A helyszín, a tőle jól megszokott módon, nagyon jól végezte a dolgát és mindenféle probléma nélkül bonyolította le az egész estét. Amin különösen meglepődtem, hogy nem kellett betartatni a nemdohányzós törvényt, mivel senki sem próbált meg bent rágyújtani annak ellenére, hogy decemberben még mentek a nagy „na majd én megmutatom, hogy koncerten akkor bagózok amikor akarok” fogadkozások a kocsmákban. De, ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor láttam valakit rágyújtani egyetlen szálra bent: Jan Rechbergert az Amorphis dobosát a ráadás számok alatt. Azt hiszem neki ezt megbocsájtjuk.

A The Man Eating Tree zenekar nyitotta meg az estét a kabátokkal sorban álló és első italukat kortyoló közönségnek. A zenekar szerintem nem játszik valami izgalmas zenét, de sörözéshez vagy háttérzajnak tökéletes. A számok elég hasonlóak és lassúak is, de azt is be kell ismerni, hogy jól össze vannak rakva. Semmi újdonságot nem hoztak a zene világába, de abszolút kellemes alapozás volt. A közönség egyre duzzadt a koncert alatt és elég lelkes is volt, főleg a lány tagjai. Ezt jól lehetett hallani a számok utáni sikítozásokból is. Nem állítom, hogy a kedvenc zenekarom lettek, de semmi baj nem volt velük és jó koncertet adtak. Unalmas perceimben talán majd hallgatom is őket.

A Leprous játszott következőnek. Egy szóban összefoglalva: beteg. Anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani, el kell mondanom, hogy több whiskey is kellet a koncert végigtűréséhez. Amikor otthon hallgattam az albumokat már tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de mint tudjuk, van olyan zenekar, ami jobb élőben és van olyan, ami rosszabb. Na, szerintem ők az utóbbi. Csinos piros ingben, nyakkendőben és mellénykében léptek fel. A billentyűs énekelt és sikítozott a színpadon egy olyan mozgáskultúrával, amit nehéz lenne szavakba önteni. Keressetek rá élő felvételekre. Érteni fogjátok…

Én tényleg nagyon sokféle zenét hallgatok és szinte mindegyikben megtalálom a jót, de ebben még nem találtam meg. Disszonáns, zavaros, kaotikus és még sorolhatnám. Kicsit talán olyanok, mint a metál zene kortárs avantgárd zenészei és be kell vallanom, azt nagyon nem szeretem. Kis utánajárással kiderült, hogy saját stílusmegjelölésük a „norvég avantgárd, progresszív rock és metál”. Nem is tévedtem nagyot, annak tökéletes, amit csinálnak. De a közönség nagy része is állt egyhelyben velem együtt és megdermedve nézte őket. Nem igazán tudtak mit kezdeni a jelenséggel. Szegény meg nem értett kortársművészek…

De ezután végre jött az Amorphis, akikre már nagyon vártunk. A koncertképet az énekes és az ő mikrofonállványa uralta, ahogy az ezer csőből összehegesztett szerkezet ott állt középen. A zenekar többi tagja kicsit háttérbe szorult mellette és olykor meg is feledkeztem róluk. A zenészeken kívül a színpadon semmi különleges látványtechnika nem volt, de nekem nem is hiányzott a különleges fény vagy tűzijáték.

A koncert albumminőségben volt hangosítva, nagyon jól szólt és nagyon jól játszottak a srácok is. Tomi Joutsen nekem az egyik kedvenc énekesem, szeretem a hangját és a színpadi mozgását is, ahogy két kézre fogja oldalról a mikrofont és ordít bele. Én úgy láttam, hogy az embereknek kellett egy-két szám, amíg kiheverték az előző zenekart és elkezdtek bulizni. A The Beginning Of Times album számaival kezdtek és nagyon sokat is játszottak róla, elvégre ez a turné címadó albuma. A koncerten főleg az újabb számokat játszották, amik éneklősebbek és kicsit lassabbak, mint a régiek. De természetesen az ősi Amorphis kedvelői is megkapták a magukét olyan számokkal, mint a Karelia vagy a Vulgar Necrolatry. Egy alkalommal a közönség döntött a következő számról. A két felkínált lehetőség, az Elegy albumról lett kiválasztva: Against Widows vagy On Rich And Poor. Kicsit sajnáltam, hogy csak az egyiket hallhattam, de végül az utóbbit követelte hangosabban a közönség.

A ráadásra tartogatták a legnagyobb számokat a srácok és fantasztikus finálét varázsoltak a színpadra a Black Winter Day vagy a House Of Sleep lejátszásával. Összességében egy egyszerű, letisztult és nagyon igényes koncertet adott a zenekar. Szerintem mindenki, aki ott volt gondolkodás nélkül elmenne egy következő Amorphis koncertre is. Azoknak, akik nem voltak csak ajánlani tudom, ha van rá lehetőségük, feltétlenül nézzék meg élőben is a zenekart.

Setlist:
•  Battle for Light Intro
•  Song of the Sage
•  Mermaid
•  The Smoke
•  On Rich And Poor
•  Sampo
•  You I Need
•  Sky is Mine
•  Karelia
•  Vulgar Necrolatry
•  Into Hiding
•  Crack in a Stone
•  Alone
•  Silver Bride

•  Ráadás:
•  Thousand Lakes
•  Black Winter Day
•  My Kantele
•  House Of Sleep

 

A koncertbeszámoló: Pé, fotók: Réti Zsolt.