Három éve boldogítom (?) a ’station olvasóit, így már lehetnek, sőt vannak visszatérő vendégeim, ilyen a SoulDiver zenekar is. Szeretek jót írni a feltörekvő, fiatal bandákról, mert ha valaki, hát én tudom, milyen munkavégzés (plusz esetleg gyereknevelés) fáradságával a fejben nekiállni alkotni, mikor az olvasó/hallgató – teljes joggal! – lesz@rja, mennyivel nehezebb neked, mint a „nagyoknak”, miközben mégis legalább illúzió-szinten ugyanazt kell hozni. Sajnos azonban a SoulDiverről múltkor mégsem voltam képes csupa lelkesítő dolgot írni. Elsősorban Jaksa Adrienn énekesnő hangjába „kötöttem bele”. Emberi nagyságra vall, hogy éppen ez a szimpatikus hölgy küldte el nekünk zenekara új demó(jának linkjé)t. Időközben sok víz lefolyt a Styx folyón; Adrienn a legjobb 50 közé menetelt a legnézettebb zenei tehetségkutatónk rengeteg indulójának seregéből. Bár személy szerint az effajta műsorokat nem sokra tartom – máskor és máshol kifejtem: miért - ezt a történést jelzés értékűként el kell fogadjam. Így hát – ha lehet ilyet – duplán figyeltem a demó két dalára.
Nos, talán csak az a gond, hogy Adrienn énekhangja, és a zenei alapok nem igazán akarnak találkozni, és ez lehetett a hasfájásom már a múltkor is. Döngölő, kemény – egyébként kutya jó – riffekre hullanak a pókháló selymességű énekdallamok. Ez az első felvétel – Egy lélegzet – refrénjéig még talán izgalmasnak mondható. Azonban – ha már egy ilyen sorral indít a dal, hogy „éj-mélyből feltűnő” (sic!), akkor had idézzem tovább a klasszikust – „szétmálló hangerdővé” válik a refrén. Egyébként „kísérős”a dallam; azaz, ha meghallgatás után a sarki kisközértbe szaladsz vacsoráért, elkísér, fejedben marad (ígérem, legközelebbre jobb kifejezésmóddal állok elő). Van az egésznek valamiféle régi Guano Apes-szes hangulata. Talán csak annyi lenne a megoldás, hogy be kéne kicsit gyorsítani a visszafogott versék után.
Az előző demó szövegeit „csaknem költőiként” tituláltam; nos az Egy lélegzet dalszövege most valahogy nem nyerte el tetszésemet. Valahogy olyan „legyen valami, mert az is jobb, mint a semmi” jellege van, nekem legalábbis nem sokat üzen.
Bár a zenekar – a szöveges klipből is érezhetően – a tíz perc első felére helyezi a hangsúlyt, az Ál/Arc számomra mégis jobban összerakottnak tűnik. Egy amolyan Mátyás Attilás, egyidejűleg darkos és rock and rollos riffel indítunk, és az egész nóta sokkal dinamikusabb, mint előbbi társa. Bár erre az álarc-dologra már rengetegen rátenyereltek, tekinthetjük tipikus rock/metal témának is, és így megközelítve a szöveg is lényegesen erősebbnek tűnik, mint az Egy lélegzet esetében.
Egyelőre még mindig valamiféle puzzle-játéknak tűnik nekem a SoulDiver muzsikája, melyből hol az egyik, hol a másik oldalról hiányzik egy darab. Kénytelen vagyok ismételni, amit a múltkor is kifejtettem: lehet, hogy ezek a dalok is élőben kapják meg azt a kellemes, mégis nagyon vibráló feszültséget, ami ebben a formában mintha hiányozna belőlük. Ha valaki próbára szeretné tenni e gondolat igazságát, annak irány Luca napján (dec 13.) a Zúzda Rockkert, ahol – több más zenekarral egyetemben – a SoulDiver is számot ad tehetségéről.
https://soundcloud.com/souldiver-band/sets/souldiver-demo-ii
https://www.facebook.com/souldiverband
