RockStation

Hipnózis: Cynic - Kindly Bent to Free Us (2014)

2014. február 25. - sebiszabi

cynickindly.jpg

Ha egy banda húsz év alatt harmadik lemezét jelenteti meg, akkor az a legkevesebb, hogy némi történeti áttekintéssel kezdjük. Ez még akkor is igaz, ha Cynic pályafutásának nagy részében téli álmot aludt. A banda 1993-ban a floridai death szcéna éledezésekor érkezett a merész, progresszív death stílusú Focus lemezével, amely azóta zenei alapvetéssé nemesedett, sok zenekar számára az ugródeszkaként, mintaként szolgálva. Rá egy évre fel is oszlott a banda, de 2006-ban Paul Masvidal újrahívta a formációt és 2008-ban második lemezük is megszületett, a Traced In Air, ez is zseniális lett, mint az első. Így érkeztünk el február 14-éhez, ami a legendás banda harmadik lemezének, a Kindly Bent to Free Us megjelenése. Az elvárás természetesen nagy a bandával szemben és a várakozás is, ezért voltunk nagyon kíváncsiak az új lemezre.

A Focus előremutató volt és jóval megelőzte a korát. Összehasonlítani persze a két lemezt nem kellene, a jelen írásunk tárgya ebben egészen biztosan eltér elődeitől, hogy itt inkább lett személyes az album, mint koncepciózus. A Traced In Air öröksége a lemezen megkérdőjelezhetetlen, egyenes következménye annak az albumnak, mégis talán kevésbé összetett. A progresszív rock/metal és jazz elemek természetesen most alapját képezi a hangzásvilágnak, de a dalok hangulata viszi a hátán az albumot, mint az agyas zenei megoldások. Rengeteg elszálós téma és a váratlan húzások jellemzik a lemezt. Néhol szürreális, itt-ott mintha repülne az ember, másutt pedig álom-valóság-sci fi keveredéseként lehetne leírni az hangulatot.

Egy negyven perces álomszerű utazással ér fel minden egyes alkalom, amikor hallgatja az ember, talán a legmegfelelőbb szó, amit a KBtFU-ra lehet használni, a hipnotikus. Kicsit más világot varázsol a hallgató fülébe és ez nagy kincs. Ugyanakkor könnyen el tudom, képzelni, hogy a régivonalas Cynic hívőket megosztja ez a lemez. Egy interjúban az nyilatkozta Paul Masvidal, hogy minden lemezükkel szeretnék megtalálni a kapcsolatot a közönségükkel. Igaz, hogy a Focus idején megszerzett hardkór rajongóknál is eltelt húsz év és így könnyebben eljut hozzájuk ez a konszolidáltabb, természetközelibb és világibb zene, ám egyelőre inkább kilóg a sorból, de valószínűleg az idő a zenekart igazolja majd.

A lemez nagy pillanatokkal és váratlanul meglepő húzásokkal van tele. Az egyik ilyen kedvencem az Infinite Shapes, ahol a dal kezdő témáját 3 perc környékén simán megismétlik. Első pár alkalommal azt gondoltam, hogy milyen béna, hogy két dal egymás után ugyanúgy kezdődik, de így poénosabb. A The Lion's Roar hömpölygő örömzenéje kellemesen feldobja az embert, laza kis rock n' roll-szerű nótának hat. A címadó dal egyik legjobb a lemezen, remek hangulattal és ívvel. A Holy Fallout légies témája a dal végén és a gitárszóló középtájon, ami a legjobbak közé emeli az amúgy sem gyenge lemezen a dalt. Emellett talán egy kicsi negatívum a Gitanjali-t érheti, ez nem annyira ragadt meg bennem.

001cynba14.jpg

Sokszor hallgattam már meg a lemezt és valószínűleg még fogom is, mert erre a hangulatra rákap az ember, könnyedén rá lehet szokni. Utazás és pihenés (alvás) tökéletes társa a Kindly Bent to Free Us. Hogy az év végi elszámolásnál helye lesz-e, az viszont kérdés. Erős évnek ígérkezik az idei, de nem lepődnék meg, ha számos év végi TOP10-ben ott olvasnánk a Cynic idei lemezének címét. De hiszen ott is a helye!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr435829078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum