Mindannyian a Meshuggah-tól nyúlunk, mondta egyszer Devin Townsend. Ebben persze van igazság, meg persze egy pici túlzás is. Az persze nem túlzás, hogy napjaink egyik legnagyobb hatású zenekara a Meshuggah. Tomas Haake dobos pedig az egyik legkülönlegesebb technikájú és az egyik legjobb dobos is a szcénában. Vele beszélgettünk a csapat A38-as koncertjét megelőzően.

RS: Nem olyan gyakori, hogy egy metal zenekar teltházat csináljon, de ezt most nektek is sikerült elérnetek itt. Ilyen sikeresek a bulik mostanában?
Tomas: Nem panaszkodunk, elég sikeresek a koncertek mostanában. Olyan helyeken járunk, amerre még soha. Főleg itt kelet felé, Lettország, Észtország, ezeken a helyeken még nem jártunk.

RS: A zenekar már bő 20 éve létezik, hogyan látod most a népszerűségeteket? Népszerűbbek vagytok, mint mondjuk 10 éve?
Tomas: Igen, mindenképpen. Egyre többen ismernek minket, egyre többen vannak a bulikon. Persze ez attól is függ merre jár az ember

RS: Az USA-ban vagy Európában vagytok a népszerűbbek?
Tomas: Egyértelműen az USA-ban.

RS: Mikor tűnt fel egyébként, hogy oké, hogy játszatok, csináljátok az albumokat, de egyre többen emlgetik a neveteket, mint fontos inspiráció? Ráadásul olyan hatalmas figurák, mint Devin Townsend.
Tomas: Haha, Devin nagyon lelkes figura. Hát, olyan 10 év kb. A Chaosphere és a Nothing között már feltűnt.

RS: A ti neveteket sokan emlegetik, ha a hatásokról van szó. Te melyik bandákat említed, ha a te hatásaidról van szó?
Tomas: Sabbath, ők mindenképpen, aztán Maiden, meg úgy általában a NWOBHM bandák. Aztán ahogy telt az idő, jött a Bay Area thrash. Leginkább ők.

RS: Van esetleg konkrét banda vagy album ami hallatán azt mondtad, hogy “Igen, én is ezt akarom csinálni!”
Tomas: Nem igazán, ez inkább szépen lassan alakult ki. Nem volt egy konkrét esemény vagy egy konkrét banda.

RS: A nem-metál szcénából vannak kedvencek?
Tomas: Nekem dobosként egyértelműen a jazz az, ami fontos még. Ha a zenekaron belül is kellene mondani egy bandát, akit mindannyian nagyon szeretünk, az valószínűleg egy jazz banda vagy előadó lenne.

RS: Nem csak a zenétekkel vagytok nagy hatással másokra, de hihetetlen mennyi amatőr, és akár profi zenekar is használja azt a Drumkit from Hell dobprogramot, amihez vastagon közötök van. Honnan jött ez az ötlet annak idején?
Tomas: Szerettünk már akkor is kísérletezgetni, mint mindennel, így a dobgépekkel is, csak ahogy elővetted ezeket a Roland gépeket, igazából mindből ugyanaz a hang jött ki. Már érted, nem ugyanaz, de nagyon ugyanúgy szóltak. Így kezdtünk el keresgélni, jött a Toontrack, és az ötlet, hogy turbózzuk fel az EZdrummer-t olyanná, ami megfelel nekünk. Egyébként ez inkább Fredrik dolga volt, mint az enyém.

RS: De te doboltad fel a hangokat, igaz?
Tomas: Így van. Aztán persze a dobprogramozásban mind benne voltunk.

RS: Az újabb bandákkal hogy állsz?
Tomas: Van egy pár amit szoktam hallgatni. A Gojira például nagy kedvencem. Vagy akikkel most jöttünk, a Decapitated.

RS: Mit gondolsz a djent-ről?
Tomas: Hát figyelj, minket egyébként sem igazán tudnak bekategorizálni. Meg engem egyébként sem igazán érdekelnek a címkék. De  az biztos, hogy annak ellenére, hogy hozzánk kötik a djent műfajt, én nem hiszem, hogy mi egy ilyen banda lennénk. Ha hallok egy djent bandát, akkor az nem olyan, mint mi.

RS: A szokatlan Meshuggah dalok felvetik a kérdést, hogy a dalszerzés mennyire a hagyományos úton megy. Riffekből indultok ki általában?
Tomas: Nagyrészt igen. De rengeteg nóta van, ahol nem. Vannak dalok, ami annyiból indul, hogy játszom a dobbal, aztán kialakul valami téma, érdekesnek találom, és felveszem. Beviszem számítógépre, aztán ott még játszom vele, szintit nyomok rá ilyesmik. A gitárokat nem én tolom rá, viszont én mondom meg a többieknek, hogy kábé milyen témát gondoltam rá. Szóval van amikor riffek, de van amikor így.

RS: A Koloss-ról melyik dal készült így?
Tomas: A Marrow és a Do Not Look Down.

RS: Sokat gyakorolsz egyébként?
Tomas: Egyáltalán nem. Ha otthon vagyok, akkor heti egyszer-kétszer ülök be a dobok mögé, pár órára. A gyakorlás inkább abból jön, amikor a stúdiózásra, vagy a turnéra készülünk és együtt játszunk.

RS: Szabadidődet mivel szereted eltölteni?
Tomas: Peca! Imádok pecázni, egyfolytában pecáznék! Meg persze lógok a haverokkal és a feleségemmel [Tomas nem is olyan rég, kettő éve vette feleségül Ida Evileye-t, a  Crucified Barbara bőgősét]. Vagy filmeket nézek.

RS: A zenétek hallatán az embernek könnyen beugranak mindenféle futurisztikus képek, gondolom a sci-fi-ket főleg szereted.
Tomas: Persze. Annyira, hogy nem is nagyon tudnék címeket mondani, annyi jó van. Most mondjam az Alien-t? De hát az már 20 éves. Sőt, 30. Vagy az Event Horizon, az is nagyon jó. Rengeteg jó sci-fi van, de főleg a régiek.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT