A súlyos és egyedi hangzású, progresszív és groove-os elemeket egyaránt előszeretettel alkalmazó francia Gojira tipikusan az a zenekar, amely ha helyzetbe kerül, akkor ki is használja. A csapat az 1990-es évek második fele óta építi a pályáját folyamatosan, lépésről lépésre, és ma már kizárt, hogy a legrangosabb európai fesztiválokon ne fusson beléjük az ember (amellett, hogy a világ bármely pontján kimondottan jól cseng a banda neve). Kérdéseinkre Joe Duplantier válaszolt a Nova Rockon lezavart szettjük után.
Új albumotok, a L'Enfant Sauvage június végén jelenik majd meg. Addig viszont itt a The Flesh Alive koncertanyag (dupla DVD, valamint egy bónusz CD). Mi mindent tartalmaz ez a kiadvány?
Joe Duplantier: Két és fél órányi zene van rajta, három különböző buliról. Ezek a koncertfelvételek Franciaországban készültek, technikai okokból kényelmesebb volt odahaza forgatni. Aztán van hozzá egy jó órányi dokumentumfilm is, amely a legutóbbi albumunk, a The Way Of All Flesh életútját eleveníti fel: a dalírást, a stúdiózást, a turné előkészületeit, a lemez első Európa-turnéját, a Metallicával közös amerikai és európai túra első részét, szóval tényleg rengeteg mindent sűrítettünk bele. A filmet pedig mi magunk készítettük fényképezőgépekkel, telefonokkal, meg kézi kamerákkal, és magunk is vágtuk össze.
A L'Enfant Sauvage nótát már most is játsszátok. Ősszel, gondolom, jön a lemezbemutató turné is...
Joe: Éppen ezen dolgozunk most. Augusztusban a Lamb Of Goddal és a Dethklokkal járjuk majd be az Egyesült Államokat, majd főzenekarként térünk ide visszatérünk, hogy bemutassuk a lemezt.
Mennyiben változott a zene és a szövegvilág a mostani anyagon?
Joe: Én azt mondanám, hogy a The Way Of All Flesh logikus folytatása lesz. Mindazt, amivel évek óta próbálkozunk, természetesebben és könnyebben sikerül megvalósítanunk. A hangzáson sokat dolgoztunk, és ma már talán egyszerűbben, de célratörőbben szólunk, mint azelőtt. Nagyon elégedettek vagyunk ezzel az új albummal!
Ez az első alkalom, hogy francia nyelvű címet adtatok a lemezeteknek.
Joe: Ez csak úgy magától jött. Amikor írjuk a dalokat, azoknak munkacímeket, ideiglenes címeket adunk. A L'Enfant Sauvage ezek egyike volt. Aztán eljött az idő, hogy végleges címet adjunk a nótának, és a L'Enfant Sauvage-t elég jónak találtuk. Sőt, annyira jónak, hogy a lemezt is így neveztük el. Megmutattuk a kiadónak, mire nekünk szegezték a kérdést, biztosak vagyunk-e abban, hogy francia címet akarunk adni az anyagnak. Mi meg igent mondtunk. Nem olyan egyszerű egy albumnak francia címet adni, de hát franciák vagyunk!..
Logikus! Netán francia nyelvű dalszövegek is vannak?
Joe: Na, ilyenek viszont nincsenek, mindet angolul írtuk.
Bayonne-ból jöttök. Mit kell tudni erről a városról, milyen hely?
Joe: Bayonne Délnyugat-Franciaországban van, egészen közel a tengerhez, a hegyekhez, és Baszkföldhöz tartozik. Baszkföld hivatalosan nem független, egyik része Franciaországhoz tartozik, a másik pedig Spanyolországhoz. Igen markáns a kultúrája, és a baszk büszkeség is jól ismert. Én magam nem vagyok baszk, kissrác koromban költöztem oda Párizsból, de csodálatosnak tartom a térséget. Szép tájak, jó kaják...
A francia metal zenei színtér eléggé elszigetelt és belterjes (szemben mondjuk a némettel), ti pedig azon belül is az egyik legeldugottabb helyről indultatok. Hogyan sikerült a kitörés?
Joe: Elsősorban Bordeaux-ban kezdtünk el koncertezni. A város kétórányi útra van tőlünk, és igen fontos hely. Több klubja van, és mi is klubbulikat nyomtunk. Ott készítettük a demóinkat is, amelyeket a koncerteken terjesztettünk. Aztán egy napon egymásra találtunk a Listenable kiadóval, amely megnyitotta számunkra a kapukat külföld felé. A kinti közönség azonnal ránk harapott. Mi kezdettől fogva a külföld felé orientálódtunk. Rengeteg francia zenekar van, amelyek a francia rádióknak írják a dalaikat, és amelyek tíz-húsz évre megvetik a lábukat a francia színtéren. A mi célunk viszont az volt, hogy átlépjük a határokat, és külföldön szerezzünk magunknak nevet. Számunkra ez volt a természetes.
Kezdetben még Godzilla volt a nevetek, csak később váltottatok Gojirára. Van valamilyen jelentése ennek a szónak?
Joe: Ugyanaz, mint a Godzilla, csak japánosan.
Milyen volt Max Cavalerával együtt játszani bőgősként a Cavalera Conspiracy-ben?
Joe: Óriási volt! Bőgőn is sokat játszom. Imádom a basszusgitárt, van is otthon egy. Teljesen váratlanul ért a dolog, csak úgy a semmiből jött. Kaptam egy telefonhívást a Roadrunnertől. Megkérdezték, volna-e kedvem a Cavalera Conspiracy-ben bőgőzni. Először azt hittem, hogy ez valami tréfa, de két héttel később már ott voltam velük a stúdióban, a nótaírás és a felvétel kellős közepén... Nagyszerű, csodálatos élmény volt! Az első napon két órán keresztül Sepultura számokat nyomtunk. Hatalmas Sepultura rajongó vagyok, úgyhogy fantasztikus volt!
Elmondható, hogy jelenleg a Gojira az első számú francia metal banda?
Joe: Nézd, ezt nem nekem kell megítélnem, viszont tényleg nincs sok olyan csapat, amely hozzánk hasonlóan körbekoncertezi a világot. Jártunk Ausztráliában, sokat turnéztunk az Egyesült Államokban, rendszeresen játszunk a Metallica előtt... Különleges helyzetben vagyunk, ami reményt ad az összes többi francia zenekarnak is. Mindenesetre sokan mondják ezt.
És melyek a legjobb francia csapatok az újabbak közül?
Joe: Van egy igazán kitűnő banda, Trepalium a nevük. Groove-os death metalt játszanak, és zseniálisak. Egyébként jó barátaink. Ezen kívül nemrég fedeztem fel egy Uneven Structure nevű zenekart, ők is marha jók! Azelőtt nem is ismertem őket. És van még egy sor más feltörekvő banda is mindenfelől...
