Minden szervező álma lehet, hogy úgy építse fel egy Fesztivál programját, hogy zárónapra jusson a legerősebb felhozatal. Márpedig a 2012-es Novarockon ez szerencsére így volt. Metallica, Slayer, Mastodon, Corey Taylor, Trivium, As I Lay Dying, Gojira. Veretes névsor, ja és volt egy Nightwish koncert is.
A nagyon korai érkezésünknek köszönhetően szinte teljesen láthattuk a kanadai multitálentum Devin Townsend szólóprojektjének koncertjét. Főleg a két év alatt hirtelenjében kiadott négy albumról szemezgetett a mester. Ha az emlékezetünk nem csal volt Juular, Vampira, Numbered, Supercrush, szóval az igazán pörgős dalok. A korai kezdés ellenére remek koncert volt.
A rövid átszerelést követően a nap részünkről egyik legjobban várt koncertje következett. a progresszív thrash vonalon mozgó francia Gojira megalkuvást nem tűrően vette birtokba a Nagyszínpadot. Baromi arcbamászóan szólt az új lemezét L'Enfant To Sauvage címmel hamarosan megjelentető banda. A legbrutkóbb tételek mellett az új album címadóját is bevették a programba, amiért külön piros pont járt nekik.
A franciákat a san diego-i As I Lay Dying váltotta. Profi gépezetről van szó az ő esetükben, de a leginkább sótlan előadást ők produkálták. Az összes dal egyformának tűt a nagy zajmasszában és hiába játszottak új a dalt az ősszel megjelenő albumról, valahogy unalmasnak tűnt a klisés metálcore zenéjük és a hörgős ének, tiszta ének kombinációjú dalok egyformasága.
Őket a floridai Trivium követte. Mondhat bárki bármit, a Trivium egy nagyon jó zenekar, élőben meg pláne. A Matt Heafy gitáros énekes vezette csapatban legalább ekkora ász Corey Beaulieu gitáros és Paolo Gregoletto baszusgitáros is, akik a vokális témáknál gyakran kisegítik Matt-et. Nyolc számos programjukat az új lemez In Waves című dalával kezdték, de aki a régebbi dolgaikért van oda az sem volt csalódott egy A Gunshot to the Head of Trepidation vagy Pull Harder on the Strings of Your Martyr hallatán. Műsorukat a Shogun Throes of Perdition című dalával zárták, perfekt kis előadás volt.
Egy kis szusszanás után jött a melyik ujjamat harapjam meg kérdésköre: Mastodon és Corey Taylor szinte egyidőben, egymástól egy kilométerre. A Mastodon mellett döntöttünk és nem bántuk meg. Troy Sanders énekes/bőgös így nyitotta a koncertet: We are a small band Mastodon. Jópofa srác, de ezt követően egy nagyon szigorú - jórészt a The Hunter című új albumra épülő - koncertet láthattunk a kocsmatöltelék kinézetű Brant Hinds és Bill Kelliher facsarta ki magából a riffeket, Brann Dailor dobos pedig pontos volt, mint az atomóra, a legjobb dobosok egyike, akiket valaha láttam, ráadásul olyan hangja van, mint az álom, amit a Dry Bone Valleyben művelt az elképesztő volt.
Hogy fájdítsuk a szívét minden olyan Mastodon fannak aki nem volt ott; ezeket játszották: Black Tongue, Crystal Skull, Dry Bone Valley, Thickening, Octopus Has No Friends, Stargasm, Blasteroid, Crack the Skye, All the Heavy Lifting, Spectrelight, Curl of the Burl, Bedazzled Fingernails, Blood and Thunder, The Sparrow
A Mastodon után következett minden rockzenei fesztivál kötelező kelléke a Slayer. A Slayer az Slayer, rossz Slayer koncert pedig nincs, mondhatnánk és tényleg nincs. A Slayer még ennyi éves zenészekkel is gyalul, Gary Holt (Exodus) pedig nagyszerűen helyettesíti a kézsérüléséből épülgető Jeff Hanneman-t. Halálprecíz, száraz dara, igazi "best of" műsorral, szétvert dobcájggal és a ráadásban a hab a tortán South Of Heaven és Raining Blood, amúgy meg ezeket játszották:
World Painted Blood, Psychopathy Red, War Ensemble, Die By The Sword, Chemical Warfare, Hate Worldwide, Mandatory Suicide, Altar Of Sacrifice, Jesus Saves, Seasons In The Abyss, Silent Scream, Dead Skin Mask, Angel Of Death, South Of Heaven, Raining Blood
A Slayert többek értetlenségére a Nightwish követte. Mondjuk elég csak rápillantani a legnagyobb videómegosztón lévő klipjeik nézettségére és máris nem meglepő a szinte headliner pozició. Korrekt showt és koncertet adtak piroval és sok minden mással, és most Anette Olzon sem úgy nézett ki, mint egy alkoholista háztartásbeli. Lehet azon vitatkozni, hogy sramli zenét tolnak-e vagy sem, de hogy rengetegen voltak kíváncsiak erre, az biztos:
Finlandia (Jean Sibelius feldolgozás), Storytime, Wish I Had an Angel, Amaranth, I Want My Tears Back , Last of the Wilds, Planet Hell, Dark Chest of Wonders, Nemo, Over the Hills and Far Away (Gary Moore feldolgozás), Song of Myself, Last Ride of the Day, Imaginaerum
És jött az est fénypontja a Metallica, akikért vagy 50.000 érkeztek ide. Jó 20 percet csúszott a programjuk - így közel 23.30-kor kezdtek -, aztán felcsendült a Jó, a Rossz és a Csúf mindenki által ismert zenéje, majd Hit The Lights-al kezdetét vette a Black Album ünnepi turnéjának osztrák koncertje. Jobb koncertet adtak, mint két éve Budapesten és noha Lars Ulrich néha összevissza ütött összességében egy nagyon jó előadásnak lehettünk fültanúi, ahol a Master of Puppets, The Four Horsemen, For Whom the Bell Tolls és a Beyond Magnetic-es Hell and Back után jött a komplett fekete album, majd a végén ráadásként az ultrabrutál lézershowval megtámogatott One és a fekete lufi rugdosós Seek & Destroy. Aztán hosszas elköszönés közben egy nagyobb városi ünnepségen szokásos tűzijáték. Ez volt a Metallica és Novarock 2012-ben, fáradtan és sokára értünk haza.
Metallica setlist:
Hit the Lights
Master of Puppets
The Four Horsemen
For Whom the Bell Tolls
Hell and Back
The Black Album
The Struggle Within
My Friend of Misery
The God That Failed
Of Wolf and Man
Nothing Else Matters
Through the Never
Don't Tread on Me
Wherever I May Roam
The Unforgiven
Holier Than Thou
Sad But True
Enter Sandman
Ráadás:
Fight Fire With Fire
One
Seek & Destroy
A helyszínen interjút készítettünk Corey Taylor-ral a Slipknot és a Stone Sour énekesével, Joe Duplantier-vel a Gojira gitáros énekesével, valamint Corey Beaulieu gitárossal és Paolo Gregoletto basszerrel a Trivium tagjaival. Ezeket hamarosan olvashatjátok majd!
fotók: Réti Zsolt
