Ismét elkerülte Mo.-ot egy olyan turné amelyet a magyar rajongók is biztosan örömmel fogadtak volna: Lamb Of God + DevilDriver! A LOG Metalfestes koncertje a mai napig emlékezetes így az utazás mellett döntöttem, az egyik legjobb amerikai metal csapat megér egy pozsonyi kiruccanást. A Thrasfesten történtekből okulva most jóval korábban érkeztem a klubhoz, de az aggodalmam felesleges volt: nem kezdtek a kiadottnál korábban.

Meglepően kevesen voltak az MMC-ben, a galériát le is zárták és az állóhelyen is kényelmesen el lehetett férni, ami meglepő volt de a későbbiekben nem bizonyult hátránynak.

DevilDriver
2010-ben a Megadeth előtt láttam őket a PeCsá-ban és már nem emlékszem mi volt a gond, én voltam már túl fáradt vagy a zenekar nem volt elég meggyőző, de a DD nem tett rám maradandó benyomást, így nem is foglalkoztam a zenekarral és a lemezeikkel, nem is tudok róluk sokkal többen, mint ami böngészés közben elém került a neten. Már jóval a kezdés előtt hangos kórus követelte a DD színpadra lépését és amikor Dez és társai mosolyogva besétáltak hatalmas ováció fogadta őket. Innentől nem volt megállás egy percre sem: a DD zenéje a közönségre zúdult és azonnal eloszlatta a 2010-es emlékeimet a sótlan,színtelen-szagtalan zenekarról és ezek után már Dez Fafaráról sem a kifestett nu metal arc fog eszembe jutni,hanem a brutál parasztmetal, ami azonnal beindította a közönséget!

Mivel nem ismerem a lemezeiket arról nem tudok írni, hogy melyik számokat és hogyan játszották, de arról igen, hogy az egész zenekar kitett magáért és láthatóan élvezték a koncertet. Különösen a dobos John Boecklin játéka tetszett technikásan és feelingesen hozta az ütemeket. Jeff Kendrick és Mike Spreitzer gitárosok szinte csak árnyékként voltak jelen a színpadon, csak a dörgő gitárjaik jelezték, hogy ott vannak, helyettük Dez és Aaron Patrick "tartották a frontot", de lényegében Dez vezényelte le a koncertet. Dez a tökéletes frontember: hihetetlenül közvetlen, vezényszavára circle pitet alakított a közönség és végig fenntartotta a koncert intenzítását, a hangulat óriási volt. Közben egy fej bukkant fel a háttérben álló hangfalak fölött, majd eltűnt. Amikor ismét feltünt már fényképezőgép volt a kezében és csak másodszorra esett le, hogy Randy Blythe (Lamb Of God) az, a közönséget és a zenekart fényképezte. Nem véletlenül írtam, hogy nem volt megállás, mindössze két perc technikai szünetet tartottak, maximálisan kihasználták a rendelkezésükre álló időt. Az intenzitás és a nyers energia dominált az egész koncert alatt, kiválóan bemelegítették a közönséget és messze többet nyújtottak mint ami egy előzenekartól elvárható.

DevilDriver setlist:

Lamb Of God
A nemrégiben megjelent Resolution hibátlan lemez: lehengerlő lendület, a Morton-Adler duó gyilkos gitártémái, maximális teljesítmény, és ezt élőben is hozták: a LOG kemény, gyors és vitathatatlanul Pure American Metal. Körülbelül 20 perces átállás után a közönség lelkesen követelte az este főzenekarát. Röviddel ezután a ház fényei kikapcsolva,felcsendült az intro és színpadra lépett a zenekar. Nyitásnak az új lemezről játszottak két számot, majd a Walk With Me In Hell következett amely refrénjét egy emberként énekelte a közönség és innentől egy "Best of" koncertet adtak elő amelyet még két szám egészített ki a Resolution-ről.

Egyáltalán nem volt baj, hogy nincs olyan teltház mint a Thrashfesten, így volt elég hely a nagy circle pitnek amely időről-időre beindult. A csúszós linóleumnak köszönhetően néhány tízpontos talajgyakorlatot is láthattunk... Randy Blythe énekes emberfeletti teljesítményt produkált, határtalan energia szorult belé: az egész koncertet végigszaladta a színpadon éneklés közben. Akárcsak a DD-nél Dez, itt Randy vitte az egész bulit, Willie Adler, Mark Morton és John Campbell nem nagyon mozogtak,inkább "csak" tették a dolgukat, együtt produkálták azt a hangzást és zenét, amit csak a LOG tud, de akárcsak Budapesten annó, idővel itt is belemelegedtek a buliba. A hangulat a közönségnek köszönhetően is nagyon jó volt, a nyelvi korlátok ellenére mindvégig pozitívan, nagy ovációval reagáltak.

A koncert lendületét talán egy kicsit megtörte a lassú The No.6, de utána rögtön olyan "slágerek" következtek mint a Laid To Rest és az elmaradhatatlan közönségkedvenc Redneck valamint a záró Black Label, amely alatt az egész este megkoronázásaként Willie Adler kijött a nézőtérre és egy nagy circle pit közepén gitározva fejezte be a számot!

Lamb Of God setlist:

Már csak egy valakiről nem ejtettem szót: Chris Adler dobosról, aki személyes kedvencem a csapatból és élmény volt látni-hallani a játékát! De nem csak zenéből hanem jófejségből is kiválóra vizsgázott a zenekar. Aki türelmes volt és ottmaradt koncert után akár együtt sörözgethetett John Campbell basszusgitárossal vagy elcsíphette egy közös fotóra a zenészeket vagy autogramot kérhetett. John az utolsó percig kitartott és sztorizgatott a rajongóknak már telefonon szóltak rá, hogy indul a busz! Utolsóként Randy Blythe távozott de neki is volt ideje aláírást osztani és fényképezkedni. Összefoglalva azt írnám mindkét zenekarról, hogy nem tököltek, odatették magukat, alig várom, hogy újra lássam őket.

Koncertfotók Réti Zsolt. A képek nem a helyszínen, hanem a Novarock Fesztivál első napján készültek.