A veterán germán thrash zenekar megerősödve tért vissza idén a rettenetes lemezborítóval ellátott friss lemezével. Őszintén szólva egyáltalán nem vártam semmit a lemeztől, erről az utóbbi időben szinte teljesen leszoktam a rendkívül alacsony színvonalú és legtöbbször csalódást okozó kiadványok miatt. Az elcsépelt rigmus szerint viszont kellemeset kellett csalódjak, meglepő igényes munkát végeztek a fiúk Jens Bogren felkapott európai producer stúdiójában.

A hírek szerint élőben rántották föl a lemezt mindössze 5 óra alatt,- na persze ez nem igaz, de a spontaneitását biztosan jobban megadná a dolognak ez a punkos hozzáállás. Viszont az élő fíling tényleg adott, nagyon kellemesen szólnak a hangszerek, suhognak össze-vissza cinek, döngenek a dobok, sikálnak a gitárok,-szóval jól szól a cucc.

Mintha a fiúk most egy kicsit dallamok irányába is nyitottak volna a nagy thrash-elés közben és tényleg finoman megülnek a szilaj tempók és a közép tempós dögölések közben a harmóniák és dallamosabb riffentyűk. Az introt követően, mint a tornádó úgy indulnak neki a vágtának a fiúk, igazi klasszik Kreator-os közepes tempóban azzal a megszokott Millés riffeléssel és viszonylag sok témaváltással.

Csak úgy ontják a jobbnál jobb riffeket és témákat a gitárok, hát igen itt nem lehet kreatív válságról beszélni!  Átsüt a lemezen a frissesség, mintha nem is egy 30 éves” csatathrashlóról” lenne szó. From Flood Into Fire-ben szintén ügyesen variálgatják a témákat és most mindenféle plág gyanú nélkül említem meg a sok dallamos téma miatti némi Arch Enemy-s párhuzamot, de ez is jól áll nekik. Akárcsak a semmiből feltűnő elmebeteg, hirtelen begyorsulások, amit aztán megint egy kis nyugis témázgatás követ, utána meg megint jön egy hirtelen felpörgetett tempó. Szóval a változatosságra sem lehet panasz, sőt itt-ott himnikus dallamok is felütik a fejüket, bár ez már némi „zsíros kenyér heavy metal” ízt is ad a dolognak én meg azt nagyon nem kedvelem, de szerencsére ez nem olyan zavaró.

A kakaó a lemez végére sem fogy el, végig egyenletesen magasnak mondható a színvonal. Érdemes végig hallgatni a lemezt, az ilyesmi teljesítményeket hallva szokták mondani a rockerek, hogy respect!