A Wackor kishazánk egyik legeredetibb rockzenekara. A banda most már közel két évtizede van jelen a hazai színtéren és Karácsony előtt megjelent a harmadik nagylemezük is Dramatically Different címmel. Erről és sok minden másról is beszélgettünk Mikivel, Csabival és Kükivel, azaz a (nem)komplett zenekarral.

Még 2010-ben csináltam egy interjút veletek és már akkor is készen volt pár dal a nemrég megjelent új lemezhez. Mi tartott még három évig?
Miki: A Dramatically igazából egy 2011-es lemez, ami megakadt 2 évre. Volt néhány régóta húzódó egészségügyi problémám, ami eléggé eldurvult 2012-re és jelentősen lerontotta a napi életminőségemet, többek között fájdalmas lett az éneklés. A koncertekre is elég drasztikus hatással volt, egyre gyengébben teljesítettem, csak a kínlódást láttam az éneklésben. Ideje volt leállni mindennel, átgondolni és megpróbálni javítani rajta. Rettenetesen lassan ment, de végül sikerült felkínlódni az éneksávokat és most ott tart a dolog, hogy megint koncertkész vagyok erős fájdalomcsillapítók nélkül is. De semmi gond ezzel igazából, ez csak egy rázósabb szakasz volt egy hosszú úton, mindenkinek van ilyen.

Miben látjátok a legfőbb különbséget az 5 évvel ezelőtt Wackor és a mai között?
Miki: Nem tudom megítélni így belülről, nekem ugyanazok az építőkockák, mint az elmúlt 20 évben. Szerintem sok minden nem változott. Még mindig észbontóan szépek a csajok. Még mindig a magyar foci a legnyomorúságkergetőbb szégyenteljes fosadék az univerzumban. Még mindig rühellem a TV-t. Talán annyi hogy sikerült mikroméretűre összezsugorítani a gitárcuccomat, egy AMT P1 előfokkal és egy EHX 44Magnum végfokkal. 2 zsebben elfér.
Küki: Szerintem nem sok minden változott. Kicsit kevesebbet mozgunk a világban, kicsit talán kevesebb kompromisszumot vagyunk hajlandók tenni, de a motor ugyanaz, és marad is.

A lemezen Bátky ’BZ’ Zoltán és az Angertea-s Mihály Gergő is közreműködik. Hogy kerültek ők a képbe?
Miki: Ők régi hombrék, imádjuk őket és azt is amit csinálnak. Már az özönvíz idején is együtt muttyogattuk a röytököt. Megkérdeztük hát, van-e kedvük vokálozni a lemezünkön. Volt. Örültünk.
Csabi: Elég profi melót végeztek, BZ kábé fél óra alatt felvokálozta az egész lemezt, Geri se tökölt túl sokat. Nincsenek ugyan túlságosan előtérben, de ez koncepció volt. Már hogy a voxok csak dúsítsanak, színesítsenek. El akartunk rugaszkodni az Uncommon agyon vokálozott refijeitől. Annak a lemeznek az állt jól, ennek ez. Lett volna még egy lassú nóta is, amivel elég sokat dolgoztunk mi is, BZ is, de mikor egybe meghallgattuk a lemezt, úgy éreztük, hogy ez így nem teljesen kerek. Inkább a következő anyagra tesszük fel, vagy kihozzuk majd külön. Meglátjuk.

Az új lemez híre elég villámcsapásszerűen érkezett: mennyi idő alatt rántottátok fel a stúdióban, egyáltalán milyen volt a stúdiózás?
Miki: Ha a start és finish között eltelt időt nézzük akkor 3 évről van szó. Ha tényleges munkaidőt akkor az éneksávok kábe másfél évig húzódó rögzítését kivéve mocskos gyorsan ment minden. Az első lemez irányához akartunk visszatérni, mert így visszanézve az állt a legjobban a produkciónak, így gondolkodás nélkül kikötöttünk a Supersize-ban Varga ’Pici’ Zolinál. Emberileg nagyon sokat köszönhetek neki, a keverésen kívül is igen nagy szerepe volt benne hogy sikerült a projekt végére érni. A munkálatok onnan indultak hogy az összes hangszer mocskos keményen fel lett szögelve még 2011-ben. Ha nincs benne ebben a fázisban az a dög, akkor azt utólag nem lehet beletenni. Aztán amint megvolt minden éneksáv, Zoli adott neki egy csaknem végleges irányt, Nóniusz dalonként kiegyengette és ötletelt jó részleteket, aztán Zoli megfejtette véglegesre és finalizálta. Nem lennék meglepődve, ha az egyik leggördülékenyebb anyagnak számítana náluk 2013-ban. Amúgy 2013-ra visszatérve, elég jó kis év volt metal ügyben, hazai viszonylatban. Remek anyagokat tettek le az asztalra a régi hazai kedvenceink közül rengetegen. Az Angertea, a Blind Myself, a Neck Sprain, a Cadaveres, az IHM, a Watch My Dying és az új Subscribe, amibe volt szerencsém fél füllel belehallgatni elég rendesen formára gyalul mindent.  A tőlünk 1-2(-3) körrel fiatalabb generáció is remek dolgokat produkált tavaly. Csak párat kikapva az ifjú titánok közül, a Burnout, Just Four, Kipu, Visioned Frailty, Apey and the Pea anyagok is ütöttek, mint az ipari áram.
Csabi: Igen, valóban nem volt most promó, mert nálunk tényleg nem lehet tudni, hogy mi jön közbe uccsó pillanatban. Gondolj bele, ha bepromózzuk, mint eddig aztán megint csúszik, akkor már ki hiszi el nekünk, hogy tényleg lesz lemez? Azt gondolták volna, hogy ezek csak szívatnak. :-)
Úgyhogy mikor mindennel kész voltunk, csináltunk egy fotót, meg egy rövid hírt, hogy holnap lemez, oszt csókolom… Ez amúgy egy új marketinges fogás, csak most elpofáztam ;-)

Még a soundcloud oldalatokon is ki van írva, hogy Miki éneke „that's no vocoder motherfuckers”. Ez ügyben rendszeresen magyarázkodni kell?
Miki: Bezony. Mindig félremagyarázati hullám indul el, ha megjelenik egy-egy album, most ezt akartam kiiktatni. Az Uncommon idejében például annyira megírták a szakértő külföldiek hogy milyen lame, hogy vocodert használtunk, hogy gondoltam írok most nekik szépen a maguk nyelvén. Aki esetleg nem tudna angolul, a „that's no vocoder motherfuckers” szabad fordításban „Kérem szépen tisztelettel, de hát ez nem is énekeffekt, köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet”. A külföldiek nagyra értékelik a helyzethez illő formális megszólítást, például a „fuck you” (vagyis „tessék mondani tisztelt uram/hölgyem hogyan tetszik lenni?”) vagy „drop dead motherfucker” (arrébb tetszene menni drága uram/hölgyem, kérem szépen?) esetleg egy „shut up bitch” (tessék mondani mennyi az idő, már csak azért kérdezem hogy nincsen esetleg itt az ideje egy eredetileg nem tervezett sziesztának kedves hölgyem?) a jó helyen használva elég sokat lendíthet a helyzetünkön. Visszatérve az effekt vs natúr témához, nemrég egy egy parázs vitát folytattam - illetve nem folytattam, csak hallgattam ahogy megállás nélkül beszél az arc és csak pislogtam 5 percig - egy énekes formával, aki megkérdezte, majd azonnal meg is válaszolta hogy tudja biztosan hogy ezzel és ezzel az effekttel modulálok…
…hogy mi...?
…mert ő látta ám hogy olyankor mindig lábkapcsolok…
…hogy mi???
…és látta a vocoder adaptert a gitárpánton (a drótmentes gitár rendszer adója…) és hogy tudja, hogy ez egy ilyen félmilliós cucc és hogy ugye a keverőben van telepítve és dalonként harmóniára programozva MIDI szekvenszeren keresztül…
…hogy mi?!?!?!?!?
mondd ezt még egyszer. mondd ezt még egyszer hogy ’hogy mi’, mondd még egyszer ha mered te f*fej b+, mondd még egyszer ha mered! **
…mert ő nem látott sose samplerest velünk, de látta Csabi fülében a kontroll monitort, amin Csabi nyilván egy szekvenszerre dobol szinkronban (…az egy bunkó egyszerű iPhone metronóm bunkó egyszerű fülhallgatója) és ebből következtette ki, hogy automatizálva van minden. Ezen a ponton elhallgatott, azzal a tipikus ’na, na, NA?” nézéssel, tudod. Én megvontam a vállamat és elkezdtem pókerpofával így torokhörögni vagy nem tudom hogy hívjátok ezt. Aha mondja ugyanazzal a „megfejtettem” arckifejezéssel, de ugye akkor ez megy keresztül a vocoderen. Hát, mit mondhattam volna? Ez, b+! :-)

**Ezékiel 25:17

Januárban lemezbemutató koncert volt és felléptek Esztergomban is. Aktív évnek néztek elébe? Milyen terveitek vannak az évre?
Miki: Részemről nincs különösebb terv. Visznek az események.
Csabi: Az utóbbi évekhez képest most aktív év lesz, mert lesz 4 koncertünk :-)
A terv egyelőre csak annyi, hogy ez a 4 mindenképp meg legyen tartva.
Küki: A múlt tapasztalataiból okulva nem mernék jövőre vonatkozó tervekről beszélni, mert nálunk soha nem lehet tudni. A hármas lemez megjelenésének körülményei minden tekintetben középső ujjat mutattak az erre vonatkozó terveinknek, és mindezt éveken keresztül. Ha most azt mondanánk, hogy ez lesz meg az is, de közte meg persze lesz amaz is, akkor nyilván ezek közül semmi nem valósulna meg, és a hitelünket már amúgy is elittuk. :-)  Szóval nem mondunk semmit, ha figyeltek látni fogjátok, hogy történnek dolgok. Vagy azt, hogy nem :D

Nyilván a zenélésből ti sem éltek meg. A civil életben mivel foglalkoztok?
Miki: A civil szféra megőrzésével :-) Én például gitározást tanítok egy művészeti suliban. Rengeteg tehetséges srác van.
Csabi: Én próbálok elhelyezkedni a pornó iparban, de már túl öreg vagyok, úgyhogy egyelőre marad az építőipar!
Küki: Én pedig az első celeb angoltanár vagyok.

A lemezen szereplő dalok közül több is klipért kiállt. Terveztek ilyesmit?   
Miki: Mindenképpen. Sok terv van, a megvalósításhoz szükséges feltételek nem álltak még össze, de ha minden jól megy elég sokat fogunk előre lépni ezen a téren.
Csabi: Igen, az a rengeteg műpénisz, meg a fullos prostik, amik feltétlenül kellenének a kliphez, rengeteg pénzt igényelnek. Most szponzort keresünk, mondjuk valami szexshopot.
Küki: Így igaz, bár a pornós klip – mivel a Rammstein már ellőtte nagyban – csak egy újabb ürügy, hogy meztelen nőkhöz kerüljünk közelebb. Egyéb témájú kliphez épp most ötletelünk, a megvalósítás pedig annak függvénye, hogy mikor fut be a szállítmány Dél-Amerikából vagy hogy mikor érkezik meg a csekk az Artisjustól.

Ha stílusilag be kellene lőni a zenéteket, hova helyeznétek magatokat?
Miki: A srácok az album promóció alatt kissé direkten fogalmaztak, de maradjunk most sajtó kompatibilis keretek között annyiban, hogy leginkább 2 csinos női comb közé pozicionálható.
Csabi: 2 csinos női comb közének és a heavy metalnak egy boszorkányos ötvözete!
Küki: Az eddigiekből szerintem már egyértelműen kiderült, hogy nagypofájú macsó metált játszunk.

Kinek milyen hatásai voltak?
Miki: Szerintem a 2 csinos női comb mindenkire elég nagy hatással volt a zenekarból.
Csabi: Igen, de a lényeg, hogy nem ugyanaz a 2 női comb.
Küki: Fontos, bár nem elengedhetetlen ugyanakkor, hogy az a két comb lehetőség szerint ugyanahhoz a nőhöz tartozzon.

Kell-e újabb öt évet várni a következő Wackor lemezre?
Miki: Mindenképpen. 2019 előtt nem fog megjelenni, max 5 dal lesz rajta és max 25 perc hosszúságú lesz. Meg sem állunk az 1 dal / 3 perces albumig, de addig még sokat kell k… pozicionálni.
Csabi: Magam sem fogalmazhattam volna egyértelműbben, bár Miki szerintem kicsit optimista… ;-)
Küki: Annyira, de annyira szeretném azt mondani, hogy nem, de van még valaki, aki ezt elhiszi nekünk?