Bevallom, Emilie Autumnról januárig nem hallottam. Amikor viszont szembe jött a lehetőség, hogy megnézhetem élőben, rövid kutakodás után rábólintottam. Egyedi, elképesztően érdekes jelenségnek tűnt néhány szám alapján is, és gondoltam, élőben sem lesz ez másképp, főleg egy magamfajta egyszeri rockblogger számára. Nem is tévedtem, sőt, néhol már olyannyira egyedi volt, hogy nem is tudtam mit kezdeni a látottakkal. Folytatás után a részletek.
Mielőtt belekezdenék, valamit le kell szögezni: amit láttunk vasárnap este, az nem koncert volt. Musical, show, performansz, színház, ahogy tetszik. Nem voltak hangszerek, és a másfél órás előadás jelentős része zene és ének nélkül telt. A dalok közben is díszletek voltak a háttérben, illetve szabályos történetelőadások zajlottak. Volt egy zongora és egy gitár, ami ugyan néhány számban előkerült, de, khm.
Sokszor gyanúsan szabadon mozgott a hölgy, miközben hangszeren kísérte magát. Valamint tény, hogy kiváló hangja van Emilienek, de feltűnően erőteljes és pontos volt az ének minden pillanatban. És akkor nem is feszegetném tovább a kérdéskört, maradjunk ennyiben.
De. Fogjuk fel színházi előadásként, és máris szabadabban kezelhetők ezek a dolgok is. Ugyan Emilie Autumn néven volt reklámozva az est, de én odaírnám, hogy "& The Bloody Crumpets". Három fiatal (és nem mellékesen igen csinos) hölgy, akik egyfajta udvarhölgy szerepet töltöttek be a főhősnő mellett. Énekeltek, táncoltak, balettoztak, akrobatikus bemutatót tartottak, konferáltak, és a sort még folytathatnám. A legextrémebb jelenet az volt, amikor két dal közötti szünetben Emilie kiárusította egyiküket, akit "nem érdekelnek a fiúk", hogy első csókot adjon a közönség soraiban található fiatal lányoknak. Ez meg is történt, három rajongót felhívtak a színpadra, ahol, a meglehetősen elenyésző számú férfinéző sűrű nyálcsorgatása közepette, elcsattantak a csókok.
A zene maga az albumverziókat követte. Érdekes ötvözete ez a komolyzenének, abból is elsősorban a barokknak, illetve a gótikus, industrial technonak, kifejezetten jó szövegekkel. A néhány hónapos ismerkedésnek köszönhetően nem nagyon ismertem őket, setlistet meg nem találtam, de ahogy a neten utána olvastam, leginkább újabb számokat játszott az amerikai hegedűvirtuóz hölgy.
Meglehetősen kevesen voltak, ellenben annál lelkesebb és érdekes alakok gyűltek össze. A jelenlévők valóban igazi rajongók voltak, családias hangulatot teremtve. Együtt énekelték a számokat Emilievel, aki még egy zászlót is kapott, és ettől érezhetően meghatódott. Érdekes világ ez, amit egy estére idehozott a Concerto a Fehérvári útra, Emilie Autumn által. Ha voltak is számomra érthetetlen és döbbenetes pillanatok bőven, unatkozni egy percig nem unatkoztam.
Fotók: Réti Zsolt
