Tom Denney (ex-A Day To Remember gitáros) neve manapság olyan jól cseng a metalcore színtéren, mint Tue Madsen-é a metal világában. Nem csoda hogy hazánk fiai is (Till We Drop) vele dolgoztak egy dal erejéig. Van azonban egy kisebb probléma Tom-al. Mindenkit pop punkosítana, ha tehetné. A For The Fallen Dreams sem járt másképp. A 2011-ben kiadott Back Burner-en „csodálhattuk” meg először azokat a bizonyos tisztákat ami, valljuk be elég furán hatott a 2009-es kiadvány után. A srácok úgy döntöttek, hogy ismét Denney-vel dolgoznak az új korongon, aminek a Wasted Youth címet adták. Az előbb említett Rentless dallamos hardcore gitár témáit elfelejthetjük, a csapat „1 húros” döngölésbe váltott, ami nem rossz ugyan, csak 50 percen keresztül már-már elviselhetetlen. Azonban nem ennyire rossz a helyzet, csak a játékidőt kellett volna 35 percre leszorítani. A hangzás terén is történtek változások, ugyanis a Back Burner-hez képest rosszabb a Wasted Youth. Mintha a hangmérnök csutkáig tekerte volna a mély és középtartományokat, a magasakat pedig teljesen „kilőtte”. Nem szeretnék egy dalonkénti elemzésbe belemenni, hiszen ha hallottad az kiadvány elejét, mindent hallottál. Az első két dalban (Hollow, Resolvent Feelings) egyből megkapjuk azt, amitől tartottunk. Azokat a bizonyos dallamokat, amik nélkül is megvoltunk, ha egy For The Fallen Dreams korongot hallottunk. A metalcore-ban már pedig elfogadott tény a dallamos refrén használata, DE csak akkor, ha megvan hozzá a képzett énekesünk. Itt viszont nincs. Teljesen felesleges volt beleerőltetni a következő Please Don’t Hurt-be, ugyanis nem hogy hozzá tesz sokkal, inkább elvesz a dal értékből ez a nyekergés.

A rajongók hiába lázadtak, a csapat a BB fémjelezte úton halad tovább, a már kitaposott core zene ösvényein. A 13 dalból bármelyik megállná a helyét egy nyári pop punk slágerként, csak épp nem egy For The Fallen Dreams kaliberű bandában. A borítóról is essen pár szó. Akár egy általános iskolás is készíthette volna, aki átolvasott 2-3 Photoshop tutorial-t az interneten, engem személy szerint azokra az idegesítő 4 kockásokra emlékeztet. A Wasted Youth ugyan nem lesz az év lemeze és a metalcore mezőnyben sem fog kiemelkedő helyet elfoglalni, de attól függetlenül háttérzenének tökéletes.