Az év Kecskéje, a Kecske Éve!: Year Of The Goat @ Kék Yuk, 2013.11.21.

2013. november 22. - sunthatneversets

YOTG1.jpg

A Year Of The Goat-tal lett teljes a kép az idei évre. Ez nem a Kecske, hanem a Svédek Éve! Ennyi tökéletes zenei produkció, ennyi frissen tálalt ősrock a világon összesen nem bukkan fel talán! De nem csak ősrock, bármi, ami kikerül a helyi kezek közül, az valahogy arannyá válik. Mindegy minek nevezzük, vintage, doom, garage, psyhedelic, postrock, az északiak fossák a jobbnál jobb lemezeket. Ebbe az állapotba tagolódott be idén a Year Of The Goat is, akik két kislemez után tavaly jelentették meg első nagylemezüket, ami széles körben talált értő fülekre. Jómagamtól távol áll az okkultizmus, ezért elég hidegen hagynak az e témában fogant zenei termékek, de van egy határ, amin innen teljesen nyitottá válok, legyen szó a Ghost popos, divatos Istenkáromlásáról, vagy éppen a Year Of The Goat melodikus, epikus vagy éppen könnyed slágereiről. És mivel pont mélyponton van a postrockkal folytatott intim viszonyom, ezért nem is lehetett kérdés, hogy a zsúfolt (The Ocean/Tides from Nebula a Hajón, Soilwork a 202-ben) csütörtök estén melyik programot válasszam.

Betoppanva a Kék Yukba, egy járvány által tizedelt, esetleg egy globális atomháború romjain újra éledő állapot fogadott. Erre a fent említett zsúfolt koncertnaptár sem lehet mentség, mert olyan stílusbéli nagy azonosság nincs a bandák közt. Sebaj, én a magam részéről minden tőlem telhetőt megteszek, hogy mire a cikk végére érsz, és esetleg nem voltál jelen, de valahol vágytál rá, hogy erőt végy magadon, és lehúzd a testedet Óbudára, de mégsem tetted meg, a lehető legszarabbul érezd magad. Mert ez a koncert egyszerűen TÖKÉLETES volt! És köszi, hogy nem kellett nyomorognom! Családias hangulatban nézhettem végig, csupa mosolygó arccal körülöttem, akik úgy itták magukba Thomas Sabbathi által elővezetett szeánszt, mint akik éppen a mennybe (vagy a pokolba, kinek mi kedves) mennek. (Még ide kívánkozik, hogy ugyan a 3500ft-os jegyár erősnek tűnhet, de utánanézve, szerte Európában ezt a bandát mindenhol 16 és 22 euró közt lehetett megnézni, amihez képest a 11,5 euró nem eget verő, de tisztában vagyok a hazai viszonyokkal, pusztán érdekességként írom le)

A hazai nyitóbanda a Svoid a fent említett összeférhetetlenség okán nem tetszett, de mind kiállásban, mind zeneileg nagyon hasítottak a már ekkor tökéletesen megszólaló helyen. Nem rajtuk múlt, hogy nem érintett meg a muzsikájuk, elég távol áll tőlem az általuk képviselt vonal, nem vagyok mérvadó a véleménynyilvánításban.

Az Angel's Necropolis turné Black Balázsnak köszönhetően, akinek ezért ez úton is újra hálát rebegnék, elérte Budapestet, pedig többed magammal tervezgettünk egy bécsvárosi kiruccanást is akár a kedvükért. Ehelyett elég volt őshazámba, Óbudára látogatni, és az álom hopp, máris valósággá vált. A hangzás tökéletes volt, pedig sokan megizzadnának egy 3 gitár, basszus, dob, 2 vokál, szinti+kütyü megszólaltatásától. Nekem is voltak aggályaim mind a hangzás, mind Thomas élőben nyújtott énekesi képességeit illetően. Felesleges, ugyanis mindkettő a lehető legtökéletesebb volt! Úgy adta vissza a lemezen hallható témákat, hogy abban egy bicsaklás nem volt. A viking vonal nagyon erős kontrasztot alkotott a leginkább Bunyós Pityu stylejban mozgó Mikael Popovic szintis/vokálos, és a gömbölyded, kicsit sem szőke, ellenben szépen levarrt és kellően metálba öltözött Sabbathitól. A maradék négy tagot, ha a Rómain beülteted egy csónakba, azok feleveznek simán a Fekete Erdőig, útközben leigázva minden útjukba akadó népet, megbecstelenítve asszonyaikat. Persze nem nyomták fullba a kretént, arany pofák voltak mind a hatan!

YOTG2.jpg

Az Angel's Necropolis egy az egybe lement, talán 1-2 szám maradhatott le, és a régebbi Ep-ről is kaptunk egy Of Darkness-t. Nekem élőben is és lemezen is az albumot záró Thin Lines of Broken Hope jött be leginkább, de a bluesba hajló Voice of a Dragon is szanaszéjjel csinálta a lelkem! A hétfői Power Trip/Bane-en arcomon ragadt mosoly lassan egy groteszk Joker formát öltött, mire vége lett ennek a csodának.

Az év egyik legnagyobb meglepetése volt a Year Of The Goat koncertje. A könnyed hangvétel, a slágeres dallamok, és a bitang erős hangulat együtt azt eredményezte, hogy szépen beette magát a bőröm alá, és viszketni fog, ha nem veszem elő sűrűn az Angel's Necropolis lemezt, a koncertjüket pedig Messiásként várom legközelebb!

A képek nem a helyszínen készültek és a zenekar FB oldaláról származnak.

A bejegyzés trackback címe:

http://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr335649128

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum