1986. szeptember 27-én a Metallica sorsa fordulhatott volna még annál is tragikusabbra, mint amilyen tragédia már önmagában az volt, hogy a svédországi Solnaból Koppenhágába vezető úton a turnébuszt vezető sofőr elveszítette uralmát a jármű felett és a busz belefordult az útszéli árokba. A banda basszusgitárosa Cliff Burton kizuhant az ablakon és a busz alá szorult. A metálvilág az egyik legtehetségesebb és legszebb jövő előtt álló basszusgitárosát veszítette el.
Az összetört zenekar, három nagylemezzel, (Kill’Em All, Ride The Lightning, Master Of Puppets) a háta mögött a feloszlás szélére került, de végül a folytatás mellett döntöttek és rengeteg meghallgatást követően végül a Flotsam and Jetsam soraiból ismert Jason Newstedre esett a választás, már ami a basszusgitárosi poszt betöltését illeti. A stabilizálódó felállás első közös kiadványa a Garage Days Re-Revisited című 5 dalos feldolgozás EP lett, azért is mert a következő nagylemez dalírási feladatait felfüggesztették James Hetfield kéztörése miatt.
Az EP után a Metallica elkezdett dolgozni új albumán, az album producere pedig a Guns N' Roses Appetite lemezén dolgozó Mike Clink lett, akivel már a felvételek ötödik napján megszakadt a munkakapcsolat, mert túlságosan meg akarta változtatni a zenekar hangzását. Az régi-új producer sürgősségi hívással újra Flemming Rasmussen lett, aki a csapat előző két lemezét készítette, a keverésért pedig Steve Thompson és Michael Barbiero felelt.
Nos az 1988. augusztus 25-én kiadott … and Justice For All a St. Anger után a második legelb*ottabb hangzással bíró Metallica korong lett, ahol egyszerűen nem hallani Jason Newsted basszusjátékát és Lars Ulrich pergője is kopog, mint a fazék. A végeredmény túlzottan steril hangzású, baromi hosszú, 6 perc és afeletti hosszúságú, átlagosan 8-9 riffet felvonultató dalok gyűjteménye lett.
A dalok zömét James Hetfield és Lars Ulrich szerezte és a száraz thrash metált kedvelők legalább annyira megtalálták a számításukat benne, mint a progresszivebb zenékért lelkesedők, noha a dalok hosszúsága miatt később sok tétel a zenekar koncertprogramjából gyorsan kimaradt.
Ha nem is konceptalbumról beszélünk a lemez kapcsán, de szövegileg mindenképpen koncepciózusnak mondható albumról van szó, mely politikai és jogi igazságtalanságokat, háborúkat és társadalomkritikát tár elénk. Az együttes az MTV korszak dübörgésében végül a derekát beadva a One című dalhoz videót is készített, melyhez nem könnyen találtak rendezőt, lévén a háborús mondanivalójú dalhoz a Johnny Got his Gun című film részleteit szerették volna bevágni, miközben ők egy hangárban zenélnek. Végül az akkoriban csak country sztárokkal dolgozó Michael Salomon elvállalta a videó rendezését, mely később a Headbangers Ball című műsor egyik legnézettebb klipje lett és miután már a leglehetetlenebb órákban is rengetegen nézték az MTV kénytelen volt adásba tolni, míg nem No.1 lett belőle.
Ahogy Lars Ulrich mondta egy nemrégiben vele készített interjúban a klip kapcsán: a szélesebb közönségnek is meg tudták mutatni, hogy a metál nem a barlangban lakó előemberek világa, épp ellenkezőleg, intelligens, gondolkodásra késztető muzsika ez. A videó és a lemez mondanivalója, a finoman szólva sem tökéletes hangzás mellett, átütő sikert hozott a Metallicanak. Az …and Justice For All, nyolcszoros platinalemez lett az Államokban, és először a zenekar történetében a Metallica önálló arénaturnéra indult.
Nem mellékesen megalapozták vele egy óriási birodalom virágzását, 1991-ben pedig a Fekete Album jóval direktebb, rövidebb és emészthetőbb dalaival a mainstream falait is áttörték. A többi pedig, ahogy mondani szokták, már történelem.
Track lista:
1. Blackened (James Hetfield, Lars Ulrich, Jason Newsted) - 6:41
2. ...And Justice for All (Hetfield, Ulrich, Kirk Hammett) - 9:46
3. Eye of the Beholder (Hetfield, Ulrich, Hammett) - 6:29
4. One (Hetfield, Ulrich) - 7:24
5. The Shortest Straw (Hetfield, Ulrich) - 6:35
6. Harvester of Sorrow (Hetfield, Ulrich) - 5:45
7. The Frayed Ends of Sanity (Hetfield, Ulrich, Hammett) - 7:41
8. To Live Is to Die (Hetfield, Ulrich, Burton) - 9:49
9. Dyers Eve (Hetfield, Ulrich, Hammett) - 5:13
