Már sokfelé voltam fesztiválozni, de a Brutal Assault eddig valahogy kimaradt. Talán azért mert a nevéhez híven elsősorban a black, death és extrém metal zenekarok dominálnak a fesztiválon és ezek a zenék nem állnak igazán közel hozzám, de idén olyan változatos volt a fellépők névsora (92 fellépő zenekar), hogy vétek lett volna kihagyni a BA2013-at.

A helyszínről:
A Josefov erőd 1780-1790 között épült és a történelmi Csehország Hradec Králové régiójában van. 1996-óta itt rendezik a Brutal Assault fesztivált, amely mára a jelentősebb fesztiválok között tartanak számon (nem érdemtelenül). A fesztiválhelyszín az erődön belül van (!), ami megalapozza a különleges hangulatot és aki járt már a komáromi erődrendszerben könnyen el tudja képzelni, a környezet hasonló. Minden évben 15000 metalrajongó özönli el a várost, amelytől a fesztivál minden civil és politikai támogatást megkap, van ahol tovább látnak az orruknál...

Szerda:

Röpke 8 órás utazás után reggel érkeztünk a helyszínre és én zöldfülűként kissé tanácstalanul topogtam kiszállást követően, de ezúttal jó taktikának bizonyult a többséggel tartani, így a befelé tartó hátizsákosok nyomába szegődtem. Kemping az erőd mellett, (csak egy domb választja el a helyszíntől), sátorállítás, felderítés mit és merre találok, sörvételezés, jegybeváltás, sörvételezés, 40C hőség, sörvételezés és már el is ment a délelőtt. Az első nap csak amolyan bemelegítés, csak az egyik színpadon vannak koncertek és nem is nagyon igyekeztem a fesztiválra, délután inkább körülnéztem a hangulatos kisvárosban. Igazán csak két zenekar érdekelt: a Jungle Rot és a Testament, a JR már csak azért is mert magyar kapcsolata is van az amerikai zenekarnak, a lemezborítóikat Havancsák Gyula (Hjules) tervezte és
rajzolta.


Jungle Rot
A Jungle Rot death metalként is bőven azon a határon belül van, hogy számomra is teljesen élvezhető, talán azért mert régisulis és egyszerű, ráadásul elég sok thrash elemet tartalmaz a zenéjük, amelyben nem a technika dominál, hanem a nyers riffek és nem tudtam nem szeretni őket. Most, hogy már itthon meghallgattam az utolsó lemezüket úgy vélem a JR nagyon jól élőben, sokkal jobban átjön az energia a zenéjükből mint cd-ről hallgatva. A hőség ellenére elérték, hogy mozduljon a közönség is, a koncert utáni dedikáláson pedig végképp megnyertek a közvetlenségükkel. Azóta már a Dürer-kertben is felléptek és a magyar közönség is meggyőződhetett róla, hogy a JR figyelemre érdemes zenekar. Én szívesen megnézem őket legközelebb is egy koncerten vagy fesztiválon.

E.N.D.
A horvát E.N.D. (Evil Never Dies) kellemes csalódást okozott a zenéjével és a fesztivál első meglepetészenekara voltak. Nem is terveztem, hogy megnézem őket de ottragadtam a koncertjükön amely az első fellépésük volt a BA fesztiválok során. Szerencse, hogy nem szalasztottam el őket, mert a trió a metal/groove/thrash zenéjével a Meshuggah nyomdokain jár és érdemes volt őket végignézni. Nem tudom miért nem hallottam még róluk és annak sem találtam nyomát, hogy felléptek volna nálunk pedig "szomszédok". Aki szereti a Meshuggah-féle poliritmikus zenét annak érdemes utánanéznie a csapatnak és meghallgatni a zenéjüket.

Malignant Tumour
A következő zenekar a cseh Malignant Tumour ott, akkor nagyon szörnyűnek tűnt. Mintha egy speeddel felturbózott, túlpörgött Motörhead tributezenekar lett volna a színpadon akik a kelleténél több pirotechnika használatával próbálják elfedni a tényt, hogy nem tudnak zenélni. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy komoly zenekar vagy paródia és a cseh IHM-et látom. Mindenesetre a hazai pályán roppant népszerűek lehetnek mert sokan voltak kíváncsiak rájuk és nagy sikert arattak. Itthon azért belehallgattam a weboldalukra feltöltött zenékbe amit ők Crust´n´Roll-nak neveznek és kicsit finomodott a véleményem róluk, de továbbra sem tudom őket komolyan venni.

Testament
Az este főzenekara a Testament az amerikai himnuszt (The Star-Spangled Banner) használta intronak, amely végén besétáltak a színpadra a zenészek és a Rise Up szólt nyitónótának. A koncert megegyezett azzal, amit a Nova Rock fesztiválon már láttam, vagy amit a magyar közönség láthatott a ZP-ben. De úgy látszik nincs Testament koncert technikai malőr nélkül, mert már a nyitónóta alatt elment a hang. Teljesen. Csak a színpadon lévő monitorokból hallatszott a zene. A közönség egy emberként csalódottan, hitetlenkedve hördült fel és egy kissé megtörte a jól induló koncert lendületét. Szerencsére rövid idő alatt helyrehozták a hibát és innentől minden ment ahogyan kell: néhány dal alatt beállt a hangzás és a zenekar továbbra is a legjobb formáját mutatja, jókedvűen zenéltek, mint ahogyan a Nován is és itt is a Dark Roots lemezen volt a hangsúly, amelynek sikere lehet az alapja a zenészek jókedvének. Ha nem is hibátlan, de jó koncertet adott a Testament, csalódást azért nem okoztak, de ideje lenne utánanéznie a technikusoknak, hogy mi okozza a felszerelésükben a folytonosan megismétlődő hibákat.

Setlist:
Rise Up
More Than Meets the Eye
Burnt Offerings
Native Blood
True American Hate
Dark Roots of Earth
Into the Pit
The New Order
The Preacher
--------------------
D.N.R. (Do Not Resuscitate)
3 Days in Darkness
The Formation of Damnation

Hentai Corporation
A nap utolsó fellépője a prágai Hentai Corporation volt.  Nevük és a metal/crossoverként beharangozott zenéjük felkeltette az érdeklődésemet, de csalódást okoztak. A zenéjük meglehetősen eklektikus, van itt minden: billentyűk, egy kis '80-as évek, egy kis Dream Theater, thrash metal, r'n'r, és még sok egyéb amit talán fel sem ismerek de nem áll össze egységes egésszé, amit thrash-rock'n'roll-nak hívnak(?). De lehet, hogy csak én nem értem a művészetük lényegét. A koncert végét nem vártam meg mert nem volt hozzájuk türelmem és első napon bemelegítésnek máris láttam három jó koncertet, minek fárasztottam volna magam velük?

Csütörtök:

A második napon már mindkét színpadon teljes gőzzel beindult a fesztivál. Délelőtt 11-kor kezdődtek a koncertek és egészen hajnali 2-3-ig tartottak! Ez egyrészt nagyon jó mert az egymás mellett felállított két nagyszínpadon üresjárat nélkül egymást követik a koncertek és szó szerint csak néhány lépést kell tenni egyik koncertről a másikra. Ugyanakkor szembesültem azzal, hogy szükségem lenne egy segédre vagy valakire aki elmegy a dedikálásokra miközben én a koncerten vagyok vagy a kisszínpad programját nézi meg helyettem, mert egyszerre két helyen nem tudok ott lenni. A fesztivál alatt végigkísért a dilemma: koncert vagy meet&greet? Próbáltam összehozni mindkettőt több-kevesebb sikerrel.

Dr. Living Dead
A svéd Dr. LD koncertjét már itthon megjelöltem, hogy mindenképpen megnézem mert jónak ígérkezett és érdekelt, hogy a koponyamaszkokban fellépő zenekar mit produkál a színpadon, mert nem tudtam eldönteni mennyire lehet őket komolyan venni. Sajnos ebből nem lett semmi mert a koncert szó szerint kudarcba fulladt valamilyen technikai hiba miatt. Hiába próbálkozott becsülettel a zenekar nem sikerült megtalálni a hiba forrását és megszüntetni, így az a néhány nóta amit eljátszottak is jórészt élvezhetetlen volt. Annyi azért kiderült róluk, hogy a zenekar a Suicidal Tendencies legjobb tanítványa, a zenéjük is a korai ST lemezeken hallható metal/hardcore/crossoverhez hasonló. Sokakat láttam Dr.LD pólóban vagy sapkában, sajnos aznap a rajongóknak
csalódottan kellett távozniuk, nagyon sajnálom, hogy így alakult, nem a zenészeken múlt.

Downset
Los Angelesből érkezett a hardcore-rapcore zenét játszó Downset. Európában talán kevésbé ismertek, pedig igazi úttörő zenekar, elsők között keverték az L.A. hardcore zenét a hiphop, funky és rap elemekkel. Rey Oropeza énekes (szövegmondó?) az első perctől uralta a színpadot, és azon volt, hogy bevonja a közönséget. Bár a kelleténél jobban dominál a zenéjükben a rap mint ami az én ízlésemnek megfelel azért ez hamisítatlan HC buli volt!

Devildriver
Egy rossz szavam nem lehet az előttük fellépő zenekarokra, de úgy éreztem a DD hozott életet és lendületet a színpadra és a fesztiválra, az egész koncert lehengerlő intenzitású volt. A jókedvű és mosolygós (!) Dez Fafara mindent megtett, hogy mozgásba hozza a közönséget amihez a DD-féle agresszív parasztmetal kiváló zene, össze is jött a fesztivál legnagyobb circle pitje. A  DevilDriver hozta elejétől a végéig azt az intenzitást, és a nyers energiát ami pl. a Megadeth koncert előtt a PeCsában nem jött át, pedig Dez Fafara ismeri a képletet, hogy mi kell a metal rajongóknak és ezt kihasználva irányította a koncertet. Még akkor sem jött zavarba amikor a közönségnek szemmel láthatóan fogalma sem volt arról, hogy egy DD koncerten Meet The Wretched = circle pit. A hamarosan megjelenő új lemezről is játszottak egy számot (Ruthless), aki korábban hallott DD lemezeket nem fogja meglepetésként érni az új sem. Véleményem szerint jobb lenne ha Dez az energiáját a DD-be fektetné inkább mint az erősen megkérdőjelezhető létjogosultságú és eredményű Coal Chamber reunionba.

Ezután két olyan koncert következett amelyeket nem tartottam érdekesnek, illetve közben dedikálás is volt, amit nem hagyhattam ki. Az estig fennmaradó időben körülnéztem a fesztivál vásár részén, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy mekkora a cd és hagyományos lemezek választéka, valamint szembesültem azzal, hogy mennyien vásárolják is ezeket.

Ha valaki nyitott szemmel járt a fesztiválon nemcsak érdekes arcokat vagy furcsa alakokat láthatott, hanem zenészekkel is találkozhatott. Daniel Mongrain (Voivod) sörrel a kezében sétálgatott és nézelődött és szívesen beszélgetett, fényképezkedett bárkivel aki odament hozzá, vagy a tömegben egyszer csak szembejött Dez Fafara és a színpad felé igyekezett ahol éppen a Gojira koncert kezdődött és ez csak két példa. Ezek az apróságok lehet, hogy másnak nem fontosak vagy éppen átsiklik fölöttük, de nagyon sokat hozzátesznek egy fesztivál hangulatához.

A Gojira és Anthrax koncertekről nemrégiben olvashattatok beszámolót ezért erről a két koncertről inkább azt írnám, hogy miben voltak mások mint nálunk. Pontosabban az Anthrax volt más, a Gojira lényegében ugyanaz volt mint a Rock Beach fesztiválon, csak itt jóval többen voltak rájuk kíváncsiak. Nagy sikert arattak ami meg is látszott a zenészek hangulatán a koncert után a dedikálásra még mindig feldobódva érkeztek. Jóval ismertebb a zenekar Csehországban mint nálunk, igaz nem is ez volt az első fellépésük mint Magyarországon. Aki nem látta őket még mindig nem késő jegyet venni Aug. 31.-re!

Az Anthrax koncerten megtapasztaltam, hogy mennyire kivételes helyzetben van-volt a magyar közönség. A zenekar természetesen hibátlan koncertet adott, de egészen más volt a hangulat (és itt elsősorban a zenekarról beszélek), pedig a közönség ugyanolyan jól fogadta a bulit, mint nálunk. Itt az volt az érzésem, hogy a BA-os fellépés csak a turné aktuális koncertje, Budapesten viszont valami személyeset kaptunk, többet mint az aznapra esedékes koncertet, mintha régen nem látott barátoknak zenéltek volna.

Aki ott volt biztosan emlékszik Belladonna jókedvére, Frank Bello one man show-jára és arra, hogy az egész koncert alatt sugárzott a jókedv a színpadról. Azon az estén nekünk úgy zenéltek ahogyan másoknak nem, ezért nekik elhiszem ha azt mondják, hogy szívesen jönnek hozzánk fellépni és szeretik a magyar közönséget.

Fear Factory
A zenekar nem töltötte tétlenül a napot az esti koncertig. Dino Cazares délután már többször feltűnt a színpadok mellett és a kollégák koncertjeit nézte, Burton C. Bell pedig  meet&greet-en volt a Marshall sátorban, majd az egész zenekar vett részt hasonlón ahol láttam, hogy Burton a kezében egy pohár teával készül az esti koncertre. Ennek fényében érthetetlen mi történt a hangjával, mert úgy látszik nem szétitta vagy szétdohányozta. Már a nyitónóta alatt-nincs rá jobb szó-borzalmas volt és ahogyan haladt előre a show, Burton énekhangja kezdte a fáradtság jeleit mutatni még gyengébb lett különösen a dallamos témáknál. Az néha még A38 Hajón hallottnál is rosszabb, de ezt leszámítva fergeteges volt a buli! Az Anthrax után nem lett kisebb a tömeg, ugyanannyian várták
Fear Factory megjelenését és hatalmas üdvrivalgás fogadta őket. Ami hiányzott Burton énekéből azt Matt és Dino pótolta, elképesztő energiával zúzták végig a bulit. Az új dobos Mike Heller és az új basszusgitáros Matt DeVries
elsajátította  a pontosságot és a technikát amit elődeiktől hallhattunk, így minden úgy hangzott, mint a klasszikus Fear Factory. Nem meglepő, hogy a tömeg válasza olyan számokra volt a legnagyobb, mint az Edgecrusher vagy a Replica. Egyetlen rajongónak sem kellett csalódottan távoznia én is elégedetten sétáltam át a szomszédos színpad elé.

setlist:
The Industrialist
Shock
Edgecrusher
Powershifter
What Will Become?
Archetype
Demanufacture
Self Bias Resistor
Replica
Martyr

Voivod
A legendás zenekar koncertjére már jóval kevesebben maradtak a nézőtéren, de aki rászánta az időt a Voivod bulijára az egy élménnyel lett gazdagabb ugyanis a fesztivál egyik legjobb koncertjét játszották a kanadai thrasherek! Blacky és Daniel végigbohóckodták az egész koncertet, kergetőztek a színpadon de az egész csapaton látszott, hogy nagyon élvezik a fellépést. Snake nem csak énekelt hanem már-már átszellemülten előadta a számokat és hozzá azok a grimaszok... Ráadásul aznap ünnepelte a szülinapját és a koncert egyik csúcspontja volt a Happy Bday éneklés, a másik pedig a francia nyelven előadott Corps Etranger volt. Hiába nagyszínpad, hiába fesztivál egy klubkoncert hangulatát és közvetlenségét maradéktalanul hozta a Voivod! Na ezt csinálja utánuk valaki.

setlist:
Kluskap O'Kom
Tribal Convictions
Mechanical Mind
Overreaction
Corps Etrangers
Chaosmongers
Ripping Headaches
Nothingface
Voivod

Entombed
Az Entombed koncerten szembesültem újra milyen keveset is tudok a death metal zenekarokról. Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy a zenekar és az első lemeze is kultstátusnak örvend, de soha nem hallgattam a zenéjüket és ezen kívül nem sokat tudok róluk, a death metal néhány alapművet kivéve teljesen kimaradt az életemből. Pedig amit élőben az Entombed nyújtott az túlzás nélkül fergeteges volt zeneileg és showként egyaránt! Lars Göran Petrov énekes hiperaktív, mintha egyszerre lett volna jelen mindenütt a színpadon és kommunikált a közönséggel annak legnagyobb örömére, LG egyszerre lefegyverző és szórakoztató frontember. Az egész koncert szórakoztató volt és tökéletesen áll a zenéjükre a death 'n' roll elnevezés. A death metal zenekarok közül, amelyeket láttam az Entombed tetszett a legjobban, zeneileg is és színpadi teljesítmény alapján is őket találtam a legjobbnak.

setlist:
Living Dead
Like This With the Devil
Out of Hand
Revel In Flesh
To Ride, Shoot Straight and Speak the Truth
I for an Eye
Stranger Aeons
Damn Deal Done
Eyemaster
Supposed to Rot
Left Hand Path
Chief Rebel Angel
Demon

Az Entombed elérte, hogy a közönség (nem is kis számú!) kitartson a koncertjük végéig és ezután még fellépett a Whitechapel és a Marduk, de nekem elfogytak az erőtartalékaim és úgy döntöttem másnap, vagy inkább igazából már aznap folytatom a fesztiválozást ......

A zenekari fotók nem a helyszínen készültek.