Ebben a mocsok őszi időben még megpróbáljuk a fesztiválhangulatot felidézni. A FEZEN harmadik napján lépett fel a FEZEN Csarnokban a Blind Myself és ennek apropóján Édes Gergővel, a banda gitárosával beszélgettem a koncert előtt. A beszélgetés kivonatának elkészülését egyrészt a lustaságom hátráltatta, másrészt az, hogy a beszart telefonom elszállt memóriakártyájából ezt az interjút még épp sikerült megmentenem. A Junkies interjú nem járt ennyire jól - ezért elnézést a zenekartól. 

É.G.: Szia, király a pólód! [Egy Gojira póló volt rajtam az interjú alatt - szerk.]
RS: Köszi, és ha már Gojira, akkor hadd kezdjem azzal, hogy a múlt héten a Rock Beach-en láttalak benneteket, ott nyomtatatok egy viszonylag rövidre szabott koncertet. Ez mennyire volt köszönhető az utánatok fellépő Gojira-nak?
É.G.: Jaja. Nem nagyon szeretnék belemenni a részletekbe...(nevet)

RS: De sikerült odaérni Gojira-ra?
É.G.: Különböző okok miatt aztán az elejére nem sikerült odaérni, csak a végére. Most láttam őket először és nagyon tetszett, amúgy mindannyian nagyon vártuk a bulit. Kicsit sajnáljuk, hogy nem sikerült végignézni, de nagyon tetszett.

RS: Jól nyomták, nem?
É.G.Igen! Figyelj, ez egy izgalmas zene, egyedi gitárhangzás, egyedi dobhangzás, nagyon ízléses az egész. Kezükben van a technika, de talán nem is a virtuozitás, hanem az izgalmas témák és a jó dalok miatt nagyon jók.

RS: Az új EP-hez gratulálok, nagyon jó lett!
É.G.: Köszi!

RS: Olvastam, hogy a Diszkószám az éhezésről című dal ötletét a való életből merítettétek. Nyilván van némi költői túlzás a szövegben, de...
É.G.: Igazából nincsen szó költői túlzásról, sajnos egy real sztori, hál' istennek nem velem történt meg, hanem Tóth Gergővel. Neki volt egy nehezebb időszaka tavaly, amikor anyagi gondjai voltak, - nem részletezem, hogy miért - nehéz helyzetbe került. És mivel hogy enni kell, megpróbált minden pénzzé tenni, így elkezdte felrakosgatni a Vaterára a könyveket. Alapvetően ez egy nagyon szomorú történet, hogy azokat a könyveket, amiket gyerekkorában, fiatalkorában olvasott, amin nevelkedett, azokat el kellett adni, hogy azután az élelmiszerre lehessen becserélni.

RS: Ez elég húzós sztori!
É.G.: Igen, az és igazából ez volt az inspiráció.

RS: Ez még a Négyszögöl előtt volt, az első EP előtt?
É.G.: Igen, nagyjából az az időszak.

RS: Igazából azért kérdeztem, mert a videó második felében már öltönyben és nyakkendőben és rendes, nem széjjelvágott hangszereket játszotok. Ez egyfajta szimbolizmus arra, hogy sikerült Gergőnek felállni a padlóról?
É.G.: Igen, azóta abszolút rendeződött a helyzete. Igazából egy kicsit féltünk a témaválasztástól, mert ez egy elég őszinte szöveg, de mégis valahogy megérintette az embereket, tudtak vele azonosulni.

RS: A klipforgatás kulisszatitkairól egy pár szóban mesélnél nekünk?
É.G.: Nagyon izgalmas volt a forgatás (nevet). Negyven fokban a tűző napon álltunk egész nap, nem nagyon lehetett hova menekülni, tehát ebből a szempontból kőkemény volt a forgatás. Azt sem mondanám, hogy feltétlen kellemes érzés, hogy állsz egy gitárral a kezedben egy sorfal előtt, akik különböző zöldségeket és ételeket tartanak a kezükben, és ahogy megszólal a zene, hozzádbasszák izomból - konkrétan félelmetes volt.

RS: És ők családtagok, ismerősök voltak?
É.G.: Igazából úgy volt, hogy ott volt a zenekar és a klipet készítő stáb, összesen 10-12 ember, tehát akit éppen dobálni kellett, azt az összes többi dobálta. A zenekar tagjai dobálták egymást, így a felgyülemlett feszültséget, stresszt tökéletesen levezettük.

RS: Szóval akkor nem volt puhánykodás, vagy hogy visszafogjátok magatokat.
É.G.: Nem-nem. Nem tudom, hogy láttad-e a klipben a kilós lisztet, ami István barátom arcán csattant. Az nagyon "ríl" lett, azt akartuk is, hogy benne legyen, mert azt úgy megkönnyezte.

RS: A Fásy-mulatós ötlet honnan jött? Lapozgattátok a műsorújságot, hogy "bazzeg ez lesz a legbénább, ez jó lesz"?
É.G.: Már nagyon régóta megfogalmazódott bennünk ez a gondolat. Valentin, a dobosunk által van kontaktunk a Fásyhoz, és egyszer már találkoztunk is az Ádámmal, bent a stúdióban, ahol demoztunk. Egyszer csak megjelent, bejött és meghallgatta, hogy mit csinálunk. Elbeszélgettünk és tök jófej volt, és elmondta, hogy régebben dobolt...

RS: Igen, ezt említette a műsorban a felkonf közben...
É.G.:  ... nem nagyon akartuk elhinni, de tényleg így volt. Itt fogalmazódott meg bennünk, hogy mekkora poén lenne, hogy mi, egy extrém metal zenekar fellépnénk a Fásy Mulatóban, illetve most már Zeneexpresszben. Szóval ez már egy három éves ötlet. Eleinte még csak komolytalanul, poén szinten beszélgettünk erről. Aztán egyszer csak felhívtuk Ádámot. Ő azonnal igent mondott. Ráadásul először mi csak azt szerettük volna, hogy abban a stílusban és abban díszletben készüljön el a klip de Ádám annyira készséges és jófej volt, hogy mondta, hogy "nem, ez akkor le is menne a Nóta TV-n, és adásba is kerül". Tehát igazából rálicitált az mi ötletünkre. Mondanom se kell, hogy mi meg borzalmasan örültünk ennek.

RS: Így a nyugdíjasok megkapták arcba a Blind Myself-et!
É.G.: Aztán, hogy pont a Veszélyes Hulladék lett az a nóta, ami adásba került, az a szerencse műve, mert sokáig húzódott a dolog, mert mi még a második EP-hez szerettük volna kihozni, csak akkor éppen nem volt nekik forgatásuk, csak most. De szerintem nagyon jól sült el így is.

RS: Igen, meg a kosztümok, amikben ott álltok...
É.G.: A kosztüm az meg egy külön sztori amúgy, mert azt meg úgy kölcsönöztük a Magyar Televízió jelmezraktárából, amit meg szintén csak ajánlani tudom mindenkinek.

RS: Mesélj!
É.G.: Bemész egy Auchan méretű épületbe, ami tele van jelmezekkel. Az összes magyar film jelmezei ott sorakoznak. Náci katonától kezdve be tudsz öltözni Süsü a sárkányig mindennek, aminek akarsz. Oda mi beszabadultunk, és gondoltuk, hogy "Úristen, a klipkészítés fellegvárában vagyunk!".

RS: A Négyszögöl negyedik részét mikorra tervezitek kihozni? Még idén?
É.G.: Igen, mindenképpen szeretnénk kihozni még az ősszel.

RS: Tehát a dalok megvannak.
É.G.: Igen a dalok megvannak, a klipek még nincsenek, azokon még csiszolgatnunk kell.

RS: A negyedik részben is lesz egy versfeldolgozás, mint a többi EP-n volt?
É.G.: Igen, úgy néz ki, hogy lesz, de ez még képlékeny, inkább nem is mondanék róla semmit. Szemptember - október környékén szeretnénk, ha megjelenne.

RS: Egy furcsább kérdés így végére. Amikor szoktunk beszélgetni rólatok, mindig az jön ki véleménynek, hogy rohadtul nem itt lenne a helyetek. Ezzel a tudással és a zenével nyugatabbra sokkal nagyobb karriert futhattatok volna be.
É.G.: Köszönjük szépen, hogy ez a véleményetek, hát ez majd alakul - reméljük.

RS: A terjesztési koncepció, amit most a Négyszögöl albumnál elkezdtetek, az nagyon szimpatikus. Ingyen letölthető a zene, koncerteztek az új felvételekkel. Bejött ez a fajta számításotok? Megérte?
É.G.: Mindenképpen! Úgy érzem, hogy ez egy nagyon jó ötlet volt a részünkről, és úgy látjuk, hogy működik. Elég jók a Youtube-os nézettségeink. Úgy érezzük, hogy eljutottak a dalok a közönséghez és ez volt a legfontosabb. Nagyon sokat játszunk az új lemezről, a legutóbbi koncerten például mind a kilenc új dalt eljátszottuk. Egyre többen énekelik velünk a szövegeket, szóval ez bevált. Anyagilag nyilván nem egy kifizetődő dolog, igazából mi minden pénzünket ebbe forgattuk vissza, a zenekarból évek óta egy büdös vasat nem látunk, ezt így ki merem jelenteni. De nem baj, mert alapvetően mi nem is ezért csináljuk, hanem inkább a művészeti értékét szeretnénk kidomborítani. Nem ebből élünk. Magyarországon a metalból nem lehet megélni, szerintem ezt mindenki tudja. Inkább mi arra koncentrálunk, hogy ami kijön a kezünk közül, az a lehető legjobb minőségű legyen: a klipek, a zene, a hangzás.

RS: Eddig ez szerintem sikerült.
É.G.: Minden eddiginél többet dolgoztunk ezeken a dalokon, minden tudásunkat beletettük, és örülünk jól fogadta a közönség.

A fotókat Boros Anett és Temesi Ádám készítette.