Az Architects azon kevés zenekarok közé tartozik, akik hosszú utat jártak be a hangzásuk fejlődése érdekében. A The Here and Now kiadványukkal viszont egy fordulóponthoz érkeztek. A masszív matekos döngölést felváltotta egy jóval lágyabb kifinomultabb hangzás. Ez az első alkalom a csapat életében, hogy rá 1 évre máris új lemezzel jelentkeztek. Manapság már nem a zenélésen van a hangsúly, sokkal inkább azon mit kíván a közönség, így a fennmaradás érdekében a bandáknak, ehhez kell igazítaniuk a zenéjüket. A metalcore világában ez bizony hatványozottan is igaz főleg, hogy naponta bukkannak fel az újabb arcok a színtéren, 15 percnyi hírnévért.

Az Architects nagyon tudatosan tolta el a zenéjét a mainstream felé, ezáltal még több rajongót maguk mellé állítva. A srácok idén márciusban a Rise Against vendégeként érkeztek hazánkba, ahol is elhangzott az előző korong speciális változatán is helyet kapó Devil’s Island. A The Bitter End csilingelős taktusai egyből fel is vázolják nekünk mit kapunk az elkövetkező 41 percben. Az ezt követő Alpha Omega-t és az egész Daybreaker-t a Hollow Crown szelleme lengi körül. A dallamok megmaradtak, a gitárok viszont súlyosabbak, mint tavaly.  A These Colours Don't Run képében megkapjuk az első vendéget is, Jon Green személyében az Ausztrál Deez Nuts-ból. Ha nem írták volna konkrétan, fel sem tűnik számomra, hogy más is szerepel a dalban Carter-en kívül. Truth, Be Told címmel egy lassabb nótát köszönthetünk, ami azért is fura, mert akkor „ülteti” le a lemezt, amikor annak a legnagyobb fordulatszámon kellene pörögnie. Elsőre ez bizonyosan kicsit zavaró lehet, ugyanis amikor a hallgató a falat bontaná egyszerűen megálljt parancsolnak neki. Oli Skyes (Bring Me The Horizon) viszont azért van itt, hogy újra ötösbe tegye a gépet, ami sikerül is neki, viszont megint csak a fentebb említett helyzet áll fenn. Ha nem tüntetik fel, hogy ő nagysága szerepel a dalban nem is hallani jóformán. A vendégek köre az Outsider Heart-al bezárul, Drew York (Stray from the Path) hallatja a hangját, itt azért már jobban kivehető, hogy Sam-en kívül más is jelen van. Újabb „ballada” következik, Behind The Throne címmel hogy szusszanjunk egy kicsit a csapattal.  A már jól ismert Devil’s Island a soros, amit már jó pár hónapja ismerünk, így nem csoda, ha együtt kántáljuk Carter-el a „This is your country, this is your home, Here is the house where you grew up alone” sorokat már elsőre. Feather of Lead-el még levezethetjük a felgyülemlett adrenalint UTOLJÁRA. A Unbeliever ugyanis a harmadik! lassú dal a sorban.

Szerintem tökéletes lezárása egy nagyszerű kiadványnak, ami a srácok eddigi összes lemezébe belenyúl egy kicsit, hogy aztán jól megkeverve a hozzávalókat megszülethessen a Daybreaker. Aki kíváncsi, hogy szólnak az új dalok élőben azok mindenképp, látogassanak el október 27-én a Dürer Kertbe a banda, ugyanis a márciusi előzenekari poszt után most headlinerként tér vissza hazánkba a While She Sleeps és a Heights oldalán.