RockStation

Valami Amerika - Kiss Forever Band, 1992.Fire.Rock.Hell @ 2012. július 12., PECSA Music Garden

2012. július 14. - viliricsi

KFB20121.jpg

Mindig megfogadom, hogy nem fogok a nézőszámon kiakadni. Egyrészt az olvasóknak már unalmasak lehetnek siralmaim, másrészt szembe kell néznem vele: a rockzene újra válságos korszakát tapossa. A magyar közönség amúgy is leragadt Ákosnál és a Tankcsapdánál. Azonban a lehetőségre, hogy 5 kilóért lássunk egy magyar világcsodát, csupán néhány száz ember cuppan rá - szégyen, amely felett nehéz napirendre térni. Hát ha még hozzáveszem, hogy a nézők 50 %-át hazánkban állomásozó turisták (svédek, sőt, brazil csajok!), és (hozzánk hasonlóan) nyakukban stage pass-szal rohangáló bennfentesek tették ki...

Könnyű volt észrevenni a nézőtéren flangáló hírességeket, vagy kevésé hírességeket. A legsikeresebb magyar paródia-együttes oszlopos tagja állt nem sokkal mellettünk, ki a Dio emlék-koncerten fellépőként tiszteletét tette, és most nézőként rakta le voksát a rock mellett. Zemlényi Zoltán íróval fejbiccentés segítségével üdvözöltük egymást. Ő az akit súlyos autóbalesete után maga Gene Simmons látogatott meg személyesen, és kedélyesen eltársalogtak - magyarul! Az Úgy érezte, szabadon él rockzenével bőségesen átitatott magyar dokumentumfilm főszereplője (névre már nem emlékszem) is ott várta a buli kezdetét az első sorban.

Vajmi kevesen voltak tanúi az előzenekar színpadra gördülésének. Gondolom, a címsort olvasván keletkezett a fejekben némi zavar: tehát nem maga a koncert volt 1992-ben, hanem az együttesnek ezt a nevet adták. Ha már a számoknál tartunk: ők voltak azok ma este, akik sikeresen hozták közös nevezőre a Judas Priestet Bon Jovival. A GNR Terminátor-slágerén, és pár egyéb feldolgozáson kívül a Turbo Lovert éppúgy lenyomták, mint a mega-klasszikus You give loveot - utóbbit "turbósítva" (élesebben, karcosabban) így az jól idomult a Priest-nótához. Egy jópofa klubbuli hangulata uralkodott el rajtunk. A színpadra tekintvén ez tovább erősödött a Jack Sparrow-dizájnú gitáros, a cowboy-kalapos (külön) csörgődobos, és a farmerszoknyás vokál-énekesnő láttán.

KFB20124.jpg
Irigyeltem Réti Zsolt fotós kollégát, ahogy a Hubble űrteleszkópra emlékeztető gépével itt-ott felbukkant. Neki "csak" kattintani kell a megfelelő pillanatban, még nekem itt és most a szavak teremtő erejét segítségül hívva kellene az élményt visszaadni.

Ez számomra azért sem egyszerű, mert a Kiss-történelem legfényesebb napjaiban zenei öntudattal kevéssé rendelkező lényecske voltam, majd a másodvirágzás idején éppen a kemény csávót játszottam, Maidennél nem adva alább. Emiatt csak a legnyilvánvalóbb slágereket voltam képes felismerni. Még jó, hogy kaptam egy setlistet, melyet a cikk végén közzéteszek (rajongóknak kötelező olvasmányként).

KFB20123.jpgAz többször is elhangzott, hogy ez a csütörtök esti program (szinte) hangról hangra egyezett a pontban 15 évvel ezelőtti, e helyütt lezajlott "igazi" Kiss koncerttel. Amennyire ismerem a koncertvideókat, a látvány-elemek is hasonlóak lehettek. Viszont egy tribute-banda esetében dicsérettel tartozunk mindezért! Volt itt tűznyelés (ál) Gene Simmons részéről, dobszerkó magasba emelkedése, tüzet okádó gitár (Maróthy Zoli kezében), denevérszárnyas repkedés szintén a basszusgitáros "Simmonstól".

Azon kaptam magam, hogy sajnálkozom, amiért nem hoztam el kis ovis lányomat. Nem neki való az éjszakai élet, de bizonyára élvezte volna a repülő, tűzzel zsonglőrködő "bohócok" látványát, nem is beszélve vonzódását a kemény zenékhez.

Maróthy Zolin is sajnálkoztam keveset, hogy ő a Paul Stanley melletti aktuális gitárost alakította, így kevésszer jutott mikrofon-közelbe - talán csak a Shock Me-ben. Viszont lenyomott egy elképesztően virga szólót e "magánszáma" után, külön köszönet a Led Zeppes Moby Dick-dallamokért, amit beleszőtt. De az igazi vágyam továbbra is az, hogy a volt Ossian és Farenheit gitárost szeretném már újra látni-hallani saját dalok előadása közben...

KFB20122.jpg

Igaz, a Kiss Forever a tributelést egyértelműen a csúcsra vitte! Nem véletlen, hogy Europa első számú Kiss-kópiájává nőtték ki magukat, ugyanis ezt a fajta tevékenységet náluknál jobban nem lehet csinálni. Kiss (már megint Kiss) Zolitól hallottam, hogy Foreverék az az átlényegülős fajta tribute csapat, akik nem dolgoznak saját anyaggal, hanem mintegy az eredeti tagokká válnak koncert előtt. Nos, ez a metamorfózis tökéletesen sikerült.

Apró észrevételként írom, hogy - bár az összekötő szövegek így is szellemesek voltak - hitelesebben, azaz megtévesztőbben hangzottak volna a családi kötődései végett magyarul "amúgy is" jól beszélő "Gene Simmons" szájából. Még egy dolog: tudom, hogy ez egy konkrétan lezajlott koncert szellemidézése volt - de lehetséges Kiss (Forever) buli Crazy Night nélkül?! Jobban örültem volna neki, mint a kereskedelmi adók üdvöskéjévé vált I was made...nek.

KFB20125.jpg

A PECSA épületében (illetve annak kertjében) jobban éreztem magam, mint előző alkalommal. A kis számú nézőknek köszönhetően most nem okozott hasonló bosszúságot a pohár-mizéria, mint az Evanescene fellépésekor (bár hallottam, ahogy néhányan sérelmezték a még mindig idiótisztikus rendszert). Az átépítésnek, festegetésnek köszönhetően a szabadtér elvesztette szocreál jellegét, és elég dizájnos lett. WC-zés közben sem csöpögött az eső fejemre (mondjuk nem is esett, de egyébként sem lett volna lehetősége). De e téma kibontása helyett jöjjön a beígért setlist: Deuce - King of the Night Time World - Let me go... - Do You love me - Firehouse - Watchin' you - Shock Me - Guitar + drumsolo - Calling Dr. Love - Shout it out Loud - Love Gun - Cold Gin - I was made for loving You - Bass solo - God of Thunder - New York Groove - 100.000 Years - Black Diamond - Detroit Rock City - Beth - Rock and Roll all nite

fotók: Réti Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr854656269

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum