Emlékszem kiskoromban milyen ámulattal néztem a Roots klipjét az MTV-n, és totál oda voltam, hogy mennyire állat már a vörös hajú bácsi, meg a másik hosszú hajú, aki szó szerint tépi a gitár húrjait. Két hete már úgy volt, hogy lesz interjú Andreas Kisser bácsival, az egyik nagy ideállal aztán kútba fulladt az egész. Most viszont sikerült összehozni egy beszélgetést, és el kell mondanom ritka jó arc a Sepultura gitárosa. Nyitott, és szívesen válaszolt a kérdéseimre.

Hello Andreas, hogy vagy?
Andreas: Remekül, süt a nap, minden a legnagyobb rendben.

Mint sok Sepultura rajongó én is néztem a Rio-i fellépéseteket élőben. Nagyon jó buli volt. Milyen érzés egy ekkora bulin/ fesztiválon játszani olyan bandákkal, mint a Metallica, Ghost, AIC?
Andreas: Ohh, ez kedves tőled. Hatalmas buli a Rock In Rio fesztivál. Ez a leghatalmasabb fesztivál a földön. Rengeteg zenei stílus találkozik, itthon van Brazíliában. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen különleges bulit valahogy meg is kellene örökíteni, így rögzítettük, amit szerintem jövőre egy DVD formájában kiadunk majd. Hatalmas élmény, hogy más brazil zenekaroktól mekkora elismerést kapunk, hogy mennyire példaértékű nekik a Sepultura.

Mostanában gyakran játszotok dobosokkal kiegészülve, honnan jött ez az ötlet, hogy csatlakozzon hozzátok ennyi ütős?
Andreas: Nos, igazából ez a stílus közel áll a Sepulturahoz, mármint teltebbé teszi a hangzást. Tudod a Roots albumnál is használtunk sok kiegészítő dobot, és így tényleg jobban tele lesz élettel egy-egy dal. Már a kilencvennyolcas Against albumnál, amin bemutatkozott Derrick is, közreműködött velünk rengeteg zenész, köztük a Kodo, akik egy japán tradicionális ütősegyüttes. A mostani srácok kétezernyolcban csatlakoztak hozzánk, és írtunk is közösen dalokat még a Kairos albumra. Azóta meg igyekszünk a fellépéseken együtt dolgozni, mert tényleg megdobja a buli hangulatát.

Nem sokára megjelenik az új albumotok. Könnyen összeállt az anyag, vagy volt valami, ami nehezítette az album elkészülését?
Andreas: Simán ment minden, igazán gördülékenyen haladt a munka. Újra Ross Robinson-nal dolgoztunk, aki egy nagyszerű ember, az ő stúdiójában dolgoztunk Venice Beach-en, ami egy gyönyörű hely, és tényleg minden nagyszerűen alakult.

Hogyan születtek dalok?
Andreas: Általában én és Eloy Casagrande dobos összeülünk, és az ötleteimet megpróbáljuk egy dallá formázni. Derrick írja a szöveget, Paulo nem ír zenét, viszont folyamatosan gyakorol, fejlesztgeti a hangzást, a basszusgitárt, hogy jobb legyen. Bent ülünk egy szobában négyen, és figyelünk egymásra, ötlettelünk, változtatgatunk a témákon, hogy mire a stúdióba megyünk a legjobb dalok szülessenek meg. Igazából ez egy csapatmunka, ahol minden a dobokkal, és a gitárokkal kezdődik, ez az eredete a zenénknek.

Miben fog eltérni az új album a Kairos-tól?
Andreas: Úgy gondolom, hogy mindenben. Más eszközök is vannak, új a hangzás, új a producer, és persze új a dobosunk is. Ez az első alkalom, hogy együtt dolgozunk, de Eloy egy hatalmas zenész, Tényleg egy nagyszerű fickó, azt hiszem ez lesz a fő faktor, amiben más lesz az új album, mint a Kairos.

Miért pont a The Age of the Atheist című dalt tettétek először nyilvánossá?
Andreas: Ez a dal tudja igazán prezentálni, hogy most mit is alkottunk. Túl hosszú dalt nem akartunk megmutatni, nehogy túlsúlyosnak hasson a zene. Ez volt az első dal, amin dolgoztunk ennél az albumnál. Ez egy igazán király, húzós dal, ami magával tud ragadni.

Melyik a kedvenc dalod a The Mediator albumról, és miért?
Andreas: Ez egy nehéz kérdés haver. Nagyon különböznek a számok, és igazából mindegyik nagyszerű. Mit is mondhatnék, hiszen mind az én gyermekeim. Imádom az első két számot az albumról a Trauma Of War-t és a The Vatican-t, mert tele vannak energiával, nagyon erős pontjai a lemeznek. Imádom a The Vatican intro-ját, talán ez a dal különbözik a legjobban az összes többitől. Számomra talán ez a legjobb.

Most nem egy koncept albumot készítettek, miért?
Andreas: Csináltunk már két nagyszerű koncept albumot. Az A-Lex-et ugye, ami a Géprnarancs (Clockwork Orange. A szerk.) című könyv után készült, aztán az utolsó albumunk a Kairos is egy ilyen album volt. Most egy kicsit szabadabbak akartunk lenni. Elszakadni egy adott száltól, és máshogy megfogalmazni, ahogy a világot látjuk.

Idén 20 éves a Chaos A.D., gondolkodtatok valami különleges ünneplésen. Úgy értem pár koncert, amikor eljátsszátok teljes egészében az albumot, vagy esetleg újrakiadásban pár eddig ismeretlen bónusszal?
Andreas: Nem gondolom, hogy ilyet kellene tennünk. Tudod, rengeteg brazil zenekar hivatkozik arra, hogy a Sepultura bizonyos albumai mekkora hatással vannak rájuk, és nem kellene ezt a varázst lerombolnunk azzal, hogy pár bónusz miatt kiadjuk. Mi egy új speciális albummal ünnepelünk a tömegekkel. Az az album megismételhetetlen a maga nemében. Annak olyan atmoszférája volt, amit nem lehet, de nem is akarunk újra megteremteni. Folyamatosan változunk mi is, ahogy a világ. Ez így van rendjén.

Szerencsére az elmúlt években gyakran megfordultatok Magyarországon, van esély rá, hogy az új albumot nekünk is megmutatjátok élőben?
Andreas: Nagyon remélem! Az új albummal el akarunk jutni a világ összes pontjára. Ráadásul az előző években emlékszem, hogy nálatok a fesztiválokon milyen elképesztő intenzitással tomboltak a srácok. Aztán itt jön a következő év, és nagyon szívesen játszanánk nálatok. Ne aggódj, valahogy megoldjuk, hogy találkozzunk!

A Sepulturan kívül ott van a szólóprojekted, és most még itt van a DLT is. Miben lesz más ez a zenekar, mint a szóló projekted, vagy a Sepu?
Andreas: Ohh teljesen más, mint a többi dolgom. A legnagyobb eltérés talán az, hogy itt spanyolul éneklünk, és nem annyira instrumentális, mint mondjuk a szóló projektem. Tudod rajtam kívül két argentin és egy mexikói srác van a bandában, és mindannyian spanyolul tudunk, és meg akarjuk mutatni a világnak, mint a Rammstein, hogy nem csak angolul lehet énekelni. Nagyon különleges, mert több zenei stílust ötvözünk benne a sima metal-tól a heavy-ig mindent. Nagyon izgatott vagyok emiatt a zenekar miatt. Igyekszünk igazi ütős hangzást elérni, de ezt majd hallhatod is novemberben, amikor megjelenik a debütáló lemezünk. Remélem, hogy mindenki ad egy esélyt az ilyen típusú zenének is.

Mennyire volt nehéz újra egy másik gitárossal együtt játszani, könnyen összeszoktatok?
Andreas: Nem volt igazából semmi probléma. Nem akadályoztuk egymás játék stílusát, sokat gyakoroltunk, próbáltunk együtt. Igazából nincs nagy különbség e között és a Sepultura között. Remek zenész társaim vannak tehát.

Most megint útnak indultok. Mi az a három dolog, amit mindig magaddal viszel egy turnéra?
Andreas: Hmm, gondolkodnom kell egy kicsit. Természetesen a gitárjaimat, hiszen nélkülük nem tudnák játszani (hahaha) szükségem van rájuk. Általában négy darabot viszek, egyet-egyet koncertekre, egyet-egyet pedig jammeléshez, ha olyan a helyzet. De könyveket is szeretek magammal cipelni, Azok mindenféleképpen kellenek. Tudom, olvashatnék a neten, is de nem tudja azt a hangulatot visszaadni nekem, mint a papír. Aztán megfogsz lepődni, de a biciklimet, ugyan is imádok cangázni. Nagyon jól ki tud kapcsolni.

Melyik a kedvenc könyved?
Andreas: Nem tudom, mert sok félét szeretek. Nagyon szeretem a filozófiai könyveket. Spinoza-tól különösen szeretek olvasni. A tizenhetedik században élő filozófus-író volt, akinek a mesterműve szerintem az Etika. Más volt a nézete, mint az akkori embereknek, ez egy nagyon beteg, nagyon erőteljes könyv. Mindig mást jelent, amikor olvasom, merem ajánlani haver, mert tényleg nagyon jó.

Van valami szokásod, amivel a többieket az őrületbe tudod kergetni a turnén?
Andreas: Nem tudom igazából, talán erről majd őket kéne megkérdezned.

Gyűjtesz valamilyen tárgyakat?
Andreas: Foci mezeket. Ahol megfordulok, megpróbálom, mindig az adott ország nemzeti mezét beszerezni. Van rengeteg helyi csapat mezem is tudod, Imádom a sportot, és a világ legjobb csapata, a Sao Paolo, ezt fontos volt el mondanom.

Köszönöm az interjút, és remélem, ha megint itt játszotok személyesen is, találkozhatunk.
Andreas: Köszönöm haver, remek kérdéseid voltak, Találkozunk nálatok.