A budapesti fiatalokból álló banda nevének hallatán elsőre arra gondoltam, hogy ilyen névvel valószínűleg valamiféle matekos/progos metálban gondolkodó csávók igyekeznek maradandót alkotni a bemutatkozó Beneath című kiadványukkal. Igazam nem lett, legalábbis a stílus meghatározásával. Mondjuk az nem is könnyű feladvány, és személy szerint nem is vagyok oda az ilyesféle definíciókért, de azért mégiscsak egyfajta iránymutatás kell az olvasónak, hogy ráugorjon a zenére: kemény modern metál, meglepő megoldásokkal tarkítva. Hajtás után a részletesebb beszámoló.
A 2005 óta létező zenekar 2011-re ért el oda, hogy az első kiadványát letegye az asztalra egy hat dalból álló EP formájában. A majd’ félórás anyag rajzolja körbe, hogy mit is gondolnak ők a modern metálról. És a vázolt gondolatmenet nem rossz. Ami már az első nekifutásra feltűnt, hogy a hangzás rendkívül profi és javarészt a darálósabb menetek és a kiállások szinergiáját sikerült egyensúlyban tartani. Néhol átbillentek egyik vagy másik oldalra, de nagyjából ezeket meg tudom bocsátani, az alapok rendkívül jók.
A rövid intro (Beneath the Surface) után nem sokat gatyáznak és Genocide (kedves cím...) lendületes és fogós riffjeivel támadnak határozottan és keményen. A Halucination Of A Crazed Mind akár a zenekar mottója is lehetne, hiszen a célkitűzésként megfogalmazott kaotikus kép itt bontakozik ki leginkább, vagy inkább a legjobban. A death-metálba hajló darálós zúzások mellett a progos stílusokra jellemző kiállások szépen megférnek egymás mellett, egészen furcsa, de kellemes összképet adva.
A következő Window sajnos kissé középszerűre sikerült, és a billentyűs részek használata itt nem hozott annyi pluszt a nótába, mint korábban. A The 95 Drive a legdallamosabb nóta az összes közül és szerettem, hogy könnyen belemászott a fülembe, gondolom egy igazi koncertre való darab ez.
A bemutatkozó kislemez végére még a Slave fért fel, ami kicsit a Crazed Mind mintáját követi, ám mégis más, annál dallamosabb részekkel.
Egyetlen nagy bajom a SOD-dal, hogy az énekes srác az tiszta énekfutamoknál annyira vegytiszta angolt énekel, hogy számomra nagyon zavaró. Ezeknél a részeknél is jól jönne az öblösebb hang, ami a durvulósabb etapoknál megvan.
Viszont a zene teljesen rendben van, technikás és kellően összetett muzsikát nyomnak. Bemutatkozó anyagnak több mint elegendő. A gyerekbetegségeket nyilván majd ki fogják nőni, de kíváncsi vagyok a zenekar további anyagaira, mert ez az ízelítő kellemes meglepetés volt.
