Zene állatoknak? Amilyen éretlennek tűnhet az új Superbutt album címe, annyira érett maga a zene. Én leginkább a 10 éve kiadott 2 Minutes For Roughing című első albumukat szoktam döngetni, nagyon bejön az a bolondos stílus amit ott összehoztak. Ehhez képest itt az új anyag, ami egy érett, felnőtt, komoly képet ad a zenekarról. Persze nem hirtelen történt a váltás, lépésről lépésre haladtak, mégis szembetűnő most, mennyire kemény és metal-os lett az új anyag. Ez nem is meglepő annak tudatában, hogy Kovács Attila (ex-Watch My Dying) írta a lemez nagyrészét. Ettől meg lehetne azt hinni, hogy végig valami WMD-s vagy death metal-os riffelésű az anyag, de távolról sem. Az Attila által írt zene teljesen jól passzol a Superbutt stílusába, jól tette Vörös András, hogy rábízta a lemez megírását. A kemény részek kemények, a dallamos részek feelinges-ek, minden faszán a helyén van! De azért érződik merről jött. Az Evil Blues elején olyan (király) tuka-tuka van, ami nélküle valószínű nem kerülne Superbutt lemezre.

Van ugye a magyarosodás témája. Nos, én a Superbutt-nál is pontosan azon a fázisokon estem át, mint Blind Myself-nél. Nem tetszik; nem tetszik; áh nem jó ez; nem tetszik; na jó elmegy; meg lehet hallgatni; nem is olyan rossz; bazdmeg ez állllat! Iszonyat ütősek lettek a kvázi bónuszként szolgáló magyar nóták. Sőt, nálam ami elviszi a lemezt, azok ezek a dalok! A Túlütés pedig automatice kedvenc lett. Egy fajintos hangű énekes csajjal van felturbózva a nóta (komolyan, ki ez?), amikor egyszerre énekelnek Andrással az valami eszméletlen. Én buzdítanám a zenekart egy teljes magyar nyelvű album kiadására, mert nagyon jól illik hozzájuk. Meg hát magyarként sokkal jobb magyarul hallani őket. Összességében teljesen pozitív a véleményem. Bár ez még nem a világot megváltó Superbutt anyag, én biztosra veszem, hogy az ott érlelődik bennük és a következő vagy az azutáni lemeznél hatalmasat fognak ütni.