RockStation

Egoisták éjszakája – Ego Project, Crossfire, Madsen Modell @ Big Bike Pub, 2011. november 27

2011. november 30. - viliricsi

Van némi fenntartásom a hagyományos power metal bandákkal kapcsolatban – egy a kivétel: amikor honfitársakról van szó. Ebben az esetben van valami bája annak, hogy teenager korom szeretett muzsikáját vállalják fel a zenészek - a megélhetés és a sztárrá válás minden reménye nélkül.

Jung Norbiról is leginkább vállalkozása kapcsán hallottam az utóbbi időben (amikor a lányom által időnként bámult meseadón elhangzik mesefilm végén a mondat: hangmérnök – Jung Norbert.) De ez nem mese: itt áll teljes önvalójában, Axl Rose disegn-nal, mintegy ezzel is jelezvén a lazább muzsikákhoz való kötődését. Legalábbis én a Mister X nevű formáció tagjaként ismertem meg ’90 körül, majd volt egy kis Pokolgépes kitérő a Rudán-éra elején. (Közben testvérem gitár-tanárjaként is funkcionált – bocs a sok szubjektív elemért, de végül is ez egy blog, nem igaz?!)

Axl Rose formátum ide vagy oda, az Ego Projectben Norbi gitárosi állást tölt be (mert hogy ő itt nem „hangmérnök: Jung Norbert”, hanem Jung Norbi). Az énekes pedig az a Kiss Zoli, akit a nyári, Orczy-kerti éjszakák Dickinsonjaként ismertem; azaz, mint az Iron Maidnem tribute-banda énekesét. Majd a Kékesi „Bajnok”, ex-P. Mobil basszer által alapított Zöld A Bíbor Banddel is volt alkalmam meghallgatni. Summa summárum, ezen a szombat éjszakán az óbudai Big Bike motoros pubban örültünk neki vagy százan, hogy van nékünk is egy Dickinsonunk. A metafora csupán annyiból sántít, hogy Kiss Zoli élőben is hibátlanul énekel. Hátborzongató, amikor kitartja a Ha újra kezdeném című dal „gyertyám mindkét végén ég” refrén-beli utolsó sorát.

Jellemző, hogy jazz-rajongó hölgyismerősünk is hajlandó volt az énekesi teljesítményre való tekintettel végigvárni a show éjjel fél egyig elhúzódó legvégét. Csupán abból keletkezett abszurd helyzet, hogy a közönség itt nem a mostanság metal-koncerteken látható, konszolidálódott, hétvégi rocker-féle volt (talán a klub motoros jellege miatt érződött ez így), sokkal inkább original időutazás feeling ragadott el minket. Szóban forgó hölgyet egy gyönyörű punk-példány arról faggatta, hogy miért kell megfújni a sőrt, gondolom, el sem tudta képzelni, hogy van olyan emberi lény e Földön, aki teát fogyaszt. Ezek után hasát mutogatva szenvedélyes virtustáncba kezdett, melyet annyira hatásosnak vélt, hogy ekkorra már teljesen kiakadt havernőnknek megpróbálta elkérni a telefonszámát.

Hát ez is előfordul a Big Bikeban, no meg sok füst. A hely egyszerűségét a falakon függő rockzenével, és nemzeti érzelmekkel kapcsolatos ereklyék próbálják enyhíteni. A színpadon egészen biztos, hogy nem férne el az Ego Projectnél nagyobb létszámú zenekar. De ők öten még elférnek, és játsszák szép sorban a dörrenős power-dalokat: Harcom (necces cím, de nincs kapcsolata a hírhedt könyvvel), Átok (ez majd a ráadásban is elhangzik még), Játék (a valóság-showkról), két világvége dal: a Zűr van, és a készülő második lemezről az Utolsó ember. A gyilkos középtempót képviseli a Gázt még motoros nóta, a Metallica behatását pedig a Színház. Hogy hazai hasonlatot is felhozzak, a Ha újra kezdeném a Pokolgép (h)őskorszaka előtt tiszteleg. Ezeket, és persze a többi dalt is jópár arc a közönségből a zenekarral együtt énekli, egy kis mini-Riót varázsolván a klubba. A kilenckor indult, három zenekaros program fél egyig elhúzódik. Az Ego zenekar egy akusztikus balladával búcsúztat minket Pár sőr, és pár haver cíművel, amely majd az új albumon lesz megtalálható.

Ahogy már említettem, Kiss Zoliék nem annyira egoista módon két másik bandával is megosztották az időt. Rögtön kezdésnek a Madsen Modell elég érdekes programmal rukkolt elő. Az első néhány nótájuk a „szex-drog- rock and roll” témakörben fogant, no meg erőteljes punk hatásokban. A későbbiek folyamán „mélyülni” kezdünk; a ráadás szám már eléggé alter volt. Egy darab feldolgozás is terítékre került; a Nem akarok elszakadni című nóta a Depressziótól. Bár az ilyesfajta jelzőkkel csínnyán szoktak bánni a kemény zenében, mégis azt írom: kellemes programindításnak bizonyult mindez.

A Crossfire énekes-gitárosa Metallica polóban lépett a világot jelentő néhány deszkára – ezzel nagyjából el is árultam mindent. Nem csak azt, hogy két „talicska”-feldolgozást is nyomtak: a Master of Puppetset, és az ...and Justice for All-t, hanem a saját nóták is közel álltak James Hetfieldék világához. Géppuska riffek, ritmizált verzék és dallamosabb refrének jellemezték muzsikájukat, mindez megvadítva valamifajta XXI. század béli Kornos ízzel. Az ötödik, utolsó nótához érkezvén ádázul becsaptak minket: azt kérdezték, saját, vagy ’tallica számmal zárjanak-e, de a parlamenti többséggel szembe helyezkedvén még egy sajátot nyomtak. Talán így volt ez jó, mivel már nagyon félve méregettük az énekes (egyben ritmusgitáros) mókus Death Magnetic polóját...

Nem hiszem, hogy volt valaha az életemnek olyan nyolc napja, mikor négy koncertet is megnézhettem. Még a Hammerfall van vissza rockhetemből – tudósítás szintén itt a ’stationban! Az igazság az, hogy erre a motoros pub béli bulira a feleségem rángatott el, akinek, úgy tűnik, Kiss Zoli eléggé bejön. Bezzeg én kénytelen voltam a fentebb már említett punk ficerével ropni, nehogy meg kelljen hallgatni a „neked minden nő tetszik” kezdetű szólamot. (Így annyival megúsztam, hogy „miért negyven évesen ébredsz rá...?”.)

Munka miatt eléggé kialvatlanul érkeztem, így a szokottnál nyűgösebb lelki állapotban voltam – egészen valamelyik zene felharsanásáig. Onnantól kezdve a „living after midnight” sem kottyant meg. Íme, tapasztalhattam a rock zene megunhatatlanságát, és energiával feltöltő szerepét, mely vonatkozik adott időre – és úgy általában a hétköznapokra.

Fotók: Baranyi Réka és Kovács Krisztina

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr753423917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum