A Savannah városából (Georgia állam) származó Kylesa legutóbbi anyag, mi tagadás, némileg megosztotta stábunkat és a nemrég látott bécsi bulijuk sem volt igazán elsöprő erejű. Azt viszont továbbra sem lehet elvitatni tőlük, hogy roppant egyéni, amit játszanak és Laura Pleasants hipnotikus hatású, azonnal felismerhető énekhangja, valamint személyes kisugárzása is a csapat jellegzetessége. Az alábbiakban olvasható interjú – amelyben a Kylesa aktualitásaira éppúgy kitérünk, mint Laura személyesebb bemutatására, épp ezért is közöljük le két részletben – a januári bécsi fellépés előtt készült.
Előző lemezetek, a Spiral Shadow gyökeres változás volt a korábbi albumaitokhoz képest és az Ultraviolet is további finomodást, dallamosodást hozott. Milyen visszajelzéseket kaptatok az anyagra? Vannak olyan rajongóitok, akik visszakanyarodást vártak a súlyosabb vonalhoz és csalódniuk kellett?
Laura: Ez nagyon általános kérdés, nehéz megválaszolni. Azt mondom, attól függ, melyik rajongót kérdezed. Vannak rajongók, akiknek ez az abszolút kedvenc Kylesa lemezük – és vannak, akiknek nem. Szóval esete válogatja. Viszont a rajongói reakciók szerintem kedvezőbbek voltak, mint a média reakciói. Nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, de hát nem is azért írunk zenét, hogy mindenkinek a kedvére tegyünk.
És mire számíthatunk a következő lemezen? Továbbra is a rátok jellemző stílusjegyeket (poszt rock, pszichedelikus rock, sludge, doom / stoner, hardcore / punk stb.) ötvözitek majd, csak még retróbb hangzással? Vagy egyenesen valami Uriah Heep jellegű dinoszaurusz rock dologgal rukkoltok ki?
Laura: Lehet, hogy ezt mind vegyíteni fogjuk.
Szerinted a zenétekben ma is megfér egymás mellett a két dob?
Laura: Igen, azt hiszem, megfér, még ha nem is sulykolósan és súlyosan szólnak. Eltérő módon és eltérő dinamikával használjuk a dobokat.
Hogyan építi be az ötleteit a zenébe és hogyan osztja meg a témáit egymás között a két dobos?
Laura: Nos, minden lemezen más és más módon tették és a következőn sem valószínű, hogy a korábbiakhoz hasonlóan lesz majd. Főleg Carllal (McGinley) írjuk a zenét, az alapütemeket többnyire ő hozza. Amikor kialakult a szám szerkezete, bevonjuk a másik dobost is, hogy kidolgozzuk a nüanszokat. A dalokat lényegében két dobra írjuk, de nem feltétlenül a két dob köré, habár így is csináltuk már korábban. Attól függ. Nincs rá képlet. Szinte minden albumon máshogy csináltuk.
Két új klipetek is készült: egy az Unspoken, egy pedig a Low Tide nótához. Mindkét kisfilm animációs, de gyökeresen eltérnek egymástól. Ki rendezte ezeket? Megint David S. Brodskyval dolgoztatok, mint legutóbb?
Laura: Nem, egy Brodie Rush nevű arccal. Ő juttatta el hozzánk az ötleteit. Jónak találtuk ezeket, úgyhogy küldött pár vázlatot. Nekünk megtetszett, amit csinált, így zöld utat kapott a folytatáshoz és összehozta az Unspoken klipjét. Annyira bejött, hogy a másik videót is rábíztuk. Nekünk könnyű dolgunk volt, hiszen egyikben sem kellett szerepelnünk.
Hogyan magyaráznád el a két klip alapötletét?
Laura: Brodie meghallgatta a nótákat, mi meg elmondtuk neki, hogy miről szólnak. Az első videó voltaképp egyáltalán nem is követi a dalszöveget, viszont van egyfajta doomos hangulata, amely jól passzol a szám hangzásvilágához. A Low Tide klipje viszont valamivel lineárisabb, ami a szövegi tartalomhoz való hűséget illeti. De amikor más művészekkel dolgozunk, megadjuk nekik a lehetőséget, hogy nyitottan közelítsék meg a zenét, mert így szórakoztatóbb.
Művészeti suliba jártál. Van befolyásod a zenekar lemezborítóira és pólómintáira?
Laura: Persze. Mikor mennyire. A banda vizuális dolgaiban nagyon is benne van a kezem, de ha mondjuk pólókról van szó, akkor szinte bármi szóba jöhet. Ha megtetszik, amit egy művész készít, akkor azt használjuk fel és nincs koncepció. Ha viszont lemezborítókról és a lemezhez kapcsolódó grafikáról beszélünk, ott már fontosabb, hogy legyen egy adott művészi koncepciója annak, ami a borítóra kerül, hiszen vizuálisan az fogja képviselni az albumot. Szóval ezen elég sokat dolgozunk.
És a dalszerzésben mennyire vagy aktív?
Laura: Nagy mértékben.
Vettél énekleckéket mostanában?
Laura: Nem, mostanában nem. Régebben, még úgy 2010 táján vettem. Ami azt illeti, elég hasznosnak is találtam. Rengeteg jó kis gyakorlatot végeztem. Egy hölgynél tanultam négy napig és sok mindent sikerült elsajátítanom. Rendes képzést sosem kaptam, úgyhogy mutatott néhány gyakorlatot a hangom erősítésére, amivel nagyon sokat segített.
Egy turnén, amikor nap mint nap, csak minimális szünetekkel játszotok, különösen hasznos lehet mindez.
Laura: Így igaz. A hang sok-sok szeretetet igényel. Próbálok nem túl sokat cigizni vagy dohányfüstös helyen időzni, ha meg beteg vagyok, akkor rengeteg mézes teát iszom. A műsorunk alatt pedig kiabálok is olykor, úgyhogy könnyen reszelőssé válik az ember hangja, hiszen az a fajta éneklés teljesen más, mint a valódi éneklés. Szóval próbálom kicsit kímélni a hangomat.
Nehéz egy turné során az olyan rajongókat kezelni, akik túlságosan közel próbálnak kerülni hozzád?
Laura: A legtöbben – mármint a rajongóink legtöbbje – igen tisztelettudó. Ilyesmi alig-alig történt. Ha mégis megesett, akkor valószínűleg azért, mert az illető atom részeg volt. De ez tényleg nem gyakori. Sőt igen ritka.
És hogyan tudsz együtt élni azzal, ha egyes rajongók szexszimbólumnak tartanak?
Laura: Ez nekem fura. Én nem tekintem magamat annak.
Viszont jelölt voltál a Loudwire tavalyi „Rockistennők” szavazásán. A többi jelöltet ismered?
Laura: Tudom és furának tartom. A többieket pedig nem ismerem személyesen, ahogy a zenéjüket sem.
Egyébként mi számodra a legnehezebb a turnézásban?
Laura: Hosszú időn át nehéz így élni. Azt hiszem, én már hozzáedződtem, de az ember ilyenkor az apróságoknak örül: tiszta zuhanyzó, jó kis ágy, alvás, finom kaja...
Márpedig ebből nektek sem minden nap jut ki.
Laura: Nem bizony. Ezért klassz, ha részünk van benne.
FOTÓK DR. NARCISSE
In the spotlight and behind the scenes – interview with Laura Pleasants (guitar, vocals) of Kylesa pt. 1
Your previous album, “Spiral Shadow” brought radical changes comparing to the previous records. Now, “Ultraviolet” came out even softer and more melodic. What kind of reactions did you get to it? Are there any disappointed fans who expected you to return to the heavier direction?
Laura: You know, that's such a general question. It's hard to answer that. I think it depends on the fan you ask. Some fans say its their very favorite Kylesa record – and others don't. So it just depends. But I think overall the fan reaction has been better than the media reaction. You can't please everybody and we don't write music to please everybody.
And what can we expect from your next record? Perhaps some more retro sounding stuff, combining the typical elements of Kylesa's music (post rock, psychedelic rock, sludge, doom / stoner, hardcore / punk etc.) or even some Uriah Heep like dinosaur rock?
Laura: Probably a mix of all of those things.
Do you think there's still room enough for the two drums in your music?
Laura: Yeah, I guess, there's room for double drums, even if it's not pummeling and heavy. We're just using the drums in a different manner and a different dynamic.
How do the two drummers incorporate their ideas in the music and how do they share their parts?
Laura: Well, it's never been the same on any record so I doubt the next record will be like the others as well. We mainly write with Carl (McGinley), he comes up with the initial beats for the most part. Once we get the structure of the song, we bring in the other drummer to work out the nuances. Basically, we write a song thinking about the double drums but we don't necessarily write a song around the double drums although we have done that before. It just depends, there's no real formula. We've done it differently on almost every album.
You've made two new videos: one for “Unspoken” and one for “Low Tide”. Both are animated videos but still totally different. Who was the director of these videos? Did you work with David S. Brodsky again, just like the last time?
Laura: No, this guy's name is Brodie Rush. He's just someone that's submitted some ideas to us. We liked his ideas and he sent us some roughs. We liked it so we gave him the green light to go ahead and do the video for “Unspoken”. We liked it so much that we let him do the other one as well. And that was easy for us 'cause we didn't have to be in the video.
How would you explain the concept of the videos?
Laura: He listened to the songs and we told him what the songs were about. The first video doesn't really follow the lyrics at all but it has a kind of doomy atmosphere that works with the song sonically. And then the video for “Low Tide” is a little more linear as far as following what the song is about lyrically. But when we work with other artists we give them the opportunity to have an open interpretation to the music because it's all fun that way.
You studied in a school of art. Do you have an influence on the design of the band's album covers and merchandise?
Laura: Sure. It depends. I'm very involved in the visual aspect of our band but when it comes to t-shirts, for example, almost anything goes. If we like the art from the artist then we use it and there's not much direction. But when it comes to cover art or album art, it's more important to us to have an artistic direction to what's going to be on the cover because it's the visual representation of that album. So we're pretty involved in that respect.
And to what extent are you involved in songwriting?
Laura: Very involved.
Did you take any vocal lessons lately?
Laura: No, not lately. I took some once. 2010 maybe. They were very helpful, actually. I did a lot of good exercises. I learned a lot from that one lady in a period of four days. I never had any sort of formal training and so she just gave me some exercises to strengthen my voice and they proved to be very helpful.
I imagine they are particularly helpful when you're on tour and only have a few days off.
Laura: Yes. You have to give your voice a lot of love. I try not to smoke too much or not to be in a smoky environment, when I get sick I have to drink a lot of tea and honey. And I scream some in the set too, so it's easy to get a little raspy 'cause that style of singing is so different than actual singing. So I try to save my voice a little bit.
When you're on tour, how difficult is it for you to deal with fans who try to get too close to you?
Laura: Most people – most of our fans – are pretty respectful. That's rarely ever happened. If that's happened, that must have been because that person's been super drunk I think. But it doesn't really happen that often. Rarely actually.
And how can you deal or live with the fact that eventually some fans might consider you a sex symbol?
Laura: That's weird. I don't really see myself that way.
And recently you've been nominated for the rock goddess of 2013 on the Loudwire web site. Do you know the other nominees?
Laura: Yeah but it's kind of weird. And no, I don't know them personally and I'm not familiar with their music either.
Otherwise, what's the most difficult thing for you about being on tour?
Laura: It's just a hard way to live for a long period of time. I guess I'm used to it at this point but you enjoy the little things like a clean shower, a nice bed, sleep, good food...
And you definitely don't get that every day.
Laura: No, not every day. So it's nice when it happens.
PHOTO: DR. NARCISSE
