A tegnapi nap után ma végre elstartolt a FEZEN mezőnye. Kialudtak a piros fények és minden színpadon teljes hangerővel és teljes erővel megindult a szombatig tartó rock és metal őrület. A mai beszámoló gerincét a nagyszínpados fellépők adják természetesen, de ezen kívül még történt pár dolog...
A székesfehérvári djent zenét játszó, az Absent Distance fiatalok nyitották a napot a FEZEN Csarnokban és mint ilyenkor mindenkinek, nekik is az jutott osztályrészül, hogy a felpörgésre alkalmatlan időben (16:30-kor kezdtek) és szerény nézőszám előtt mutassák meg tudományukat. Csak néhány dal erejéig maradtam (The Specialist, Traces, Hyperwill Crisis, Goliath's Brow), mert lépnem kellett interjút készíteni a Moonspell főnökével, Fernando Ribeiro-val. A pali eszméletlenül profi volt, készségesen és hosszan válaszolt kérdéseinkre. Az interjút később olvashatjátok. Viszont az ide-oda mászkálás miatt elfelejtettem a fél hétkor kezdődő Moonspell dedikálást és így faszán lemaradtam róla, pedig kb 30 méterre álltam a Road koncerten...fákk.
A Road még nagyon melegben kezdett az emberek megpróbálták árnyékból kibekkelni a koncert elejét. Ennek ellenére szép kis nézősereg előtt nyomták a bulit, szerették is őket rendesen. Mozgatták a tömeget szépen, jól is szóltak. Az az 6-7 nóta, amit hallottam tőlük rendben volt, aztán megint futás a következő helyszínre...
... a FEZEN Csarnok elé, ahol a Junkiest sikerült pár mondatra elkapni a nagy pakolás és színpadépítés közben. A tehervonatok zakatolásától pár méterre Szekeres Andris, a banda énekes válaszolt kérdéseinkre. Ők az előttük fellépő banda miatt (Ismerős Arcok) nem tudtak időben, nyolckor kezdeni, csak nagyjából 20 perccel később, ez azt jelentette, hogy a Junkiesba nem tudtam belehallgatni, pedig szerettem volna. A nagyszínpadon kezdődött a Moonspell és ezt azon a napon nem tudta semmi überelni.
Ez a koncert számomra egyet jelentett egy zarándoklással, menetet a kába kőhöz, hiszen anno a kilencvenes évek közepén kölyökként rojtosra hallgattam a Moonspell első albumait (Wolfheart, Irreligious, Sin/Pecado), de koncerten most látom először a portugál félisteneket.
Fél kilenc után pár perccel érkeztek a színpadra az intro után a szépen egymás után a zenészek a hangszereikkel és kezdek bele az új lemez nyitódalába az Axis Mundi-ba. Aztán megérkezett fém maszkjában Fernando Ribeiro is és beindultak. A hangzást eszetlen jól sikerült belőni, valami elképesztően jól szólt az egész koncert. Minden egyes szavát lehetett érteni Fernando-nak, minden hangszer tökéletes összhangban szólt! A dalokat jól keverték, voltak dalok a Night Eternal-ról, a Memorial-ról, de persze az új lemezről hozták a legtöbb dalt, szám szerint ötöt. Néhány bemelegítő vadulás után jött a múltidézés és ezen ponton éreztem, hogy készen vagyok. Az Opium és az Awake végigüvöltözése megpróbáltam magam összeszedni, de az új lemezről a tekerős Lickanthrope és a Love Is Blasphemy ebben nem sokat segítettek. Nem tudom mennyien lehettünk, de itt már szépen tele volt a küzdőtér. És hát pár szó Fernando-ról, aki szépen belakta a színpadot, de ennél kétszer ekkora helyen is simán jól érezte volna magát szerintem. Énekes-színész-főpap, minden volt ő aznap este, egy jelenség ez az ember! Ezt nem lehet tanulni, erre születni kell! A show ráadás előtti részének végén ismét egy régi kedvencért nyúltak, az Alma Mater halálosan jól szólt és ismét együtt nyomta a kórust a nézősereg. Pár percnyi hangulatfokozás után három ráadásnótával jöttek vissza, mind-mind régi kedvenc. Persze a jól bevált finálé himnuszok jöttek, a Mephisto és a Full Moon Madness. Egyszerűen istenkirály bulit nyomtak - minden perce élmény volt!
Míg a VIP sátorban lédereztem egy picit a nagyszínpadon a FEZEN-re veled verseny győztese, a The Talking Horse kapott kb. húsz percet a Tankcsapda előtt. Hát elég keményen odavágtak a hallójáratoknak. A pécsi srácok hardcore-ja ugyan nem volt rossz, de nagyon sok volt belőlük ez a kis idő is.
Valamivel tizenegy előtt érkezett a nagyszínpadra a Tankcsapda akik pár év kihagyás után újra a itt vannak Fehérváron. Ha mondjuk teljesen siket lennék, akkor is lehetett volna tudni, hogy ők jönnek, mert csak azt lehetett látni a sátorból, hogy eszméletlen népvándorlás kezdődik mindenhonnan a nagyszínpad elé. Mire a Fiúk ölébe a lányok beindult és betámolyogtam a nézőtérre, annak előtere már dugig volt egy gombostűt nem lehetett volna leejteni. Már hűvösebb volt az idő is és a környező színpadokon sem jelentettek konkurenciát a TCS-nak így szinte aki élt és mozgott a fesztivál területén, az itt volt. Csípőből hozták az egész koncertet, a szokásos profi színvonalon. Semmi különös, semmi extra nem volt a koncertben, egyszerűen egy nagyon jó, bulizós nyári Tankcsapda fesztivál koncertet láthatott a nagyérdemű. Természetesen a több, mint húsz éves életműből könnyű válogatni, ez meg is tették. Szólt a Juggler, a Rio, Jönnek a férgek. A koncert második felétől fotelrocker üzemmódba váltottam: kerestem egy kajás standot, ahonnan jól rálátni a színpadra és egy szendvics és egy sör mellett hallgattam tovább Lukácsékat. Éjfél környékén kezdték el pedzegetni a koncert végét, ezt nem vártam meg.
Átugrottam a FEZEN Csarnokba, ahol a Szendrey "Szasza" Zsolt Action formációja ugrott neki egy jó kis éjszakai zúzásnak. A '94-es klasszikussal a Sitten című dallal ordított Szasza bele az éjszakába és rúgta rá az ajtót a kedves egybegyűltekre, aztán a Benn a fejbe jött a Terror lemezről. Jó kis múltidézés volt ez a pár nóta, jó régen nem hallgattám már ezeket, de lehet mostanában előkaparom őket. Melóban jó lesz hallgatni ilyen kifinomult zenéket....
Szóval felkeményedett rendesen a FEZEN mindjárt a hivatalos első napjára, jó lesz ez, na! Ma remélhetőleg több időt tudok szentelni az egyes koncerteknek, nem lesz annyi rohangálás. A nagyszínpad ma a hiperaktív Dragonforce-é és az industrial metal alapvetésé, a Fear Factory-é, yeahh!!
(A setlistek a setlist.fm oldalról automatikusan frissülnek.)
