Az Ad Astra azon kevés zenekar közé tartozik a hazai metálvizeken, akik nem fulladnak bele abba. Pedig a prog/power ötös az elmúlt években négyesre fogyott, az előző lemez felállásához képest van változás azért bőven, de ez nem igazán hallatszik az Open Wide-ban manifesztálódó végeredményen.

Az Ad Astra már több, mint egy évtizede része a honi keményzenei életnek. A legutóbbi lemezhez képest alapvető változás, hogy Morvai Csaba helyett a gitáros Erdélyi Péter vette át az énekesi szerepet is, míg a gitáros Spala Márk sem volt tagja már az együttesnek a felvételek idején  de egy vendég gitárszóló azért az ő nevéhez is fűződik. A megjelenés után külföldi munkalehetőség miatt Specker Balázs távozott a zenekarból, így most újból Spala Márk segíti ki a fiúkat, ráadásul most már állandó tagként.

Amúgy egész tisztességes vendégnévsort vonultat fel az új lemezen az Ad Astra, hiszen énekel itt Derzsi János a Megazetor-ból, Mihály Gergő az Angertea-ből, Pötörke Zoltán a Salvus-ból és Tarjányi Endre a Stonedirt-ből, sőt gitáron Kemencei Balázst (Wall Of Sleep, Stonedirt) is hallhatjuk.

A lemez a szegedi Black Hole Sound Stúdióban került felvételre Vári Gábor irányításával. Ezt csak azért írom, mert Gábor keze közül nagyon jó megszólalású lemezek kerülnek ki és nincs ez máshogy az Open Wide esetében sem.

Az Ad Astra azt a fajta prog/powert műveli amelyben abszolút megtalálja a számítását az aki fifikásabb, harmóniadús gitárzenére vágyik és az is, aki azt akarja, hogy a gitár szakítsa le a fejét. Az elején elővezetett Paycheck, Fake és a The Substitute című dalokban mindenképpen erős egyensúlyban vannak az előbb említettek. A négyes Into Sour az első, melyben inkább a harmóniáké a főszerep, a gitárszóló pedig igazi gyöngyszem, csak úgy, mint az azt követő Binary Bravery, amely igazi zenei csemege. Az ezt követő Borderline a lemez legzaklatottabb darabja, de a Wings Of The Vulture sem sokkal marad el tőle, sőt! A Finite egy a dallamok ellenére is szikár, barátságtalan darab, csakúgy mint a Director’s Cut, amely ráadásul még aprít is rendesen. Ezek után szinte törvényszerű, hogy a lemezt az Undone nyugtató, néhol szinte lírai hangjai zárják.

Az Open Wide jobb lemez, mint elődje és még úgy is sikerült előbbre lépnie az Ad Astranak, hogy számtalan nehézséggel kellet szembenézniük az elmúlt években. Aki szereti a bonyolultabb és nem kiszámítható zenei megoldásokat, az mindenképpen tegyen egy próbát velük. A lemez a zenekar weboldaláról ingyen letölthető, de ha valaki csak meg akarja hallgatni, azt itt nálunk is megteheti.