A Fear Factory gitárosát, Dino Cazares-t kaptuk el pár kérdésre a tegnapi teltházas Devin Townsend, Fear Factory koncert előtt. Dino-tól ezúttal is megtudhatjuk, hogy miért használtak dobgépet a legutóbbi lemezen, hogy hívják a kutyáját, milyen ipari zenéket hallgat, és természetesen, hogy mi mindent köszönhet nekik a metál színtér,
Rockstation (Scorn): Nem tudom hallottad-e, de teltházas lesz a buli, pár napja már lehetetlen jegyet venni. Gyakran előfordul ez mostanában, például ezen a turnén?
Dino: Igen, tudod ez egy nagyon erős turné. Mi és Devin, nagy közönséget mozgatunk meg, rengetegen voltak ezen a turnén. Már nagyon sok helyen jártunk, ez a turné még októberben indult és nagyon sikeres. Előtte meg az USA-ban turnéztunk, úgy hogy kezdünk fáradni. Elég nehéz aludni amikor folyamatosan úton van az ember.
RS: Közös buszotok van Devin-ékkel?
Dino: Igen, de nagyon jó, profi a busz, double-decker, jó nagy, így kényelmesen elférünk.
RS: Nem egy ma született zenekar vagytok. A közönség milyen emberekből áll főleg? Korombeliek, vagy ugyan úgy jelen vannak a fiatalok, netán 50-esek?
Dino: 50-esek, haha. Egyébként egy múltkori koncerten volt egy öregebb fickó meg a 15 éves lánya. Kérdeztem is a csajtól, hogy ő honnan hallott rólunk és az apjára mutogatott. Szóval jelen vannak a fiatalok, hiszen a zenénk még mindig nagyon új. Ha megnézed mekkora hatással voltunk más zenekarokra, akkor látszik, hogy amit ma újnak titulálnak, az még mindig az amit mi már 20 évvel ezelőtt elkezdtünk. Tehát a zenénk még mindig újnak számít. Persze a sok fiatal sokszor nem is tudja , hogy a mi zenénk mekkora hatással volt rájuk. Tolják ezt a kevert vokálú zenét, tudod vööö vöööö, láááláááláááá, vöööövöööö, és ha megkérdezem, hogy ki a kedvenc zenekeruk, akkor azt mondják, hogy a Killswitch Engage. Nem is igazán tudják, honnan indultak a dolgok. Gondolj bele, ezt az egész dolog, hogy a tiszta vokált keverjük a kemény vokállal, ezt is mi csináltuk először, nagyon régen.
Közben betoppan egy fickó a teával amit Dino kért. Dino nagyon húzza a száját, szerinte ez nem az a fajta amit ő kért.
RS: Az új album kapcsán először az érdekelne, hogy Gene Hoglan miért lépett ki?
Dino: Óó, hát ha ismered Gene-t akkor tudod, hogy nem lépett ki. Ő soha nincs egyetlen bandában sem, mindig elfoglalt. Így aztán amikor a kiadó jött azzal, hogy kéne az új album, elkezdtünk dolgozni rajta, Gene időbeosztásába pedig nem fért bele a dolog. De érted, mi meg a Fear Factory vagyunk, nem fogunk igazodni senkihez.
RS: Ezért lett dobgéppel felvéve az új album vagy újítani akartatok azzal, hogy ...
Dino: Újítani? Mennyire ismered a Fear Factory-t?
RS: Eléggé.
Dino: Hát akkor tudod, hogy már jóval előtte is kitaláltuk a dobgép használatát. Régen is tele voltak a számaink dobgéppel. Már a Demanufacture-ön is volt dobgép. Sok mindent Raymond játszott fel, de jó pár helyen gép volt. Most viszont az egész új albumon az van.
RS: Így értettem az újítást, hogy most csak gép van.
Dino: Hát tudod, ez a Fear Factory, ide nem lehet csak úgy leakasztani egy dobost. Hiába kerestünk volna, nem találtunk volna olyan embert aki elnyomta volna őket, az albumot viszont meg kellett csinálni. Szerencsére a technika ma már képes erre és tökéletes eredményt lehet alkotni. Ezt szeretem a high-tech dolgokban.
RS: És miket tartasz a technika árnyoldalainak?
Dino: Hát például, hogy ott van a digitális ujjlenyomatod mindenhol, ami csak úgy el lehet lopni. Egy cimborámnak egyszer az egész személyazonosságát ellopták, mindent. Évekbe telt mire tisztára mosta a nevét. Aztán ott vannak ugye a tömegpusztító fegyverek, ezekhez is nyilván high-tech dolgok kellenek, hogy ezeket kifejlesszék. Meg az internetes terroristák. Tudod, rengeteg internetes terrorista van.
RS: És olyan dolgokat, mint pl. a Facebook, rendszeresen használsz?
Dino: Igen, nagyon gyakran használom, de igazából csak promócióra. Személyes dolgokra nem igazán. Néha küldök egy két dolgot a feleségemnek, de inkább a promóció a fontos. Egyébként, ha belegondolsz, a Facebook rengeteg kapcsolatot tönkretett, sok kapcsolatnak viszont segített. Manapság semmit nem csinálsz anélkül, hogy valaki ne írna róla Facebook-on, vagy Twitteren, minden fenn van. Sok embert kaptak így el, pedofilokat például. Ez mondjuk jó. Meg ha valaki megcsalja a másikat az is hamarabb kiderül így. Nem lehet könnyen elrejteni a dolgokat.
RS: Ha épp nem turnén vagy, vagy albumot vesztek fel, szóval ha éppen nem a zenekarra vagy elfoglalva...
Dino: Hát az nagyon ritkán van.
RS: Szóval olyankor mivel ütöd el az időt?
Dino: A barátaimmal és a családommal vagyok. Meg a kutyámmal, Diablo-óval, imádom. Nagyon nagy hispániai (spanyol) családom van és velük töltök nagyon sok időt. De elég ritka, hogy nem a zenével foglalkozok. Nem csak a Fear Factory van, ha épp nem azzal foglalkozok, akkor valami más zenekarommal, az Asesino-val vagy a Divine Heresy-vel. Mindenki ezt mondja, de én is csak ezt tudom: ez az életem, a munkám, a karrierem.
RS: Mik voltak azok a zenék amik miatt te is erre a pályára léptél?
Dino: Hát amikor még gyerek voltam, tudod ilyen 9 éves, akkor hallottam az AC/DC-t, meg a Black Sabbath-ot és máris függő voltam. Persze innen fejlődik az ember és jött az Iron Maiden, a Judas Priest, Metallica, Slayer és így tovább. Kb 14 évesen kezdtem el gitározni, először persze csak akusztikus gitáron, aztán később elektromoson is.
RS: Honnan jött egyébként ez az egyedi riffelési technika amit használsz?
Dino: Hát, ahogy hallgattam az olyan zenekarokat amik.... hát, nem akarok neveket mondani, de tudod azok a bandák, ahol a dob ilyen [lassú tak-tak-tak-tak-tak-ot játszik a karfán], a gitár viszont reszel, mint az állat, a dob meg [lassú tak-tak-tak-tak-tak]. Mindig úgy voltam vele, hogy ez szar. Miért nem követi a dob a gitárt? Mindig ezen járt az eszem. És amikor elkezdtem a Fear Factory-t, akkor keresnem kellett dobost aki ezt meg tudja csinálni, annak idején Raymond Herrera volt ez az ember. Burton-nel meg éppen bandával voltam, és tudtam, hogy tud tiszán és keményen is vokálozni. De amit akkor együtt játszottunk, abban csak kemény vokál volt. Úgy hogy amikor belépett a Fear Factory-ba, akkor én győzködtem, hogy miért nem próbálja meg a dallamos éneket, aztán “Hopp Ez az!”, és már akkor tudtam, hogy ezzel valami nagyon újat csinálunk.
RS: Mint industrual metal-nak címkézett zenekar, vannak ipari hatásaid?
Dino: Persze! Ministry, Nine Inch Nail, KMFDM, nagyon sok, meg hát főleg a Godflesh. Volt egy pont annak idején amikor a legtöbb újonnan kiadott metal mind ugyanolyan volt, akkor inkább csak ilyeneket hallgattam, évekig.
RS: Godflesh-től mi a kedvenc, a Streetcleaner?
Dino: Persze, haha!
RS: Mint mindenkinek.
Dino: Tudod, a legtöbb rajongó azt mondaná erre velünk kapcsolatban, hogy a Demanufacture a kedvencük, de nagyon sokan imádják az Obsolete albumot. Az egy nagyon nagy album volt nekünk. Az az album emelt fel minket a következő szintre. Tehát a Demanufacture volt a legnagyobb hatással a zenészekre, magára erre a zenei stílusra, de az Oboslete sokkal sikeresebb volt az eladások terén.
RS: Terveztek mostanában valami olyan különleges nótát, mint hip-hop-al kevert Back the Fuck Up?
Dino: Nem-nem. Elhiszem, hogy szereted azt a nótát, nekem sincs bajom vele. De szerintem nem volt az albumra való, inkább valami extraként kellett volna kiadni. Annak idején 2000-ben, az olyan bandák mint a Korn vagy a Limp Bizkit nagyon futottak és a kiadó akart egy ilyen nótát, szóval Christian megírta azt a számot. Én sose voltam odáig érte, vagyis azért semmiképpen nem, hogy lemezre kerüljön. De a kiadó akarta, Christian is akarta, így felkerült. Ráadásul sajnos ez pont abban az időben volt, amikor nagyon menő volt, hogy az albumok vagy azoknak egy része idő előtt kikerült a netre. És ez a szám szivárgott ki először. Így mindenki, főleg a régi rajongók ez alapján rögtön elitélték a zenekart. Amúgy sokat adtuk el abból az albumból, de az ős rajongók közül sokat így is azt hitték, hogy átállunk a nu metal-ra.
RS: Mit csinálsz ha hazaérsz a turnéról?
Dino: Hazamegyek és alszok, haha. Szerintem mindannyian ezt tervezzük. Meg jön a Karácsony, ilyenkor mindig van mit csinálni, család látogatás, ilyesmi. Egész Kaliforniában szét van szóródva a család és a nejemmel elautózunk mindenkihez.
RS: Jövőre már nekiálltok új anyagot írni?
Dino: Áh, még turnézunk. Sok felé kell még mennünk. Újabb USA turné, aztán Európában fesztiválozás, és Ausztrália.
RS: Nos, köszönöm az interjút.
Dino: Combichrist [mutat a pólómra]. Imádom őket.
RS: Jaja, én is. Mi a kedvenced tőlük?
Dino: Várj megkeresem. [matat a telefonján]. Ah, ez az, a “What the fuck is wrong you”. Ezzel vettek meg engem. Hatalmas album. Ezen van a Deathbed nóta?
RS: Igen, ezen.
Dino: Azt a számot hallottam először és nagyon bejött. Nem találkoztam még Andy-vel, de szeretnék. Ő norvég ugye?
RS: Igen, de már az USA-ban él.
Dino: Baromi jók élőben, nem rég a Rammstein előtt játszottak.
RS: Igen. Sok koncertjüket láttam már, energikusabb, mint jó pár metal koncert.
Dino: Pedig élőben nem is használnak gitárt. Amúgy neked nem tetszett a dobgép a mi új lemezünkön?
RS: De-de, tetszett.
Köszönjük a lehetőséget a szervezőknek, elsősorban Bali Dávidnak.