretné hallani a mi őrült dolgainkat, haha. Úgy tűnik most már sokkal inkább vagyunk érdekesek, mint mondjuk a kilencvenes években.
RS- Nem rég láttam egy élő felvételt egy korai buliról, ahol a Patty Hearst’s Closet Mantrat játsszátok kb. három embernek. Nekem annak is bejött a fílingje.
WM- Igen-igen. Az új klipünket láttad már? A Cynics-et?
RS- Igen! Annak hogy jött az ötlete? Egy kicsit merész lett.
WM- Az a srác, aki a Toolnak is csinálja a videóit –úgy hívják Meats, és nagyon bírja a zenénket-, ő keresett meg minket, hogy megcsinálná erre a klipet, nagyon olcsó, és nagyon beteg lesz. Én meg úgy voltam vele, hogy: hááát, jól van. Aztán megláttam a végterméket, és azt mondtam: Te jó ég! hahaha. Amikor felkerült a youtube-ra kb. az emberek fele kattintott a tetszik gombra, haha. Én is amikor megnéztem mondtam, hogy ez szörnyű, de így a jó, persze elég sok embernek nem vette be a gyomra haha. De mindannyian bírjuk, és mindenki mondja, hogy milyen borult egy klip.
RS- A Cyinicsben is énekel többek közt Daniel Davies.
WM- Igen, a V-n három számban is szerepel.
RS- Ő hogy került képbe?
WM- Jóban vagyunk vele. Rich, Rob, és Én instruban nyomtuk eddig, talán mert sznobok vagyunk, haha. Szeretünk Daniellel dolgozni, nincs vele semmi gond, jó barátok vagyunk, de ezt nem is igazán tudom leírni neked. Remek munkát végez, amit a lemezen összehozott, az nagyszerű, és vele szeretnék dolgozni a későbbiekben is. Én a barátomként kezelem, neki biztos más a véleménye rólam, haha. Ha visszamegyünk, Kaliforniában szeretnék vele csinálni egy amolyan akusztikusabb megközelítésű dolgot, ami egy kicsit borongósabb hangulatú.
RS- Hogyan változtak a bulizási szokásaitok a kilencvenes évekhez képest?
WM- Most már sokkal higgadtabbak vagyunk. Már nem tolok semmi keményebb dolgot, csak sörözök, borozok, alkalomadtán spanglizok. Próbálok távol maradni a keményebb dolgoktól. Igyekszek, haha. Általában ez sikerülni is szokott. Megiszom a sörömet, meg a boromat, de nem nagyon whiskeyzek, nem iszok folyamatosan, vagy legalább is, ahogy mondtam, próbálkozok. De kicsit megviseli az embert, amikor keményebből, sokat, és huzamosabb ideig tol.
