December 4-én az A38 Hajón lép fel a Satyricon, ráadásul hamarosan megjelenik a banda új lemeze, amit mind a szakma, mind a rajongók nagy érdeklődéssel várnak. Ennek kapcsán fogtuk mikrofonvégre Frost-tot, a zenekar dobosát, és beszélgettünk vele a zenei kísérletezések okairól, a műfaj jövőjéről és természetesen az új albumról is.

Also available in English, please scroll down for the English version of the interview.

RS: Már csak néhány hét van hátra az új album megjelenéséig, azután hamarosan turnéra fogtok menni. Befejeződtek már az előkészületek? Facebook-on azt láttam, hogy új session gitárost és szintist kerestek.

Frost: Igen, szükségünk van most erre, mivel az aktuális gitárosunknak van néhány személyes dolga amit el kell intéznie, és most a Satyricon teljes figyelmet kíván, még azoktól is akik csak az élő banda része. Szintis ügyileg pedig nem igazán volt olyan ember aki hosszú időn át rendszeresen velünk lett volna, legalábbis mondhatjuk hogy nem volt az élő csapat tagja, vagy nem tudott eljönni velünk hosszabb turnékra. Szóval be szeretnénk hozni két új embert az koncertező csapatba, ami reméljük sikerül, és összejön addigra mire kellenek. Addig is fel tudunk lépni az aktuális gitárosunkkal és szintisünkkel.

RS: A mostani a legnagyobb szünet két Satyricon album között, rajongóként rengetegnek tűnt az eltelt idő. Miért tartott eddig elkészíteni?

Frost: Azt hiszem majdnem két évet dolgozunk keményen az új albumon, de előtte volt egy év szünetünk, az előtt meg sokáig turnéztunk az Age of Nero-val. És tudod azt a helyzet, hogy mire ez a turné véget ért, már nagyon sok ideje voltunk együtt azzal az albummal. Maga az album felvétele is nagyon megerőltető volt, szóval évekig együtt éltünk és lélegeztünk a lemezzel. Ilyenkor nehéz lekattanni a lemezről és olyan új anyagot írni, hogy az másképp hangozzon. Sokkal jobb volt szüntet tartani, kicsit távolabbra kerülni, kitisztítani a fejünket és biztos is vagyok benne, hogy jó ötlet volt ezt megtenni.
Amikor újra összejöttünk a próbateremben, hogy új dalokat írjunk, nos, akkor igazán klassz volt újra összejönni és zenélni. És az anyag amit kreáltunk sokkal másabb, mint bármi az Age of Nero-n vagy bármi amit a régi anyagokon eddig csináltunk. Jó volt visszamenni gondozni, jammelni, próbálni. És persze történt egy kis változás mind bennem, mind Satyr-ban, így amikor újra összejöttünk ez a változás megmutatkozott, mind a stílusban, meg a megvalósításban. Jó volt megtapasztalni hogy változtunk egy kicsit, külön-külön is és így kollektíve is, ami még tovább vitte a kreativitást. Szóval szerintem a pihenő jól eltöltött idő volt.

RS: Szóba került a változás. Pár éve volt egy teória a fejemben, hogy a következő Satyricon album megint valami más lesz, mint az eddigiek. Onnan jött a sejtés, hogy az utóbbi időben szinte párokban jöttek az albumaitok. A Rebel Extravaganza és a Volcano hasonló, ahogy az utóbbi két album is hasonlít egymásra, és valószínűnek tűnt, hogy most ismét változtatni fogtok. Mit tudsz elmondani az új zenei irányról?

Frost: Több ok miatt is különböző. Például, amikor az előző albumokat készítettük, akkor elég sokat koncentráltunk a dalok szerkezetére, hogy azok tiszták és határozottak legyenek, verzék, átkötések, refrének. Magunkévá akartuk tenni a dalírásnak ezt a részét is és ezt jól használni. Szerintem nagyon jó dolog volt ezt behozni a Satyricon-ba, mert az ez előtti munkáink olyan dalok voltak amik A-ból mentek B-be, onnan meg C-be, szóval egy irányba haladtak csak, mindenféle szerkezet nélkül. Igazából a legjobb dalok a black metal történelmében is olyan dalok voltak, amik egyértelmű mintákra épültek, verzékre, kórusokra. Így kissé átlátszóbb a dal, viszont időtlenebb is. Ez a szerkesztési forma elég sokat követel meg a zenészektől a dalírás terén, de ezt akkor mindenképpen meg akartuk csinálni. Már a Volcano-n is elkezdtük, de a Now, Diabolical volt az, ahol az egész albumot ennek a klasszikus dalírási kritériumnak a szellemében írtuk és szerintem elég jó munkát végeztünk. Az Age of Nero-n pedig ezt még erőteljesebbé, de egyben sötétebbé is  tettük.
És tudod nagyon jó, hogy ezt behoztuk a bandába, de most úgy éreztük, már elértük amit akartunk és most inkább az atmoszférára és a hangulatra fókuszáltunk a dalokban, az energiákra és a zene áramlására és kevésbé a szerkezetekre. Például, ha úgy éreztük, hogy a dalnak szüksége van még egy kis térre az atmoszférájának a kibontakozásához, akkor megadtuk neki, feláldozván egy kicsit a szerkezetből. A másik dolog, hogy arra koncentráltunk, hogy dinamikussá tegyük az új album dalait, ami egy igazán új dolog a Satyricon-nál. Az eddigi albumainknak nem igazán van dinamikája, legyen az régi vagy új album, szóval ez egy teljesen újszerű elem nálunk. Amikor elkezdtünk így dolgozni, akkor azt éreztük, hogy egy nagyon erőteljes eszközünk van a dalkészítéshez, mert a hangulatok széles skáláját lehet így behozni a zenébe, ráadásul így még inkább lehetőség van drasztikus váltásokat és kontrasztokat kifejezni. Így a zene még erőteljesebb lett, mert például az intenzitás sokkal erősebb ha valami lágyabb, csendesebb, nyugodtabb részből indul ki. Ez az eszköz meg adta nekünk azt a lehetőséget, hogy jobban irányítsuk az energiát és annak áramlását a zenében. Szóval például ez is egy dolog ami különbözővé teszi ezt az albumot a korábbiaktól, hozzávéve, hogy most igazán az atmoszférára alapoztuk a dolgokat.

RS: Gondolom az említett változások eredményezték, hogy például hogy a Rebel Extraganzán és a Volcano-n a dobok iszonyat gyorsak volt, míg az utóbbi két albumon inkább egyszerűek, középtempósak, groove-osak voltak. Maguk a változtatások pl. a dobok terén honnan jönnek? Már a dalírás előtt eldőlnek, vagy közben? Avagy mi alapján változtatod meg a dobokat az új stílusnak megfelelően?

Frost: Satyr-nak, mint dalszerzőnek is nyilván vannak ötletei a dobmunka terén. Tulajdonképpen a dobok egy alapot szolgáltatnak a gitárnak, hogy előjöjjenek atmoszférikus vagy az energikus részei a daloknak. Néha előtérbe helyeződhetnek a dobok, de a legtöbb esetben, a dobok úgy működnek a legjobban, ha biztos, szilárd, ritmikus alapot adnak. Amikor az új albumot készítettük úgy éreztük jól működik az, hogy előbb inkább a különlegesebb megoldásokkal próbálkozunk, és akkor fordulunk a hagyományos felé, ha a különleges nem működik. Ráadásul próbáltunk zeneibbek, nagyzenekarosabbak lenni.
Amit én magam el akartam érni, hogy a dobok kicsit élőbbek és kicsit elevenebbek, dinamikusabbak, izgalmasabbak legyenek, inkább az ütősökre koncentrálva. Ezek voltak az elvek a fejemben, és én meg Satyr nagyon sok időt töltöttünk a témák jam-melésével, hogy a dobok tényleg kicsit többek legyenek mint egy biztos alap és hogy hozzájáruljanak a hangulati váltásokhoz és témák izgalmasabbak legyenek. Próbáltam a dobokat erősíteni, de nem a hagyományos értelemben, hogy többet játszom, vagy minden intenzívebb vagy gyorsabb vagy ilyesmi, hanem inkább, hogy az egész dobszerkót kihasználjam a zene izgalmasabbá tételéhez.

RS: A black metal stílus egyik vezéralakja vagytok. Satyr azt mondta egy interjúban az új album kapcsán, hogy “Ez a lemez talán segíteni fog a black metal mozgalomnak, hogy új utat találjanak a jövőre nézve!”. Te magad mit gondolsz a műfaj jövőjéről?

Frost: Az új album mindenképpen kiválthat egy új irányvonalat, ami dinamikusabb, zeneibb, élőbb és organikusabb, ahol az emberi energiáknak és a megvalósításnak kiemelkedő szerep jut. A black metal annyira tele van a sok szabállyal és irányelvvel, túl sok az elvárás túl sok ember részéről arról, hogy mi lehet és mi nem lehet a black metal. Míg a valóság az, a stílus mint egy nagyon extrém, nagyon szélsőséges, az innováción és a kreativitáson alapuló műfajnak lett teremtve. Én nem félek kihívások elé állítani ezeket az elveket. Igen szomorú, hogy a műfaj belesett ebbe a szabályokkal tele levő kibaszott gödörbe, ahol minden szarul hangzik, viszont szabályozott és így steril is. Igazából egy játszótérnek kéne lennie, ahol különleges dolgokat merünk tenni a zenével és olyan zenét írni nem úgy hangzik mint a Celtic Frost vagy a Darkthrone és ahol valami pusztán formalitás kedvéért gyors. Az egész az érzések létrehozásáról szól. Ebben próbálunk példa lenni. Inspirálni más embereket, hogy tegyenek hasonlóan és merjenek a szokásoktól eltérő irányt venni.

RS: Ha már a hatásokról beszélünk, melyik black metal album volt a legnagyobb hatással rád?

Frost: A legnagyobb hatásom, és ez szerintem Satyr-ra is igaz, az maga a Satyricon és az a tény, hogy van ez a bandánk ahol ki tudjuk fejezni magunkat zeneileg, ez egy fantasztikus ösztönző erő és motiváló. Maga az, hogy teremthetünk valami mi magunk, már az maga megihlet. De a kedvenc albumom? Azt hiszem az Under the Funeral Moon-t mondanám. Mindig is kedvencem volt és 20 évvel a megjelenése után is az. Imádom, soha senki nem tudott teremteni olyan, ami jobban a veleje lenne a stílusnak. Sötét, félelmetes, hideg és spirituális. Nagyon nagyon jó album.

RS: Mesélnél kicsit a hobbijaidról? Mit szoktál csinálni a szabadidődben?

Frost: Azt kell hogy mondjam, hogy nem igazán van szabadidőm, turnék, Satyricon próbák. Szeretek egyébként próbálni, gyakorolni és szerintem ezt muszáj is tennem. Szeretek újakat tanulni, hogy még jobb legyek, hiszen ez életem munkája. De amúgy a szabadidőmben, nos, kóborolok a házamat körülvevő erdőben, főleg télen. Igazán boldog és szerencsés vagyok, hogy olyan helyen lakhatok, ahol a természet egy ajtóra van a nappalimtól. Mire hazaérek egy sétáról másik millió ötletem van, aztán megyek a próbaterembe és kipróbálom őket. Ezt például nagyon szeretem csinálni. Szeretem persze a jó kajákat, borokat, söröket. Olyanokat kell csinálnom ami valahogy stimulál. De tudod, nem mindent lehet belerakni a zenébe, így keresek olyan dolgokat is, amiben ezeket ki tudom adni. [gondolom az olyan művészi előadásaira gondol, amit az Until The Light Takes Us című dokumentum filmben láthatunk - szerk.] Az ilyeneket keresem folyamatosan, mivel a zene amúgy felemészti az életem többi részét.

"Break down all conventional forms... Rebel against all circles and dead ends... Fight your way..." - Satyricon, The Scorn Torrent

English version:

RS: We have only a few weeks left till the release of the new album, then soon you will go on touring. Are you ready with the all the  preparations? I saw it on Facebook that you are looking for a new session guitar player and also for a keyboard player.

Frost: Yes, we actually need that, because it seems like our guitar player has some personal things to deal with and now Satyricon really demands full attention, even from all the live members. And we haven’t really had any keyboard player on a regular basis for a long time, or we had someone, he hasn’t really been a member of the band and didn’t have the ability to go on long tours. So we have to bring two new people into the live band and hopefully we will succeed and succeed well by the time when we need them. Until then we still have the present guitarist and keyboard player.

RS: It’s the biggest gap between two Satyricon album, from the fan perspective it took so much time get the album. Why did it took so long to create it?

Frost: I think we had two years almost with pretty hard and intense work, but before that, we had like a one year break and before that there was a long touring with Age of Nero. And the situation you know, when the Age of Nero tour was finished, we had done so much with that album. And also that album look a long, recording it was a very demanding process, you know we were living and breathing with that album for several years. It’s difficult to just get off that album and start writing a new material that really feels different. It was much better to take a break, get some distance and clear our minds and I’m very sure that it was a good idea to have this.
When we got back together in the rehearsal place to start writing songs for the album which is now about to be released, then it was really fun to get back together and play again. And the material that we started to create is so different from anything on the Age of Nero or anything we had made earlier. It was a good thing to go back to work and jam and rehearse. And there was a little process of change that happened both for me and Satyr, that when we got together it was a little different in style and execution than the last time we were working together. It was good to experience that the musical language changed a little both in the individual and the collective level, which took the creativity further. So I think it was time well spent.


RS: As you mentioned this change in the style. A few years back I had a theory in mind that the new Satyricon album will be something way different again, because your last few albums usually came in pairs. Rebel Extravaganza and Volcano was similar. Now Diabolical and The Age of Nero was similar and it seemed probable that we will see a change in style again. What can you tell us about the new direction of your music?

Frost: It’s different in many ways. For instance, when we made the previous albums, we were focusing a lot on the structure and to make songs with a pretty clear and firm structure, verses, bridges, choruses. We really wanted to master additional songwriting and do it well. And I think it was a very good thing for Satyricon to do that, because some of the earlier works were like songs running from point A to point B, then point C, going in one direction with no clear structure at all. While most of the good songs in the black metal history are actually songs what have very evident pattern, verses and choruses. And they are a little transparent, but also it makes them timeless. And it’s very demanding actually to write like this, but that’s what we wanted to do. We already started it on Volcano, but on Now Diabolical, we made almost a whole album according to this classical songwriting criteria and we did it pretty well I think. And on Age of Nero we took that and made an even more powerful, but darker album that way.
And you know it’s very good that we brought that to Satyricon, but actually we felt that we did what we wanted to achieve so this time we should rather try to focus on the atmospheres and feelings of the songs, the energies and the flows and not to care about much about the structure. Like if you feel that the atmosphere of a song need more space, then give that to it. We also focused on bringing dynamics into the new album, that is a very new element for Satyricon. There isn’t really any dynamics in any of the previous albums, being it older or new albums, so that’s a very new thing. When we started doing that, we also felt that we got a very powerful tool when creating music, because you have a big range of temperatures that you can bring into the music, and also that made it possible to express dramatic shifts and contrasts. That actually made the music more powerful, like intensity becomes even more intense because it comes from something that a bit more low-key and silent and calm, so that element gave us the ability to control the energy and the flow of energies in the music. So that is perhaps one thing that separates the album from the earlier albums, apart from being very atmospheric based.

RS: I guess these kind of changes in the musical direction which result in like, on Rebel Extravaganza and Volcano, the drum work was very fast, but on the last two albums, it was more simple and mid-tempo, but groovy. When you make these changes, where do these come from? Do you have these changes in mind even before the songwriting? How do you adjust the drumming according to a new style?

Frost: Satyr, as a composer also has ideas about the drumming. Drums are basically a foundation for the guitars to provide the atmospheric or energetic parts for the songs. Sometimes drums could come into the foreground, but in most cases, drums work best when are solid and steady and rhythmic foundation for the songs. When making the new Satyricon album, it felt right that we went for a perhaps more controversial solutions first, and then into the more conventional way, when the controversial solutions don’t work. We were also trying to be more musical and orchestral. What I was trying to achieve was to make the drums a little more living a little more vital, dynamic and to be a bit more percussion-like and more exciting. These were the principles that I had in mind, and Satyr and I spent a lot of time trying to jam themes, in order to make the drums a little bit more than a solid foundation and contribute to the mood shift of the music or make the themes more exciting and vital. I was trying to enhance the role of the drums, but not by very standard means, like making more things happen or make everything more intense or speed things up or whatever, but basically using the whole drum kit to make the whole music more exciting.

RS: You are one of the leaders of the black metal genre. Satyr said about the new album that  “It’s a record that's gonna help the black metal movement perhaps find a new way for the future”. What do you think about the future of the genre?

Frost: The new album could definitely light up a new direction, that’s a bit more dynamic, a bit more musical, a bit more vital and one that is more organic and the human energies and execution have a bigger and more prominent place. Black metal is so full of conventions and standards, there are too many expectations from many people what black metal can or cannot be, while in reality, it was created as a genre that is very extreme, very marginal and very strongly based on innovation and creativity. I’m not afraid to challenge these conventions. It’s sad to see that the genre has fallen into this fucking hellhole of these conventions, where everything sound lame, standardised and plastic in a way. It should be a playground for us to dare to do something very special with our music and something that does not sound like Celtic Frost or Darkthrone and something that isn’t fast for the sake of being fast. It’s about generating feelings. We try to be an example of that. And we want inspire other people to do the same and dare to be unconventional with their approach.

RS: If we are already talking about influences, what black metal albums were the most influential to you?

Frost: My biggest inspiration, and I think that’s also the case for Satyr is actually Satyricon and the fact that we have this band and that we can express ourselves musically, that’s a fantastic inspiration and a motivation factor. So being able to create something yourself IS an inspiration. But my favourite album? I guess I’d say Under the Funeral Moon. That has been my favourite album in the genre and 20 years after it’s release, it’s still is. I love that album, it’s as close as anybody been able to make an essence of the genre. It’s really sounds dark and haunted and cold and spiritual. It’s really-really great album.

RS: Can you tell us about your hobbies, what do you like to do in your spare time?

Frost: I have to say that there isn’t that much spare time, tours, rehearsal with Satyricon and I like to rehearse a lot and I think it’s necessary for what I do. I love to learn more to get better as it’s my life’s work. But in my spare time I just wander out of the house where I live and walk in the forest, I do that a lot in winter. I’m so happy and lucky that I live in place where nature is waiting for me to just outside of the living room. By the time I come back home I have millions of ideas and then I just go to the rehearsal place and try them out. That’s something I like to do. I also like good foods and wines and beers. It has to be something that stimulates me. But you know, not anything can be an outlet for music so I have to find something else to devour stuff. That is something that I constantly keep doing, because music takes so much place in my life.